Mike Tyson vs. Jake Paul - Mindenki a hamvaiból feltámadó „Főnixet” várja
1849
Hogyan tovább, Erdei Zsolt?
2010. 11. 29. 18:34
Erdei Zsolt első amerikai bokszmeccse sima volt, de nem mindenkit győzött meg. Madár stílusa érezhetően agresszívebb lett, de még ez sem biztos, hogy elég. Miben más Amerika? Lehet-e mérleget vonni Madár első meccse után?
"Sokkal többet ki tudtam volna hozni magamból – értékelte első meccsét Erdei Zsolt a hvg.hu-nak. – Ugyanakkor nehéz ellenfelem volt, aki kiszámíthatalanul és menekülve bokszolt. Már az elején úgy gondoltam, óvatos leszek, és sokkal fontosabbnak éreztem egy biztos győzelmet, mint beleszaladni egy váratlan kiütésbe."
A magabiztos győzelem örömre ad okot, de az itthoni szurkolókban felmerül, elég-e ez az óceán másik oldalán. Hiszen míg Európa közönsége teljesítményorientált, addig Amerikáé inkább a showt igényli. „Szerintem Erdei Zsolt és promótere, Lou DiBella jó párost alkotnak, mert míg előbbi hozza a teljesítményt, utóbbi gondoskodik a csomagolásról és a tálalásról, amiben sajnos Madár korábbi klubja, az Universum nem volt igazán erős” – mondta a hvg.hu-nak Rácz Félix, az egyik legismertebb és legsikeresebb magyar sportmenedzser és promóter.
A két kontinens ökölvívása közti különbség talán abból fakad, hogy míg az európai bokszolók stabilabb anyagi háttérrel (értsd: évekre szóló fix szerződéssel és az ezzel járó fizetéssel) rendelkeznek, addig amerikai riválisaik nem szerződnek ilyen hosszú időre, és csak akkor kapnak nagy pénzeket, ha a csúcsra, vagy annak közelébe kerülnek. Rácz szerint ha egy bokszoló nem érzi magát biztonságban, jobban teljesít. „Madár kezében most csak egy hárommeccses szerződés van, amit nyilván csak akkor hosszabbítanak meg vele, ha a promótere elégedett. Ez a három meccs ösztönzi Zsoltit, hogy nagyobb kockázatot vállaljon majd a meccsein.”
Zsolt Erdei
A magyar sportmenedzser nem tagadja, hogy neki viszont egy kis hiányérzete van Erdei első amerikai meccse után. „Szakmai szempontból semmi rosszat nem mondhatok, hiszen Zsolti nagyszerűen bokszolt. Én azonban nem tudom nem promóteri szemmel nézni ezt a meccset. Amerikában ugyanis nem az kell, hogy végigbokszolj nyolc menetet valakivel szemben úgy, hogy végig fölényben vagy. Ott látvány, vér és kiütés kell, pláne egy középszerű ellenfél ellen, aki talán még a legjobb ötvenben sincs benne. De úgy érzem, az általam kritizált dolgokat Zsolti is érzi. Abban a szakma nagy része egyetért, hogy Erdeinek helye van Amerikában; a kérdés az, hogy meddig juthat."
Felkelteni a média érdeklődését
A legjobb promóterek között számon tartott Lou DiBella legfeljebb öt-hat bokszolóval dolgozik együtt, szerinte ha ennél többen vannak, már nem tudna százszázalékosan mindenkire koncentrálni. "Az első amerikai edzésen sorra jöttek oda hozzánk, hogy még nem láttak ilyen gyors és technikás európai ökölvívót – mondta Christof Hawerkamp, Erdei menedzsere a hvg.hu-nak. – A meccs után a promóter és a támogatók is elismerően szóltak Zsoltról. Lou DiBella kimondott célja egy félnehézsúlyú világbajnoki öv megszerzése."
