Nagy dolgok vannak készülőben...

A profik között veretlen Bacskai Balázs argentin ellenfelével szemben is megőrizte makulátlan mérlegét, ám a mérkőzésen elszenvedett sérülése miatt kisebb kényszerpihenőt kénytelen tartani. A WBO interkontinentális bajnoka beszélt a Pitto elleni meccsről, extra segítőjéről, távolabbi céljairól, szurkolóiról, támogatóiról, de szóba került az újra nagy terveket szövögető egykori klubja, a Vasas is, s ma már azt sem tartja kizártnak, hogy fia, Benett továbbviszi a Bacskai nevet a ringben.

– Az argentin Guido Nicolas Pitto ellen magabiztosan védted meg a WBO nagyváltósúlyú interkontinentális bajnoki címedet, a lendületes kezdés után még egy idő előtti bejezés sem lett volna meglepetés. Később azonban visszavettél a tempóból, mint kiderült, előbb a jobb, majd a bal kezedet „ütötted el”. Mire kellett figyelned ezután?
– Mindenek előtt arra, hogy az argentin ne vegye észre a sérülésemet, nehogy felbátorodjon – avatott be a taktikai részletekbe Bacskai Balázs. – Sokan azt hitték, azért vettem vissza a tempóból, mert fáradok. Erről szó sem volt, nagyon fájt kezem, de tudtam, ütnöm kell, mert ha nem teszem, ő üt, és felbátorodik, erre viszont nem akartam lehetőséget adni. A kezem már nem tette lehetővé, hogy a korábbi vehemenciával támadjak, egyes-kettes ütésekkel próbáltam megállítani, hogy indulni tudjon. Azt hiszem, ez sikerült.

Olyannyira bejött a taktika, hogy minden bírónál elvitted a tíz menetet, viszont ára volt a sikernek, nem túl biztatóan néztek ki az ökleid a meccs után. Mennyire súlyos a sérülés?
– Úgy néz ki, szerencsére nincs törés, erős zúzódás viszont igen. Az sem mellékes, hogy mindkét kezem volt már műtve, így egy ilyen sérülés könnyebben előfordul. Egy-másfél hét pihenőt javasoltak az orvosok, s ezt természetesen be fogom tartani.

– Kovács „Tomi Kid” Tamás személyében új edző volt a ringsarkadban. Milyen volt vele meccselni?
– Nagyon szeretek vele dolgozni, a tőle telhető maximumot nyújtotta, de sajnos, a szlovák válogatott melletti elfoglaltságai miatt kevesebbet tudtunk együtt edzeni, mint amennyit szerettem volna. Imádtam vele dolgozni, hihetetlenül feltöltött. A folytatásról egyelőre nem tudok nyilatkozni, azt viszont elmondhatom, nagy dolgok vannak készülőben…

– Volt azonban egy extra segítséged, a párod, Kitti, aki a felkészülés három hónapjából maximálisan kivette a részét. Mennyit jelentett a támogatása?
– Kitti rengeteget segített, nagy része van a győzelmemben. Sajnos vagy nem sajnos, volt néhány nő az életemben. A gyermekeim édesanyja, akivel tíz évet éltünk együtt, mindenben támogatott, de ilyen nővel, mint Kitti, még nem találkoztam. Videózott az edzéseimen, futott, lépcsőgépezett velem, elkísért az edzésekre, még Szlovákiába is. Napi ötször főzött rám, szenzációs, változatos ételeket ehettem. A felkészülés végén, amikor már igen feszült voltam, a rosszabb napjaimat is elviselte. Ilyenkor nem könnyű velem, de ő ezt is tökéletesen tolerálta.

– Ha már ilyen új plusz motiváció is van mögötted, rá is kérdeznék: mik a további célok?
– Ez nagyon sok mindentől függ. Mindenképpen szeretnék további címet/címeket szerezni, az viszont tagadhatatlan, már nincs annyi előttem a pályafutásomból, mint amennyi mögöttem. Szeretnék egyre nagyobb lehetőségekkel találkozni, hogy le tudjam mérni, mi van még bennem, hol a vége. Egy-másfél évet adok magamnak, bízom benne, hogy ezalatt lesz lehetőségem további címmeccseket vívni. Ha ez megvalósulna, sikeres pályafutást tudhatnék magam mögött, hiszen bárhogy számoljuk, már 27 éve vagyok a sportágban, s ez rengeteg idő.

