Majdnem visszavonult, végül óriási sikert ért el az év női kick-boxosa

- Miből fakadt a kiutazásod előtti óvatosságod?

- A nyári Európa Játékok után én komolyan gondolkodtam azon, hogy abbahagyom. Nagyobb hangsúlyt kapott az életemben a munka, és nem voltam biztos abban, hogy szeretném folytatni. Végül beadtam a derekam, ráfordultam a célegyenesre, amely végén ott volt a Küzdősportok Világjátéka, és elkezdtem a felkészülést. Attól nem tartottam, hogy a megfelelő mennyiségű munkát nem tudom elvégezni, de azért szorítottam, hogy a formaidőzítésem jó legyen.

- Rijádban aztán nagyon összeszedett Busa Andreával találkozhattunk...

- Ez tényleg így van. Életem egyik legjobb versenye volt, és köszönöm mindenkinek, aki mindehhez hozzásegített. Erős mezőnyben mindegyik ellenfelemen túllépve felállhattam a dobogó legfelső fokára. Tetszett a játékok hangulata, az a körítés, ami ott volt a szaúdi fővárosban. A végső győzelmem után indultunk haza, de még a repülőn is ’lebegtem’.

- Ott volt a testvéred Busa Gabriella, aki szintén korábbi többszörös világbajnok. Tudja, hogy mivel jár egy-egy nagyverseny...

- Annyira sajnáltam azokat a társaimat, akiknek van testvérük, de nem lehettek ott a lelátón. Gabriella jelenléte sokat számított nekem. Nemcsak azért, mert hallottam a hangját küzdelem közben, és az sok erőt adott nekem. Jó érzés, hogy ott volt velem mindhárom versenynap. Ott volt a bemelegítésnél, segített kivenni a fülbevalóimat, eltette, biztatott, és átölelt a meccsek előtt.

Busa Andrea csaknem két és fél évtized kick-box-ban eltöltött idő alatt négyszer nyert világbajnokságot, háromszor állt Európa-bajnoki dobogó tetején. A 2023-as Európa Játékokon ezüstérmesként zárt, ezután következett a Küzdősportok Világjátéka. A kick-boxot Sándorfalván kezdte el, majd Szegeden folytatta. A tanulmányai miatt Budapestre került, a csepeli Halker-Király Team versenyzője lett. Ott vált világklasszissá, Rijádban pedig a magyar csapat egyik legboldogabb tagjává...