Mivel a magyar diaszpóra Amerikában nem olyan nagy (ami kevés biztos nézőt jelent), Erdeinek olyan kiugró teljesítményt kell letennie az asztalra, amire a nagy tévétársaságok, a HBO, a Showtime vagy az ESPN is felfigyelnek. Amerikában nem számít annyira, hogy korábban két súlycsoportban volt világbajnok, mint ahogy győzelmeinek száma és a veretlensége sem, mert nem ezekkel fogja felkelteni a média érdeklődését.
"Zsolt meccsének szerencsére pozitív visszhangja volt mind a közönség, mind pedig az amerikai média körében – mondta a sportmenedzser. "Kétfajta ökölvívó van: aki ebből él, és aki ezért él – így Rácz Félix. – Zsolti az utóbbi kategóriába tartozik, hiszen neki már nem lett volna szüksége arra, hogy Amerikát bevállalja. Ő mégis megtette, amiért már önmagában is tisztelet jár.”
Európából Amerikába nehéz betörni, a nagy dobás még a nehézsúlyt uraló Klicsko-fivéreknek sem sikerül évek óta. A kulcsszerepet játszó tévétársaságok visszautasításának hivatalos indoklása az, hogy az amerikaiak nem tudják egymástól megkülönböztetni Vitalijt és Vlagyimirt. Európában ezt megmosolyogjuk, Amerikában viszont nem, ott ez az érv komoly. Nemhiába próbálkoznak az ukránok még mindig, mert ők is tudják, hogy nem számítanak a címek, övek, trófeák. Egy bokszbajnok Amerika nélkül olyan, mint a király korona nélkül.
Csötönyi Sándor, a Magyar Ökölvívó Szakszövetség elnöke szerint annyival azért árnyaltabb a kép, hogy a súlycsoport nagy amerikai nevei – Bernard Hopkins, Glen Johnson vagy Antonio Tarver – öt éven át nem akartak kiállni a WBO-világbajnok Erdeivel, pedig pénz is lett volna rá, és Madár is készen állt arra, hogy Amerikába utazzon. „Erdei technikai képzettsége magasabb a tengerentúli riválisainál, akik nem hiába kerülték – mondta az elnök. – Szerintem Zsoltinak 3-4 évvel ezelőtt ideálisabb lett volna találkozni velük, de biztos vagyok benne, hogy akkor is megoldaná a helyzetet, ha most csapna össze velük.”
A szakember szerint Madár első amerikai meccse azt hozta, amit egy év kihagyás után várni lehetett. "A kenyai bokszoló elleni összecsapás tiszta és sima meccs volt. A boksz sava-borsa persze a kiütés, de Zsoltinak nem az ütőereje a legnagyobb fegyvere. Lehet, hogy ez a meccs nem volt annyira látványos, de hozzám elismerő visszajelzések érkeztek Amerikából arról, hogy Erdei milyen hihetetlen jó ütemérzékű bokszoló."
Véleménye szerint nem szabad figyelmen kívül hagyni a tényt, hogy Erdei Zsolt 36 éves, és már több mint két évtizednyi, Európában tanult és kamatoztatott boksz van a háta mögött. Lehet, hogy Amerikában egy kicsit rámenősebbnek kell lenni a ringben, de a stílusában túl nagy váltást nem szabad várni, hiszen az sokkal hosszabb átmenetet igényelne, és az sem biztos, hogy jól jönne ki belőle.
"Zsolti az európai miliőhöz szokott - fogalmazott Csötönyi. - Az amerikai és európai boksz között elsősorban stílusbeli különbség van. Az erőn alapuló tengerentúli bokszban inkább a hajlított karú ütések dominálnak, előtérbe kerül az agresszivitás, a kockázatvállalás és a kiütésre törekvés. Ezért van az, hogy még a nagy ütőerejű bokszolók is többször szenvedtek vereséget KO-val, más kérdés, hogy Amerikában nem létezik az a veretlenségi nimbusz, ami Európában."
