Oltványi Dávid a civil életére koncentrál
A felröppent hírekkel ellentétben a szegediek 26 esztendős bunyósa, Oltványi Dávid nem fordít hátat az ökölvívásnak, csak szünetelteti pályafutását. Visszatérésének időpontja egyelőre nem ismert, azt azonban kijelentette: látjuk még a ringben!
A Dr. Kovács László szövetségi kapitány vezette csapat áprilisban a szlovákok legjobbjait fogadta Nagykanizsán. A válogatottból hiányzott a szegedi Oltványi Dávid, súlyában a tehetséges pécsi Lakatos Krisztián kapott lehetőséget. „Oltványi Dávid (54 kg) pedig – úgy tűnik – befejezte az ökölvívást…” – jelent meg a MÖSZ hivatalos honlapján a mérkőzésről készített tudósításban.
Megint egy intelligens, technikás öklésszel kevesebb – jutott eszembe a cikket olvasva. Az már szinte természetes, hogy a kisebb-nagyobb profi istállók évente elszipkázzák a hazai amatőrök egy részét, az extraklasszisoktól a „futottak még” kategóriába tartozókig. Olyanok is akadnak, akik világversenyen szerzett érmek hiányában anyagilag képtelenek fenntartani magukat, így más utat választanak, hátat fordítva a fejvédős ökölvívásnak, a civil életben keresik a boldogulást.
- Már azt is hallottam, hogy az idegenlégióba mentem, de az a helyzet, hogy főiskolai tanulmányaim végére jutottam, így most a legfontosabb számomra a diploma megszerzése. Az edzőtáborok és a versenyek miatt folyamatos csúsztatásokkal sikerült eljutnom a diploma megszerzésének kapujáig, most már szeretném befejezni a főiskolát – válaszolt a visszavonulását firtató kérdésre a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola földrajz-számítástechnika szakán jelenleg zárótanításait abszolváló Oltványi Dávid. – Nem panaszként mondom, de saját kereseti forrásom nincs, s miután márciusban édesanyámat elvesztettem, apukám keresetéből él a családunk. Úgy érzem, 26 évesen nem várhatom el, hogy eltartsanak. Nem tanárként képzelem el a folytatatást, de a számítástechnikával kapcsolatos az az állás, ami kinéz számomra, bár amíg nem biztos a munka, nem szeretném elkiabálni.
Másként is alakulhatott volna Gál László tanítványának sportpályafutása, ha a 2007-es chicagói vb-n kiharcolja az olimpiai indulás jogát. Nem volt messze tőle, egy indiai bunyós mellett a thaiföldiek vb-bronzérmesét, Worapoj Petchkoomot is legyőzte, ám a pekingi repülőjegyet jelentő nyolcba kerülésért folytatott küzdelemben nem bírt a mongol Enkhbat Badar-Uugannal. A pescarai és az athéni kvalifikációs torna sem sikerült számára, így kénytelen volt lemondani ötkarikás álmairól.
- Bár ez csak feltételezés, de ha Chicagóban megszerezem az olimpiai részvétel jogát, hatalmas teher került volna le a vállamról, s Pekingben egy felszabadult bunyót mutathattam volna be. Született szegediként, az olimpia után valószínűleg a város is támogatott volna, s akkor most nem a visszavonulásom körüli kérdésekről beszélgetnénk. Így viszont nincs mese, pénzt kell keresnem, nem bízhatom magam csak a bunyóra. A nehézségek ellenére mégsem tervezem, hogy befejezem az ökölvívást. Élsportolóként bizonyítanom kellene, szeretnék mindenhol helytállni, de most a főiskola és az álláskeresés élvez prioritást az ökölvívás kárára.
A jövőjével kapcsolatban bunyós kijelentette, nem tett le arról, hogy a londoni olimpián megmutassa képességeit, de addig hosszú és rögös út vár rá. Tisztában van helyzetével, nem számít kivételezett bánásmódra, tudja, ha vissza akarja szerezni súlycsoportjában a hazai legjobbnak járó címet, akkor újra be kell szállnia a taposómalomba, ahol edzőtáborok és versenyek kergetik egymást. Az idősb. Balzsay Károly kapitányt váltó Dr. Kovács László nem ismeretlen számára, mint elmondta, emberileg és szakmailag is tiszteli, a korábbi versenyeken is sok segítséget kapott tőle.
- Remélem, Kovács Laci bácsival is ugyanolyan jó viszonyt tudok majd kialakítani, mint Balzsay Karcsi bá’val. Várható volt, hogy 54 kilogrammban a pécsi Lakatos Krisztián kerül a helyemre, aki helytállt az utóbbi versenyeken. Visszatérésem esetén hatalmas küzdelemre számítok ellene – prognosztizált Oltványi, aki még nem tudott pontos dátumot mondani reaktiválását illetően. – Most az a legfontosabb, hogy rendet tegyek magam körül. Remélem, a nyár végére letisztulnak a dolgaim, s akkor koncentrálhatok arra, hogy visszaverekedjem magam a válogatottba, ahol nagyon szeretek lenni. Százszázalékos biztonsággal kijelenthetem: nem zártam le az ökölvívó karrieremet, látnak még a ringben!
Balogh Zoltán
fotók: delmagyar.hu