Egy álom kapujában - Nagy Tibi profi vb-címért küzd

Nagy Tibor szeptember plakát.jpg
Ezen az estén, Nagy Tibor szeretné majd beteljesíteni az egyik gyerekkori álmát, ugyanis profi világbajnoki címért léphet ringbe a német Tino Groth ellen. A szervezés kulisszáiról, az elmúlt hónapok történéseiről beszélgettem Tibivel.

- Most végre eljön a nap?
- Több Világszervezet vezetőjével, évek óta mennek a tárgyalások, hogy VB címért tudjak bunyózni, de ehhez nem elég az, hogy eredményes vagy és fent vagy a ranglistákon. Egy címmeccsnek nagy költségei vannak, amit nem könnyű a mai gazdasági helyzetben előteremteni Magyarországon. Most viszont úgy tűnik, noha sajnos nem itthon, de valóban eljön a napja.

- Nem félő a pontozás szempontjából, hogy idegenben küzdesz majd?
- Alapvetően de, viszont nem hazai versenyzővel fogok küzdeni és így, némileg „elfogadhatóbb”. Egyébként pedig, sajnos Magyarországon sem véd jobban a hazai pálya előnye, nem úgy, mint más országokban. Jó példa erre a legutóbbi meccsem is májusban, a Sportarénában, ahol ráadásul a nemzeti csapatban verekedtem a horvátok favoritjával. De most, bárki lenne is az ellenfelem, az osztrákok esélyt adnak és időt a felkészülésre, én pedig határozott győzelmet akarok.

- Korábban arról volt szó, hogy augusztusban, Debrecenben, a WAKO szervezet címéért bunyózhatsz.
- A K-1 hazai vezetője, Katona Attila még év elején megkérdezte, hogy érdekelne-e a WAKO cím, amire természetesen igent mondtam, hiszen olyan szervezet érdekel, olyan cím birtokosa szeretnék lenni, amit jegyeznek a kickbox világban, nem pedig az egyre szaporodó, mindenféle ABC öveké. Ennek érdekében, a májusi bunyóm után - ami ugye a WAKO égisze alatt történt - Attila és a Világszervezet alelnöke, Dr. Leyrer Richárd elkezdték a tárgyalásokat a világszervezet elnökével, Ennio Falsonival a lehetőségek részleteiről. Két hónapos szervezkedés után, végre engedélyt kaptunk a vb-címmeccsre és kiválasztották az ellenfelem is, de pár nappal később jött a rossz hír Attilától, hogy időközben a költségvetésük úgy alakult, hogy nem teszi lehetővé a meccsem megrendezését, ami bizony nem kevés pénzbe kerülne. Ekkor, a barátnőm, a marketinges munkájából és kapcsolataiból kifolyólag hozzálátott esetleges támogatókkal tárgyalni és úgy tűnt, hogy akadnak is érdeklődők, de végül, mivel az idő már nagyon kevés volt, sőt, kiderült, hogy nem a szokásos 19-i napon, hanem egy héttel korábban, 13-án lesz a gála, inkább lemondtam a bunyóról.

- Gondolom, a bizonytalanság nem tett jót a felkészülésednek.
- Így van! Végig bizonytalanságban edzettem. Először azért, hogy küzdhetek-e a címért és ha igen, akkor ki lesz az ellenfelem a ranglistáról, aztán pedig, hogy lesz-e pénz a megszervezésre. Nem akartam így vállalni életem egyik nagy lehetőségét. Amióta le lett beszélve a szeptemberi bunyóm, már az első edzésemben is határozott, pozitív változás történt. Minden felkészülésem komolyan és eltökélten végzem, de össze sem lehet hasonlítani azt a munkát, amelyben a cél bizonytalan, azzal, amikor van mire fókuszálni és tudod, hogy miért küzdesz. Ez, a 38. évemben, 25 év edzéssel a hátam mögött, már fokozottan érvényes, képtelen vagyok minőségi határterheléseket végezni, ha nem látom magam előtt a konkrét kihívást. Épp egy jóbarátomtól hallottam a napokban, hogy: „Az igazi motiváció az, amikor az álmaid végre munkaruhát öltenek.”