Csak pár példát említve, olyan nagy bokszolók, mint Joe Frazier, Muhammad Ali, Mike Tyson, Roy Jones Jr., Oscar De La Hoya vagy a jelenkor legjobbjának kikiáltott Manny Pacquiao is szenvedett már vereséget, ez mégsem okozott törést a karrierjükben. Ennek ellenkezője Európában már több ökölvívóval is megesett, többek között Kovács "Kokó" Istvánnal, aki Julio Pablo Chacóntól elszenvedett 2001-es veresége után a visszavonulás mellett döntött, vagy ott van a brit Ricky Hatton példája, aki a kábítószerhez nyúlt Pacquiaótól elszenvedett kiütéses veresége után.
Csötönyi szerint a mi kontinensünkön fontosabb a stratégia, a technika, a távolságtartás és a szépség. "Ne feledjük, hogy az ökölvívás bölcsője mégiscsak Anglia, ahol régen a bevándorlók ezzel szórakoztatták a közönséget – tette hozzá. – Az angol és európai közönség ma is nagyra értékeli a tisztességes, de harcos bokszolókat és meccseket."
Rácz Félix szerint a teljesítmény egy idő után úgyis önmagáért beszél, így hiába nehéz az átjárás a két kontinens között, egyáltalán nem lehetetlen. "Több bokszolónak sikerült már, gondoljunk csak Joe Calzaghe-ra, Naseem Hamedre vagy Ricky Hattonra. Ők is úgy jutottak el Amerikába, hogy Európában már világbajnok sztárok voltak." A helyszínen lévő menedzsment pedig a visszajelzések alapján úgy nyilatkozott, hogy Erdeinek is komoly keresnivalója van Amerikában.
Erdei Zsolt nagy valószínűség szerint 2011 késő tavaszán léphet majd újra szorítóba. Christof Hawerkamp menedzser szerint a pontos ellenfélről, dátumról és helyszínről legkorábban január közepe után tudnak pontos információkkal szolgálni. "A mostani felkészülésem alatt sajnos nem tudtam igazán kemény ellenfelekkel edzeni, és ez hiányzott – tette még hozzá Erdei Zsolt. – A következő meccsem előtt már jó idővel kiköltözöm New Jersey-be, és a rég eltervezett magaslati edzőtábort is végigcsinálom."
Vincze Szabolcs, HVG.HU
A magabiztos győzelem örömre ad okot, de az itthoni szurkolókban felmerül, elég-e ez az óceán másik oldalán. Hiszen míg Európa közönsége teljesítményorientált, addig Amerikáé inkább a showt igényli. „Szerintem Erdei Zsolt és promótere, Lou DiBella jó párost alkotnak, mert míg előbbi hozza a teljesítményt, utóbbi gondoskodik a csomagolásról és a tálalásról, amiben sajnos Madár korábbi klubja, az Universum nem volt igazán erős” – mondta a hvg.hu-nak Rácz Félix, az egyik legismertebb és legsikeresebb magyar sportmenedzser és promóter.
A két kontinens ökölvívása közti különbség talán abból fakad, hogy míg az európai bokszolók stabilabb anyagi háttérrel (értsd: évekre szóló fix szerződéssel és az ezzel járó fizetéssel) rendelkeznek, addig amerikai riválisaik nem szerződnek ilyen hosszú időre, és csak akkor kapnak nagy pénzeket, ha a csúcsra, vagy annak közelébe kerülnek. Rácz szerint ha egy bokszoló nem érzi magát biztonságban, jobban teljesít. „Madár kezében most csak egy hárommeccses szerződés van, amit nyilván csak akkor hosszabbítanak meg vele, ha a promótere elégedett. Ez a három meccs ösztönzi Zsoltit, hogy nagyobb kockázatot vállaljon majd a meccsein.”
