Egy rossz pillanatban meghozott döntés

Az elmúlt szombaton megrendezett Oleksandr Usyk – Rico Verhoeven küzdelemről beszél most a világ sportszerető közvéleménye, ami valljuk meg, jogosan foglalkoztatja a szélesebb tömegeket. Mert mi történt? Egy esélytelenebbnek tartott, más küzdősportból érkezett bunyós tíz menet alapján nem csak partiban volt a világ elsőszámú ökölvívójával, hanem a hivatalos pontozólapok alapján nem is állt vesztésre. Ez pedig óriási fegyvertény, másrészt a közönség, a mérkőzés egy pillanatától elkezdett a király, Usyk bukásáért szurkolni.

Így fordultunk rá a 11. menetre, ahol Verhoeven már látványosan visszaesett, és egy kemény felütéstől padlóra került. A mérkőzés a számolás és a fogvédő visszahelyezése után folytatódott. A holland a kötelekhez szorulva több nagyerejű ütést kapott, amikor a mérkőzésvezető közbelépett, és – az időközben megszólalt, menet végét jelző gong után – TKO-val beszüntette a küzdelmet.

A mérkőzés leállítása mindenki számára kellemetlen pillanatban történt. A vesztes fél, háta mögött az elégedetlen közönséggel reklamál, a győztes nem tud felhőtlenül ünnepelni, a szervezők fogják a fejüket, miközben a WBC is kellemetlen helyzetbe került – ha engedélyezi a mindenki által követelt visszavágót, akkor a kötelező kihívó Agit Kabayel-t kell ismét „félreállítani”. Rémálom szituáció!

Hol hibázott a bíró? Mekkora hibát vétett? Mark Lyson remek bíró, ezt le kell szögezni, és e sorok írójának nem is az a célja, hogy „sárba döngölje” őt. Ellenkezőleg. Az alábbiakban inkább árnyalni igyekszünk a képet, hogy ringbírói szempontból is bemutatva legyen az eseménysor, így alkotva meg a teljes(ebb) képet a nagy vitát kavaró leállításról.

Az első kulcspillanat az Usyk parádés felütése volt, amitől Verhoeven padlóra került. A holland felállt a számolás végéig, és Lyson bíró úgy látta, hogy az állapota lehetővé tette a küzdelem folytatását. Ám az sem kerülhette el a figyelmét, hogy amikor a versenyző a foggumijáért ment a sarokba, nem tűnt olyan fittnek, mint amit egy, a küzdelemre készen álló ökölvívótól elvárhatunk. Még nagyon benne volt az ütés! Összességében a leütés pillanata (a számolás elkezdése) és az összecsapás újraindítása között nem kevesebb, mint 30 másodperc telt el! Ez kifejezetten hosszú megszakításnak számít.

A hosszú megszakítás ellenére Verhoeven semmilyen ellenállást nem tudott kifejteni; sarokba szorult, egy ütést (!) sem indított, miközben 5-6 nagyerejű ütést kapott. Ez így leírva a klasszikus technikai K.O esete, amit senki sem vitatna, ha nem szólalt volna meg a menet végét jelentő gong. De megszólalt a gong, ami kiváltotta sokak haragját. De mi történt, mi játszódott le Mark Lyson bíróban?

Valójában nem a mindenki által hallott harangszó volt a döntő, hanem az a „csengő”, ami minden ökölvívó mérkőzésvezető fejében ott van – ez a „csengő” szólalt meg Lyson fejében akkor, amikor a sarokba szorult, Usyk által sorozott Verhoeven állapotát figyelte. Mert a ringbíró elődleges, és legfontosabb feladata az egészség védelme egy olyan sportágban, amelynek célja a másik fél harcképtelenné tétele. Mark Lyson fejében megszólalt az a bizonyos „csengő”, meghozta a döntést a küzdelem megállításáról, a mozgásából ítélve a menet végét jelentő gong megszólalás pillanata körül, vagy egy picit még előbb. Lyson-ban tehát elindult az ösztönig betanult mozdulatsort, amivel megszakíthatja a küzdelmet – ezt az ösztönből indult cselekvést kellett volna figyelmen kívül hagyni a gongszót meghallva.

Ha mindent összeadunk, akkor az elsőre hibás döntés inkább tűnik egy rosszul időzített, rosszul kinéző, de szakmailag még alátámasztható ítéletnek. Persze ettől még az elégedetlenkedők jogosan elégedetlenkednek…