Erdei Zsolt újra elszánt és dacosan készül
Erdei Zsolt az elmúlt hetekben „megszállta” a bulvársajtó címlapját, de sajnos az írások a magánéletéről szóltak. Ez egyértelműen zavarta az ökölvívót, hiszen nem tartja magát celebnek, ráadásul a cikkekben szereplő állítások többsége közönséges kitaláció, pletyka volt.
- Hogy van?
- Remekül, sínre tettem az életemet. Mélyponton voltam, de elindultam felfelé. Folytatom a pályafutásomat, van egy utam, amelyet be kell járnom, bármilyen helyzet is vesz körül. Újra azt teszem, amihez értek, és ettől kiteljesedtem.
- Valóban elfogyott a pénze?
- Dehogy! Nincsenek anyagi gondjaim, és nem árulom a házamat, eszem ágában sincs!
- És a magánéleti válság?
- Az volt, elválok a feleségemtől. Békében, korrekt módon tudtunk megállapodni. Sőt gáláns voltam!
- Annak idején született házassági szerződés?
- Nem, pedig talán egyszerűbb lett volna minden. Azonban enélkül is sikerült megegyeznünk. Nem lesz szükség jogi proce¬dúrára.
- Tavaly a lapok pedzegették, csalhatja a feleségét... Ezért válnak?
- Nem, az szemenszedett hazugság volt! Több alkalommal, nyilvános helyeken együtt láttak egy hölggyel, akivel üzleti kapcsolatban álltam. Most őszintén, tudom, ki vagyok, hogy bárhol felismernek. Ha rejtegetnivalóm volna, miért vállalnám a hasonló szituá¬ciókat? Arabella tudta, mi a valóságalapja a címlapsztoriknak. Féltékeny típus, de érezte, nincs rá oka, tudta, hogy tiszta vagyok.
- Akkor miért válnak?
- Hosszú folyamat volt. Más életet éltünk, elmentünk egymás mellett. Jöttek a hétköznapok, mindenki tette a dolgát, valahogy nem voltak közös találkozási pontok. Előfordul ilyen, manapság a házasságok hetven-nyolcvan százaléka tönkremegy. Rájöttünk, ennek nincs értelme. A boldogságot kerestük, de együtt nem voltunk azok. Békében akartunk válni, hogy Viktor fiunkkal együtt a legkevésbé sérüljünk. Most egy hetet nálam, egy hetet Arabellánál van.
- Nem félti őt?
- Nyilván megsínyli, fél, hogy elveszít minket, de a szeretetünkkel biztosítjuk: erről nincs szó. A lehető legjobb megoldást választottuk, de ez mindenképpen kudarc, a házasságot egy életre tervezi az ember. Viszont mind a ketten elég fiatalok vagyunk ahhoz, hogy új életet kezdhessünk. Miután meghoztuk a döntésünket, Arabella kivirult, látszik, jól érzi magát a bőrében. Vannak problémái, hiszen a gyerek miatt ide van kötve Magyarországra, de amiben tudom, segítem.
- Nincs visszaút?
- Nincs. Nagyon szerettem, még most is vannak bennem érzések, ha rá gondolok, ahogy benne is, de amelyik vonat elment, az már nem jön vissza. Ha újrakezdenénk, lehet, néhány hónapig működne, de aztán visszaesnénk. Nem tudunk annyit változni, ami ezt a kapcsolatot megmentené.
- Az elhúzódó magánéleti válság kihatott a pályafutására?
- Karrierem során doppingolt, ha minden rendben ment. Az járt a fejemben, a gyerekemnek, a feleségemnek próbálok jobb életet biztosítani ezáltal. Amikor edzettem, tudtam arra koncentrálni, de kétségtelen, amikor a családi háttér romlott, az nem segített...
- Most viszont, mintha kicserélték volna.
- Visszakerült a rendszer az életembe. Az elején nehezen bírtam a tréningeket, de most már remekül érzem magam. Sokat vívódtam, rengeteg ember véleményét kikértem, de végül úgy döntöttem, senkire nem hallgatok, azt teszem, ami szerintem jó és helyes.
- Folytatja az ökölvívást?
- Igen. Másfél éve nem bokszoltam, a bordatörésemkor összeomlott bennem a világ, sírtam, mint egy kisgyerek, azt mondtam, itt a vége. Ez jel, hogy abba kell hagyni, de aztán átértékeltem mindent. Úgy láttam, Isten inkább akadályokat állít elém, amiket le kell győznöm. Nagy küzdő vagyok.
- Akkor ringbe lép a márciusban kezdődő monacói négyes tornán?
- Vállalom a kihívást. Lehet, a felkészülés rövid lesz, de harcosként megyek a ringbe, és megteszek mindent. Ha nem sikerül, emelt fővel veszítek. Nagy lehetőség, hogy nem Amerikában, hanem Európában bokszolhatok, és nem a legjobbak ellen, hanem a második vonallal. Nem kell hetekre, hónapokra itthagynom a kisfiamat, mert ő mindennél fontosabb. Ha megnyerem az egymillió dollár összdíjazású viadalt, megalapozhatom Viktor jövőjét.
Forrás: blikk - Várhelyi Zoltán