Elment a harcos

Csillogó szemekkel kísérte apját edzésre, versenyre, kiskorától megbabonázta a ring, a harc világa, s bár kipróbált több sportágat is, igazából nem volt kérdés, hogy az eleven kisfiú kick-box-világbajnok édesapja nyomdokaiba lép. Napról napra fejlődött, erősödött, fegyelmet tanult, a magas mércét állító Gönczi János látta, hogy gyermekét nem kell nógatni, ha edzésről van szó, akaratával kiemelkedett a kortársai közül. Tehetsége, munkabírása, a sportág iránti alázata alkalmassá tette a nagy célok elérésére, a genetikáról, a szabolcsi vérről nem beszélve. A fiatal tehetség több küzdősportstílusban is megmutatta képességeit, kempo, kick-box, kungfu, K-1 bajnoki címek, Világkupa-sikerek kísérték pályafutását. Később a birkózás, grappling és a brazil jiu-jitsu fogásait is megtanulta, súlycsoportja legjobbjai közé tartozott a magyar MMA-mezőnyben, több emlékezetes mérkőzés fűződik ifjabb Gönczi János nevéhez. Szűkebb pátriájában, Szabolcsban igazi közönségkedvenc volt, látványos, megalkuvást nem ismerő stílusát díjazta a publikum.

A civil életben sem adta alább, évek kemény munkájával valóra váltotta álmát, vágyát, felvételt nyert a Terrorelhárítási Központ kötelékébe, oda, ahová csak a legjobbak, a legelhivatottabb rendőrök kerülhetnek.

A koronavírus ifjabb Gönczi Jánost sem kímélte, novemberben súlyos tünetekkel szállították kórházba, ahol kiderült, sokkal nagyobb a baj: szervezetét egy rendkívül agresszív, gyors lefolyású betegség támadta meg, közölték, néhány hónapja van hátra. A fighter azonban nem fogadta el a vesztes szerepét, családja támogatását végig maga mögött tudva felvette a küzdelmet a gyilkos kór ellen. Közel egy évig harcolt, tűrte az óriási fájdalmat, többször került padlóra, augusztusban egy hétig kómában volt, de október elején úgy tűnt, legyőzi a betegséget, már csak három hét volt hátra a kórházi kezelésből. Ekkor azonban tragikus fordulat következett be: egy bakteriális fertőzés három nap alatt zúzta porrá a reményt, tört ketté egy fiatal életet. Szülei elmondása szerint ifjabb Gönczi János hívő emberként, békével a lelkében hagyta itt az árnyékvilágot.

A tatamik, ringek, ketrecek kemény világa Johnnyként ismerte, tisztelte, szerette a szabolcsi harcost, de a szüleinek, a családjának mindig Jancsika maradt. Az az örökmozgó, életvidám kisfiú, aki felnőttként valóra váltotta az álmait. Amelyekért az utolsó leheletéig küzdött.