Méltó emlékezés az ökölvívás nagy barátjára

Bár már öt esztendeje, hogy az ökölvívás nagy szerelmese itt hagyott minket, emléke nem halványul, és a sportág nagy családja nem is hagyja, hogy Id. Süllős Gyula emlékét bárki is elfelejtse. Fél évtized már tisztes távolság, hiszen versenyen ringbe lépő ökölvívók közül sokan még nem is húztak kesztyűt, még nem ismerkedtek meg az bunyó alapjaival, amikor a vállalkozó tragikus hirtelenséggel elhagyta a földi életet, ám hiánya egyre fájóbb - hiszen jó ember, a sportágért rajongó EMBER volt.

„Nagyon jól éreztük magunkat a családommal az idei versenyen, s ami nekem különösen kedves, hogy egyre többen szeretnének tudni édesapámról, olyanok, akiknek nem adatott meg a lehetőség, hogy még az életében megismerjék" - nyilatkozta ifjabb Süllős Gyula. „Egyre jobb érzés a sportágban tevékenykedőknek, hogy volt valamikor egy ember a MÖSZ-ben, aki ennyire a szívét-lelkét adta értük, és bár sok sportágat támogatott, de mindig is az ökölvívásra volt a legbüszkébb." Süllős Emlékverseny Az emlékversenyen mind a nyolc ökölvívó régió felvonult, s a pontversenyt a budapestiek nyerték, a dobogón megelőzve az észak-magyarországiakat és a dél-alföldieket. A szakmai zsűri két különdíjat is kiosztott; a legtechnikásabb Rostás Ármándó, a legkiemelkedőbb versenyző Budai Renátó lett.