Mossa ki a szakma a szennyest

(MagyarIdok.hu / Deák Zsigmond) Minden idők leggyengébb világbajnoki szereplését produkálta a magyar ökölvívó-válogatott Dohában, hiszen mindkét tagja győzelem nélkül térhet haza. Csötönyi Sándor, a hazai szakszövetség elnöke lassan húsz éve vezeti a sportágat, s már a vb előtt a támadások kereszttüzébe került, utána pedig még inkább, immár teljesen logikusan. Az viszont rejtély, hogy a kritikusai miért ódzkodnak a véleménynyilvánítástól és főképp a megméretéstől a közgyűléseken (a legutóbbi idén áprilisban volt), mert így felelős vezetőként most sem lehet mást kérdezni, csak őt. Megtettük.

– Két mérkőzés, két vereség a vb-n. Hogyan értékeli mindezt?
– Benne volt a pakliban, főképp azok után, hogy Harcsa Zolit világranglistás harmadik helye ellenére sem emelték ki, ráadásul mind a két ellenfél szenzációs, korábbi vb-érmes volt. Csóka Nándi is helytállt, még csak 19 éves, úgyhogy összességében nem lenne szabad leírni a magyar bokszolókat, a magyar bokszot. 

– Még akkor sem, ha legutóbb 2000-ben nyertünk olimpiai és 2009-ben vb-érmet?
– Valóban nincs olyan csapatunk, mint amilyen Kokóék, vagy előtte Alvicsék, Botosék idejében volt, de ennek megvannak a maga okai. Az egyik az, hogy hiába hozzuk utánpótlásban a kiemelkedő eredményeket, ha az egyesületek gyengék ahhoz, hogy felnőttben is megtartsák a létrehozott értékeiket. A másik, hogy folyamatosan mennek el a legjobbjaink profinak. A szövetség természetesen megtartaná őket, viszont csak az eredmények után adhat ösztöndíjat, a sportágfejlesztési támogatás pedig az infrastruktúra javítására és az utánpótlás-nevelésre mehet, törvényileg meg van kötve a kezünk. 

– Mi a helyzet az edzőképzéssel? Elég bizarr, hogy 73 évesen még mindig Szántó Imre az egyértelmű szakmai etalon.
– Azért ezek az edzők nevelték és nevelik az utánpótlás Eb-dobogós tehetségeinket… Ám az igaz, nincs sok befolyásunk arra, hogy a klubok kiket és milyen végzettséggel alkalmaznak. Magam sem látom szívesen azokat a trénereket, akik fusiban a profiknál is besegítenek, mert akkor egy idő után hobbistákkal lesz tele a terem gyerekek helyett. 

– Azért nyilván ennek a tragikus vb-szereplésnek is megvannak a szakmai okai.
– Valóban, s mindig nekem kell kimosnom a szennyest. Most eljött az idő, hogy maga a szakma tegye meg. Az biztos, hogy túl sok kompromisszum köttetett, ezennel vége a klubokban történő felkészülésnek, a decemberi ob után jön a kubai edzőtábor, aztán a Bocskai-emlékverseny, az első és a második olimpiai kvalifikációs torna, minden válogatott kerettag számára szigorú központi felkészüléssel. Egyébként pedig azt tervezem, hogy Rió után külföldről hívok szakembereket, s generációváltást szorgalmazok az edzői karban.
 
– Nem lesz késő?
– Szerintem inkorrekt lenne az olimpiai ciklus vége előtt változtatni, s bízom a fiúkban, szerintem több van ebben a válogatottban, mint ami az utóbbi időben kijött belőle. Sosem szoktam tippelni, de úgy gondolom, két-három emberünk jogosult lehet az olimpiai szereplésre. Ám ehhez nagyon keményen kell dolgozniuk, nem hobbibunyósokat akarok menedzselni, hanem olyanokat, akik mindent megtesznek az országért és az ötkarikás kijutásért. 

– Mit szól ahhoz, hogy többen önt tartják a fejlődés gátjának, aki foggal-körömmel ragaszkodik az elnöki székhez, főképp a gáláns állami támogatás miatt?
– Mondtam annak idején Kovács Pistának, hogy 2015 után legyen az utódom, de már évekkel ezelőtt kiderült, erre nincs mód, hiszen egy profi világszövetség funkcionáriusa nem lehet az amatőröknél is pozícióban. A maradásomnak tehát semmi köze a később bevezetett sportágfejlesztési támogatáshoz. Egyébként is társadalmi elnök vagyok, aki nem kivesz, hanem betesz pénzt a sportágba.

forrás: magyaridok.hu