Zsolt ErdeiA magyar sportmenedzser nem tagadja, hogy neki viszont egy kis hiányérzete van Erdei első amerikai meccse után. „Szakmai szempontból semmi rosszat nem mondhatok, hiszen Zsolti nagyszerűen bokszolt. Én azonban nem tudom nem promóteri szemmel nézni ezt a meccset. Amerikában ugyanis nem az kell, hogy végigbokszolj nyolc menetet valakivel szemben úgy, hogy végig fölényben vagy. Ott látvány, vér és kiütés kell, pláne egy középszerű ellenfél ellen, aki talán még a legjobb ötvenben sincs benne. De úgy érzem, az általam kritizált dolgokat Zsolti is érzi. Abban a szakma nagy része egyetért, hogy Erdeinek helye van Amerikában; a kérdés az, hogy meddig juthat."
Felkelteni a média érdeklődését
A legjobb promóterek között számon tartott Lou DiBella legfeljebb öt-hat bokszolóval dolgozik együtt, szerinte ha ennél többen vannak, már nem tudna százszázalékosan mindenkire koncentrálni. "Az első amerikai edzésen sorra jöttek oda hozzánk, hogy még nem láttak ilyen gyors és technikás európai ökölvívót – mondta Christof Hawerkamp, Erdei menedzsere a hvg.hu-nak. – A meccs után a promóter és a támogatók is elismerően szóltak Zsoltról. Lou DiBella kimondott célja egy félnehézsúlyú világbajnoki öv megszerzése."
Mivel a magyar diaszpóra Amerikában nem olyan nagy (ami kevés biztos nézőt jelent), Erdeinek olyan kiugró teljesítményt kell letennie az asztalra, amire a nagy tévétársaságok, a HBO, a Showtime vagy az ESPN is felfigyelnek. Amerikában nem számít annyira, hogy korábban két súlycsoportban volt világbajnok, mint ahogy győzelmeinek száma és a veretlensége sem, mert nem ezekkel fogja felkelteni a média érdeklődését.
"Zsolt meccsének szerencsére pozitív visszhangja volt mind a közönség, mind pedig az amerikai média körében – mondta a sportmenedzser. "Kétfajta ökölvívó van: aki ebből él, és aki ezért él – így Rácz Félix. – Zsolti az utóbbi kategóriába tartozik, hiszen neki már nem lett volna szüksége arra, hogy Amerikát bevállalja. Ő mégis megtette, amiért már önmagában is tisztelet jár.”
Európából Amerikába nehéz betörni, a nagy dobás még a nehézsúlyt uraló Klicsko-fivéreknek sem sikerül évek óta. A kulcsszerepet játszó tévétársaságok visszautasításának hivatalos indoklása az, hogy az amerikaiak nem tudják egymástól megkülönböztetni Vitalijt és Vlagyimirt. Európában ezt megmosolyogjuk, Amerikában viszont nem, ott ez az érv komoly. Nemhiába próbálkoznak az ukránok még mindig, mert ők is tudják, hogy nem számítanak a címek, övek, trófeák. Egy bokszbajnok Amerika nélkül olyan, mint a király korona nélkül.
Csötönyi Sándor, a Magyar Ökölvívó Szakszövetség elnöke szerint annyival azért árnyaltabb a kép, hogy a súlycsoport nagy amerikai nevei – Bernard Hopkins, Glen Johnson vagy Antonio Tarver – öt éven át nem akartak kiállni a WBO-világbajnok Erdeivel, pedig pénz is lett volna rá, és Madár is készen állt arra, hogy Amerikába utazzon. „Erdei technikai képzettsége magasabb a tengerentúli riválisainál, akik nem hiába kerülték – mondta az elnök. – Szerintem Zsoltinak 3-4 évvel ezelőtt ideálisabb lett volna találkozni velük, de biztos vagyok benne, hogy akkor is megoldaná a helyzetet, ha most csapna össze velük.”
