Erdei Zsolt csak nyerhet Andre Ward ellen
Tegnapi hír, miszerint Erdei Zsolt promótere egy Andre Ward elleni mérkőzésen dolgozik. A Nemzeti Sport interjúja Madárral.
– A hír igaz, csak éppen egy szót sem nyilatkoztam, más kérdés, hogy minden szavával egyetértek, mert a menedzsment ebben a szellemben próbál nekem mérkőzést szervezni. Mert az nem újdonság, hogy Amerikában akarok bizonyítani.
– Lou DiBellával három plusz két mérkőzésre kötött szerződést. Három meccse már volt, ez már az opció része?
– Nem, ez a harmadik meccsünk együtt, mert a Gracsov elleni nem tartozott ezek közé.
– Apropó, Gracsov! Mit szól a monte-carlói gála végeredményéhez, hogy az oroszt DiBella védence, Rodríguez az első menetben elintézte?
– Az egész torna le volt vajazva. Végül is nincs ezzel semmi baj, csak szólhattak volna nekem is...
– Mióta tud a lehetőségről, hogy Andre Ward ellen bokszolhat?
– Úgy két hete.
– Kivel és mikor kezdi meg a felkészülést?
– A hír másnapján elkezdtem tréningezni, Fritz Sdunekkel is beszéltem, majd még hívom. Egyébként októberben szerettem volna bunyózni, de nem én szabom a feltételeket.
– A jelenlegi állás szerint mikor lesz az összecsapás?
– Szeptember huszonnyolcadikán, Oaklandben. De ne kiabáljuk el, mert még nem hivatalos.
– Mi jöhet közbe? Mondjuk egy sérülés?
– A sérülést hagyjuk, ne fessük az ördögöt a falra. Viszont számtalan olyan részlet van, amin felborulhat a terv.
– Nem tart attól, hogy napjaink egyik legjobb bokszolója ellen áldozati báránynak szánják? És éppen a saját oroszlánbarlangjában, Oaklandben?
– Azt hiszi, én fegyver nélkül megyek az oroszlán barlangjába?
– Ward nemcsak nagyközépsúlyban a legjobb, hanem a szakma Mayweather után a súlycsoportoktól és szervezetektől független rangsorban a világ második legjobb bunyósa.
– Na és?! Kellene tőle tartanom?
– Pályafutása legrangosabb ellenfele az amerikai. Pedig harmincnégy meccs van ön mögött.
– Én nem így látom a dolgot. Számítanak az eredmények, de sokkal többet számít, milyen az ellenfél stílusa. Lehet, hogy a harcmodorom nem ízlik majd neki.
– Mondjuk abban biztos lehet, hogy Ward villámgyors és tíz évvel fiatalabb, mint ön.
– Tudom, hogy gyors, de én is, és ilyenkor nem a kor a legfontosabb.
– Nem jelent kockázatot a profik között nem sokkal élete első veresége után a világ egyik legjobbja ellen ringbe lépni?
– Minden meccsben van kockázat. De megfordítom: miért ne lehetnék a harmadik súlycsoportban is világbajnok?
– Nem figyelmeztető, hogy Chad Dawson korábbi félnehézsúlyú világbajnok is lement nagyközépsúlyba, és Ward a tizedik menetben elintézte?
– Azért, mert én is félnehézben voltam világbajnok és nagyközépsúlyban állnék ki?
– Mondjuk ezért is. Meg azért, mert a profik között nem bokszolt ebben a kategóriában.
– Cirkálósúlyban is csak egy címmeccsem volt. De Dawsonra visszatérve: nem volt kisiklás a tavalyi veresége, mert idén júniusban a Bokszvilágtanács félnehézsúlyú vb-címéért az első menetben kikapott.
– De most jóval többet kellene fogyasztania, mint korábban.
– Ha azt vesszük, hogy Monte-Carlóban hetvenhét kiló voltam, nem okoz gondot beférni a 76.20-as súlyhatárba. Ha azt, hogy jelenleg nyolcvannégy vagyok, úgy már nehezebb. Az Universumban egyszer felvetődött, hogy én vágok vissza Balzsay Károly Robert Stieglitztől elszenvedett vereségéért. Szóval nem új ötletről van szó.
– Stieglitz és Ward nem említhető egy napon, másrészt más az elképzelés és más a valóság. Főleg az ön korában...
– Nyugodtan írja le, nem én vagyok a meccs esélyese. De ha összejön, nem hagyom ki. Már nem kell tartanom a veretlenségem elvesztésétől sem… Szóval, nincsen veszítenivalóm, én csak nyerhetek Ward ellen.
az NSO Online interjúja