– Miután véget érnek a mérkőzéseid, még egy találkozó szokott rád várni: a szurkolóid bizton számíthatnak egy kis beszélgetésre, közös fotóra veled. Mennyire megterhelő ez?
– Egyáltalán nem az. Azt hiszem, az alap, hogy közvetlen vagyok velük, örömmel találkozom azokkal az emberekkel, akik megnézik a mérkőzéseimet, drukkolnak nekem. A biztatásuk a nehéz helyzetekben – bár szerencsére nem sokszor kerültem ilyenbe – rengeteg erőt ad, nagyon jólesik, amikor skandálják a nevemet. Nagyra értékelem, hogy megmozdulnak értem az emberek, idősek, fiatalok, vidékről, Budapestről, s a helyszínen szurkolnak nekem. Ezt pedig nagyon meg kell becsülni! A közönség mellett természetesen nagyon hálás vagyok a szponzoraimnak, sok esetben a támogatásuk annak köszönhető, hogy ismerik az emberi oldalamat. Több új szponzorom jött úgy, hogy az általam tartott edzéseken vettek részt, aztán a beszélgetések során rákérdeztek, mivel tudnának támogatni. Nekem a szponzorációnál nem az a lényeg, hogy lapátoljam haza a pénzt, hanem az, hogy minél rangosabb meccseken léphessek ringbe egy remek stábbal a hátam mögött. Itthon nincsenek óriási meccspénzek, ha nem lennének mögöttem támogatók, mint például a főszponzor, a New School Promotion tulajdonosa, Fischer József, nehéz helyzetbe kerülnék.

– Ha már a támogatókat említetted, több mint egy évtizedes kapcsolat, barátság fűz a Süllős családhoz.
– Lassan majdnem húsz az a tíz év. Amióta ismerem őket, nem volt olyan időszak, hogy valamilyen módon ne támogattak volna, ne fogták volna a kezem. Sok esetben, ha ők nincsenek, nem tudtam volna folytatni a pályafutásomat. Nagyon hálás vagyok nekik!

– Ifjabb Süllős Gyula, a Vasas szakosztályelnöke nagy terveket szövöget, szeretne újra erős csapatot építeni, Régi Dani személyében vasasos kötődésű új vezetőedzőt is szerződtetett.
– Nagyon örülök a terveknek, hiszen egy patinás klubról beszélünk. Itt dübörögnie kell a munkának, gomba módra kell kinőniük a tehetségeknek, akik az eredményeket hozzák majd. A Vasas-Süllősben minden lehetőség adott ahhoz, hogy valaki kiteljesedjen, gyönyörű, jól felszerelt edzőterem áll a rendelkezésükre, a Vasas és a Süllős család pedig erős hátteret biztosít.

– Korábban nyilatkoztad, hogy nem igazán szeretnéd, ha a fiad, Benett is az ökölvívást választaná. Az új Vasas-stábban helyet kapott édesapád, Bacskai Imre is, aki szakmai tanácsadóként segíti a munkát. El tudnék képzelni egy unoka-nagypapa együttműködést. Mit szólsz hozzá?
– Egy időben azt mondogatta a fiam, hogy ő nem lesz bokszoló, ma pedig már mindenhol azt hangoztatja, hogy ő bizony bokszolni fog. Persze, még csak hat éves, tehát sok minden változhat, de most úgy tűnik, tetszik neki a sportág. Én még aktív vagyok, nem érzem úgy, hogy itt lenne az ideje kinevelni az utódomat, de ha úgy alakul, én és apu is azon leszünk, hogy segítsünk neki. Remélem, ha kipróbálja az ökölvívást, a Vasas lesz számára a bázis. Arra nincs garancia, hogy a nagyapjához vagy az apjához hasonlóan eredményes bunyós lesz, a sikerhez nagyon kemény munka kell. De ki tudja, mit hoz a jövő, egy biztos, ha úgy dönt, hogy kipróbálja az ökölvívást, mi ott leszünk mögötte.

– Mit üzennél azoknak az ifjú bokszolóknak, aki belépnek majd a Gedó-terem ajtaján? Milyen útravalóval látnád el őket?
– Feltétlen bizalommal legyenek az edzőik iránt, figyelemmel, alázattal hajtsák végre az utasításaikat. A kitűzött cél érdekében tegyenek meg mindent, ami csak tőlük telik. Ne csüggedjenek, ha nem sikerül rögtön minden, hiszen ez egy olyan sportág, ahol rengeteg munka kell a sikerhez. Abban viszont biztosak lehetnek, hogy ez idővel megtérül.

Maradandót alkothat

Hiszek abban, hogy az amatőr és a profi ökölvívásnak kéz a kézben kell járnia, támogatva egymást – kezdte ifjabb Süllős Gyula, a Vasas-Süllős szakosztályelnöke. – Balázs mögött eredményes amatőr pályafutás áll, s minden képessége megvan ahhoz, hogy a profik között is maradandót alkosson, a nagy elődök, Kovács István és Erdei Zsolt nyomába lépjen. Jó megjelenésű, intelligens, remek ember és sportember. Vele kapcsolatban a Vasas ma is hívószó, amatőrben a klub és az ő neve összefonódott, a profiknál is tudják, hogy Balázs teljesítménye mögött hosszú évek kemény és eredményes klubmunkája áll. Igazi példakép, óriási a tisztelet övezi a Vasasban. Sok sikert kívánunk neki a profi karrierje elkövetkező időszakában! Ránk mindig számíthat, a Vasas ökölvívó-szakosztálya mindig mögötte áll.