Kovács „Koko” István gondolatai az ökölvívás jelenlegi helyzetéről

„Pár nappal ezelőtt Laci bacsi sírjánál sirattuk a jelent és a múltat. A megemlékezésre eljöttek egykori legendák, sportolók, edzők, versenyzők, de még olyan is, akit Laci bacsi személyesen tiltott ki a sportágból. Öcsi bácsival és Rácz Félixszel mint a sportágban nem kívánatos személyek néztük, ahogy lesütött szemmel sétálgatnak a sportág képviselői, ügyelve arra nehogy köszöni keljen egymásnak.

Drága Laci bácsi, remélem odafent nem olvas újságot, és nem tud róla milyen szintre züllött, süllyedt szeretett sportágunk.

Ez a kép két nappal az 1991. november 23-án sikerrel megvívott amatőr világbajnoki döntő után, a hazaérkezéskor készült. Ma, pontosan 27 évvel ezelőtt, én lettem Magyarország első ökölvívó Világbajnoka! A szorító sarkában a két halhatatlan, Laci bácsi és Öcsi bácsi állt, a bajnokok és résztvevők között pedig olyan későbbi olimpiai vagy profi világbajnokok voltak mint Oscar de la Hoya, Kosztya Tszyu, Felix Savon, Eric Griffin, Roberto Balado, David Tua, Larry Donald, Shane Mosley, Tim Austin, Arthur Grigoryan, Vernon Forrest, Serafin Todorov, és még rengeteg kiváló bunyós.

Akkor még élt, sőt virágzott a bunyó, itthon és külföldön egyaránt. Egy normális sportágban a mai nap ünnepnap lenne, ehelyett szégyenkezve várjuk, hogy történjen valami.

A hazai és a nemzetközi szövetséget is hellyel-közzel tisztességes emberek irányították, igaz a korrupció, a csalás már létezett, de nem erről szólt a bunyó. Sermer György és Horváth György vezetése alatt, bármit is hazudozik a szélhámos, soha nem volt csődben a Szövetség!! Az ökölvívásért és nem belőle éltek a versenyzők, vezetők és bírók. Soha nem az ökölvívásból, de mindig is az ökölvívásért éltem, ezért is fájdalmas látnom, hogy az elmúlt 21 évben, amióta véget ért az amatőr pályafutásom hova jutott hazai és nemzetközi szinten ez a csodálatos sportág.

Az én értékrendem és az előző és jelenlegi vezetés értékrendje (ha van nekik ilyen) soha nem találkozott, ezért szabad akaratomból, de nem boldogan léptem ki a rendszerböl és lettem az ökölvívás „Balczó Andrása”. Mindenki látja aki nem elvakult, elfogult, hogy hova jutottunk.

Húsz év alatt morális és szakmai csőd a szélhámos jóvoltából, majd jött a magukat „rendszerváltónak” nevező az új vezetés, aki leváltotta ugyan a szélhámost, de nem kergette el, ahogy ígérte, hanem valamilyen érthetetlen és ismeretlen paktum folytán megválasztatta a közgyűléssel tiszteletbeli elnöknek.

Laci bácsi és én utánam az az ember lett a tiszteletbeli elnök, akivel a sportág két legeredményesebb tagja nem állt/áll szóba. Majd az új vezetés a saját anyagi boldogulását szem előtt tartva a megtisztulás helyett, gazdasági csődbe kormányozta azt a pár deszkát, ami meg a hajóból maradt. És a megnyilvánulásokból még mindig úgy tűnik, hogy vannak, akik a jelenlegi vagy az előző elnököt bíznák meg azzal hogy tovább „alkosson”.

Mikor és mitől döbbennek már rá az ökölvívásért tenni akarok, hogy a teljes megtisztuláshoz elengedhetetlen a múlt és jelen bűneinek feltárása, a bűnösök felelősségre vonása? A legbátrabb sportág képviselői továbbra is rettegnek, hogy mit hozz a holnap, félnek hogy esetleg dolgozniuk kell, hogy nem tudnak majd a jövőben megélni abból, amihez értenek. Pontosabban amiről azt hiszik, hogy értenek hozzá.

Halkan jegyzem meg a szakmai lemaradásunk talán nagyobb baj, mint a szövetség jelenlegi anyagi helyzete. Ha majd az ökölvívó társadalom elkerget mindenkit, aki egy forintot is galád módon elvett az adófizetők pénzéből, elkergeti azokat, akik elherdáltak az elmúlt húsz évben több milliárd adóforintot eredmény nélkül, akkor érdemes új korszakról beszélni.

Ha ez megtörtént, jöhet a helyzet konszolidálása és a becsületes munkára, a szaktudásra épülő boksztársadalom újraépítése. Ez a jelenlegi meghalt, kiégett, megszűnt, ez szégyenteljes!! Ha a magyar ökölvívás képes az új élet alapjainak lerakására rám számíthat. Addig pedig bízzunk benne hogy Laci bácsi nem olvas odafent újságot...”