A szakember szerint Madár első amerikai meccse azt hozta, amit egy év kihagyás után várni lehetett. "A kenyai bokszoló elleni összecsapás tiszta és sima meccs volt. A boksz sava-borsa persze a kiütés, de Zsoltinak nem az ütőereje a legnagyobb fegyvere. Lehet, hogy ez a meccs nem volt annyira látványos, de hozzám elismerő visszajelzések érkeztek Amerikából arról, hogy Erdei milyen hihetetlen jó ütemérzékű bokszoló."
Véleménye szerint nem szabad figyelmen kívül hagyni a tényt, hogy Erdei Zsolt 36 éves, és már több mint két évtizednyi, Európában tanult és kamatoztatott boksz van a háta mögött. Lehet, hogy Amerikában egy kicsit rámenősebbnek kell lenni a ringben, de a stílusában túl nagy váltást nem szabad várni, hiszen az sokkal hosszabb átmenetet igényelne, és az sem biztos, hogy jól jönne ki belőle.
"Zsolti az európai miliőhöz szokott - fogalmazott Csötönyi. - Az amerikai és európai boksz között elsősorban stílusbeli különbség van. Az erőn alapuló tengerentúli bokszban inkább a hajlított karú ütések dominálnak, előtérbe kerül az agresszivitás, a kockázatvállalás és a kiütésre törekvés. Ezért van az, hogy még a nagy ütőerejű bokszolók is többször szenvedtek vereséget KO-val, más kérdés, hogy Amerikában nem létezik az a veretlenségi nimbusz, ami Európában."
Csak pár példát említve, olyan nagy bokszolók, mint Joe Frazier, Muhammad Ali, Mike Tyson, Roy Jones Jr., Oscar De La Hoya vagy a jelenkor legjobbjának kikiáltott Manny Pacquiao is szenvedett már vereséget, ez mégsem okozott törést a karrierjükben. Ennek ellenkezője Európában már több ökölvívóval is megesett, többek között Kovács "Kokó" Istvánnal, aki Julio Pablo Chacóntól elszenvedett 2001-es veresége után a visszavonulás mellett döntött, vagy ott van a brit Ricky Hatton példája, aki a kábítószerhez nyúlt Pacquiaótól elszenvedett kiütéses veresége után.
Csötönyi szerint a mi kontinensünkön fontosabb a stratégia, a technika, a távolságtartás és a szépség. "Ne feledjük, hogy az ökölvívás bölcsője mégiscsak Anglia, ahol régen a bevándorlók ezzel szórakoztatták a közönséget – tette hozzá. – Az angol és európai közönség ma is nagyra értékeli a tisztességes, de harcos bokszolókat és meccseket."
Rácz Félix szerint a teljesítmény egy idő után úgyis önmagáért beszél, így hiába nehéz az átjárás a két kontinens között, egyáltalán nem lehetetlen. "Több bokszolónak sikerült már, gondoljunk csak Joe Calzaghe-ra, Naseem Hamedre vagy Ricky Hattonra. Ők is úgy jutottak el Amerikába, hogy Európában már világbajnok sztárok voltak." A helyszínen lévő menedzsment pedig a visszajelzések alapján úgy nyilatkozott, hogy Erdeinek is komoly keresnivalója van Amerikában.
Erdei Zsolt nagy valószínűség szerint 2011 késő tavaszán léphet majd újra szorítóba. Christof Hawerkamp menedzser szerint a pontos ellenfélről, dátumról és helyszínről legkorábban január közepe után tudnak pontos információkkal szolgálni. "A mostani felkészülésem alatt sajnos nem tudtam igazán kemény ellenfelekkel edzeni, és ez hiányzott – tette még hozzá Erdei Zsolt. – A következő meccsem előtt már jó idővel kiköltözöm New Jersey-be, és a rég eltervezett magaslati edzőtábort is végigcsinálom."
Vincze Szabolcs, HVG.HU
Mond el a véleményed
Legolvasottabb
Felkapott