Harcsa Zoltán már Szingapúrról álmodik

Harcsa-testvérekA magyar küldöttség kedden kora délután érkezett haza Isztambul érintésével az azeri fővárosból, némi késéssel, de épen és egészségesen. A legboldogabb természetesen a Harcsa család volt Ferihegyen, ahogy az már megszokott, az édesapa, az édesanya, Rebeka és Norbi – Zoli húga, illetve bátyja – izgatottan várták az újdonsült világbajnoki bronzérmest, Szántó Imre tanítványát.

„Hat nap leforgása alatt négy mérkőzést vívtam, megerőltető volt ez a sűrített menetelés. Összességében egész tűrhetően bokszoltam, de lenne még miben fejlődnöm. Az azeri fiú elleni negyeddöntőben az első két menet – a többiek is ezt mondták – jól ment, a harmadik menetben azonban elfáradtam, idegileg egy kicsit felborultam, hatott rám az óriási hangzavar, mindenki a hazai versenyzőt biztatta. Ez alaposan megzavart, de így is győztem 9:5-re. Sajnos, egy hazai ökölvívót nagyon meg kell verni ahhoz, hogy az embert kihozzák győztesnek – nekem most sikerült. A vasárnapi elődöntőben az ausztrál Damien Hooper ellen már nem éreztem az ütőtávot, kicsit tompa voltam, nem aludtam eleget előző este – vagy tán túl sokat? A négy közé jutásért vívott mérkőzésen, az azeri Vatan Huszejnli ellen végig a szingapúri olimpia járt az eszemben, ez egy kicsit meg is sokszorozta az erőmet, s most duplán boldog vagyok: érmes is lettem, meg az első magyar ökölvívó, aki eljutott az ifjúsági olimpiára” - nyilatkozta Harcsa Zoli a repülőtéren.

Kovács László szövetségi kapitány is elégedett volt: „Úgy érzem, a várakozásnak megfelelően szerepeltünk, egy-egy érmet és egy negyeddöntős helyezést értünk el, utóbbit a 81 kilós Serdar Hacioglunak köszönhetően. Volt, aki gyengécskén szerepelt, de olyan is, aki igen jól teljesített, elsősorban a középsúlyú Harcsa Zoltán. Az elvégzett munka, a felkészülés meghozta gyümölcsét, több éve nem értünk el érmes helyezést a korosztály világbajnokságain, most sikerült, s egy nagy szó, mint ahogy az is, hogy ott lehetünk az ifjúsági olimpián. És azt se felejtsük el, hogy többen is csak éppen, hogy lecsúsztak a nyolc közé jutásról. Harcsa Zoli kiváló teljesítményt nyújtott, nemcsak azért, mert jól bokszolt, hanem azért is, mert remek ellenfeleket győzött le. Az a tény pedig, hogy hazai versenyzőt vert a negyeddöntőben, óriási mentális erőről tanúskodik. Ebben a környezetben remekelni hatalmas fegyvertény. Zoli ezzel kijutott az ifjúsági olimpiára, s hamarosan meg is kezdi a felkészülést az augusztusi eseményre.”

A világbajnokság döntői:
48 kg: Salman Alizade (azeri)-Ryan Burnett (ír) p. gy. 9:4
51 kg: Saban Sapalangov (azeri)-Emmanuel Rodríguez (kubai) p. gy. 14:6
54 kg: Robeisy Eloy Ramírez Carranza (kubai)-Shiva Thapa (indiai) p. gy. 14:1
57 kg: Artur Bril (német)-Norlan Yera Díaz (kubai) p. gy. 10:3
60 kg: Krichan Vikas (indiai)-Evaldas Petrauskas (litván) p. gy. 4:3
64 kg: Oleg Nekljudov (ukrán)-Fabian Andrea Maidana (argentin) p. gy. 6:2
69 kg: David Lourencio Da Costa (brazil)-Ahmed Mamadzsanov (üzbég) p. gy. 4:2
75 kg: Joseph Ward (ír)-Damien Hooper (ausztrál) p. gy. 6:1
81 kg: Irosvani Duvergel Áviles (kubai)-Sardorbek Begalijev (üzbég) p. gy. 7:0
91 kg: Lenier Eunice Pero Justiz (kubai)-Alekszandr Ivanov (orosz) p. gy. 11:0
+91 kg: Filip Hrgovic (horvát)-Tony Victor James Yoka (francia) p. gy. 7:4

A legeredményesebb nemzet Kuba lett három arany- és két bronzéremmel, Azerbajdzsán két aranyat szerzett, Németország, India, Brazília, Írország és Horvátország egy-egy aranyéremhez jutott. Magyarország egyetlen érmét a 75 kilós Harcsa Zoltán szerezte.

Írta: Ch. Gáll András
Fotó:Ch. Gáll András

a www.boxing.hu írása