- Azt is hallottam, hogy egy igen megtisztelő felkérést is lemondtál a célod érdekében.
- A nagy tárgyalások közepette, a WAKO vezetősége egy Világválogatottat állított fel, amely július elején az oroszokkal csapott össze Moszkvában és előtte engem kértek meg, hogy legyek a csapat tagja 94 kilóban. Ez, valóban rendkívül megtisztelő volt és azonnal megpezsdült a vérem, de a májusi bunyóm után pihenőben, leeresztett állapotban voltam. A fő indokom azonban az volt, hogy nem akartam az éppen szervezésben lévő címmeccsem előtt, pikk-pakk bevállalni egy orosz elleni verekedést. Tulajdonképpen, sem Moszkvára, sem augusztusra nem tudtunk volna jó formát időzíteni, az esetleges sérülés lehetőségéről nem is beszélve.

- Végül, két szék közül a földre?
- Nem volt két szék. Váratlanul jött egy megtisztelő felkérés, de egyáltalán nem sajnálom, hogy nem mentem el felkészületlenül egy ilyen bunyóra Moszkvába, sőt, jó döntést hoztam! Tudom, merre tartok, mi az, ami fontos a számomra és ezt tartom szem előtt. Hogy közben, az augusztusi meccs nem jött össze, az már egy más kérdés.

- Azért az szomorú, hogy végeredményben, más lehetőséget sem kaptál arra, hogy küzdjél augusztusban.
- Kértem, hogy hozzanak nekem egy súlyombeli ellenfelet, hogy legalább kiverekedjem magam, de azt mondták, hogy most az egyetlen lehetőség a majd’ 100 kilós belorusz, Akhramenko. (nevetve) Igaz, hogy általában 88-90 kg a versenysúlyom, de mindig is nálam nagyobbakkal viaskodtam és egy magamfajta újra és újra elgondolkozik a kihívások mindenféle formáján, csakúgy, ahogy az előbb említett moszkvai felkérésen is ezt tettem. De már nem vagyok annyira forrófejű, mindenáron bunyózni kívánó, mint huszonévesen. Engem, elsősorban már csak a célom motivál, vagy olyan bunyó, ami közelebb tesz hozzá. Nálam jóval nagyobb, minőségi fighterek ellen ringbe lépni, ilyenfajta herce-hurcás, bizonytalan előzményekkel, vagy cél nélkül beugrálni oda, ahol éppen van hely, csak hogy bunyózzak egyet, az értelmetlen és ostoba döntés lenne, már semmit nem nyernék ezekkel, sőt!
team warrior - Nagy Tibor
- Hogyan jött a másik esély?
- Hiszem, hogy a dolgok nem véletlenül alakulnak úgy, ahogy. Már elég rég óta érdeklődök a WKF szövetségről, hiszen a nemzetközi ismeretségeimből kifolyólag is azt látom, hogy az utóbbi pár évben teljesen megújult és nagyon dinamikusan fejlődik. Jó példa erre, hogy május 27-én a 7 világszervezetnél is bajnok, muaythai legenda, John Wayne Parr ezért a címért küzdött Melbourne-ben a szintén világklasszis K-1 MAX harcos, Mike Zambidis ellen. (A küzdelmet Parr nyerte K.O-val, az első menetben háromszor ütötte le Zambidist és a WKF öve lett a nyolcadik a gyűjteményében.) Idén januártól az osztrák Fritz Exenberger lett a világszövetség igazgatója, a közelmúltban pedig Rozman Istvánt választották meg a WKF európai igazgatójának és én mindkettőjükkel elég jó kapcsolatban vagyok. Július második hetében – talán két nappal azután, hogy kiderült, nem küzdhetek augusztusban - részt vettem a WKF bírói képzésén és sikeres vizsgát is tettem, itt beszélgettünk Pistivel a lehetőségeimről is. Éppen másnap utazott Ausztriába Fritz-hez és többek között felvetette neki ezt a témát is. Fritz, ismerve a törekvéseimet, felajánlotta, hogy a szeptemberi amatőr Európa-bajnokság utolsó napján, a Night of the Champions gálán bunyózhatok a VB címért, amit minden költséggel együtt ők szerveznek le. Néhány nappal később már az ellenfelem is megnevezték.

- Mit tudunk Tino Groth-ról?
- Egy idős velem, 188 cm magas, tehát magasabb nálam és 95 kiló körül mozog, bár 91.8 kg a felső súlyhatár, amit hoznia kell neki is. Rendkívül rutinos, eredményes bunyós! Korábban, amatőr ökölvívóként 147 meccsből 111-et megnyert, később, kickboxban amatőrként és profiként is több szervezetnél lett Európa- és Világbajnok.

- Kik segítik a felkészülésed?
- Hála Istennek, jelenleg minden rendben van körülöttem. A Corner Fitness terem (volt Fila Fitness) biztosítja a lehetőséget az edzéseim elvégzéséhez. A KISITÁLIA étterem jobbnál jobb, minőségi ételekkel segíti az étkezésemet. A Tozo Vitál Centrumtól kapom a legjobb táplálékkiegészítőket, köztük az én ajánlásommal forgalomban lévő Tozo Nutrition termékeket. Berczeli Béci barátom évek óta biztosítja számomra a világelső TWINS és KING edzőfelszereléseket, csakúgy, mint a Brazil Jitsu-s Füstös Balázs és a Fightwear Shop. A szponzor- és médiafigyelésben az OBSERVER Budapest Médiafigyelő Kft. a partnerem. Azt hiszem, Stefanovics József pedagógiája és az a felkészülési rendszer, amelyben már lassan három éve dolgoztat, abszolút bizonyított a fejlődésemben, de a korábbi szeretett ökölvívó edzőm, Konkoly Pista és a fiatal kecskeméti boxolók munkáját is segítségül hívtam ismét egy-egy alkalomra. Többek között, továbbra is olyan kiváló fighterekkel kesztyűzhetek stabilan, mint Karacs Attila, Ferencz József és Novák Jenő, sőt, április óta Kovács Krisztina sportpszichológus próbál rendet tenni a fejemben is, amit bizony sajnálok, hogy korábban nem nagyon volt ilyen fajta lehetőségem. Mindezek mellet, a Barátnőm az égvilágon mindent megtesz azért, hogy a lehető legkiegyensúlyozottabb légkört biztosítsa számomra a mindennapokban. Szóval, ahogy láthatod, jelenleg nem panaszkodhatok. De azt hiszem, így van ez rendjén. Minden sportoló életében vannak kudarcok, csalódások és nehéz időszakok, melyekben nekem is volt részem bőven, de soha nem adtam fel az álmaimat és az évek során céltudatosan próbáltam úgy alakítani a körülményeimet, hogy ha eljön a nap, a lehető legjobban egyben legyen minden körülöttem, hogy megvalósulhasson, amiért mindig is küzdöttem.

- Azt hiszem, erre mondjuk azt, hogy meg kell fizetni az árát.
- Így van, azonban erősen hiszek a „Mahábhárata” soraiban: „Ebben a világban a siker záloga a törekvés, a sors azonban felette áll törekvéseinknek. De még a sorsnál is hatalmasabb a Legfelsőbb Úr akarata.”

- A lehető legjobb felkészülést kívánom, amiről nem sokkal a meccs előtt még szeretnélek kikérdezni.
- OK! Köszönöm szépen. 

a Team WARRIOR Fb. oldala az alábbi címen érhető el: facebook.com/team.warrior