Mike Tyson vs. Jake Paul - Mindenki a hamvaiból feltámadó „Főnixet” várja
1849
Drámai küzdelemben Dillian Whyte legyőzte Joseph Parkert
2018. 07. 29. 02:00
A londoni gála, és a főmérkőzés is hozta a remélt izgalmakat.
Mindkét bokszoló „kicsit meghalt” a 12 menetes háborúban.
A szombat esti londoni Matchroom Boxing gála főmérkőzése igazi ringháborút hozott a két TOP-kategóriás nehézsúlyú, Dillian White (24 győzelem, 1 vereség) és Joseph Parker (24 győzelem, 2 vereség) között.
Nem volt világbajnoki címmérkőzés, de mégsem volt tét nélküli a párharc. Úgy léphetett kötelek közé a két kiválóság, hogy a győztes első számú kihívója lesz a WBC (Bokszvilágtanács) világbajnokának, Deontay Wilder-nek (40 győzelem, 0 vereség), s bizony az amerikainak – egy önkéntes címvédés után – a szövetség által kijelölt (kötelező) ellenféllel kell bunyóznia. Mindezek mellett a WBO/WBA/IBF világbajnoka, Anthony Joshua (21 győzelem, 0 vereség) is ellenfelet keres a jövő áprilisi címvédő mérkőzésére, mely párharcra a szombat esti meccs győztese is joggal pályázhat.
Az O2 Arénában megrendezett párharcot a 26 éves Parker kezdte jobban, aki a nyitó menetben gyorsaságát, és robbanékonyságát kihasználva egyértelműen a lassabban kezdő Whyte felé nőtt. Ez a koreográfia a második menet hajrájáig eltartott, amikor a két bunyós egy „csínyes” szituációban összefejelt, és Parker elesett. Az ismert szigetországbeli ringbíró, Ian John Lewis valószínűleg nem látta tisztán az esetet, és mivel az Új-zélandi „padlózását” megelőzően Whyte is indított ütést, engedve a (brit) zsűriasztaloktól ilyen esetben érkező „segítő” kopogásnak, felvette az ütemet, és számolni kezdett – teljesen tévesen! A sors iróniája, hogy Parker korábban még soha nem számoltak profi pályafutása során.
Parker a harmadik menettől kicsit visszább vett, vagy úgy is mondhatnánk, hogy Whyte magabiztosan kezdett bunyózni. A 30 éves jamaicai születésű brit öklöző romboló erejű testütésekkel, és néhány szabálytalan trükkel forgácsolta Parker erejét. A Londonban élő ökölvívó folyamatosan nyomás alatt tartotta a korábbi WBO világbajnokot, agresszív volt, és kihasználta fizikai fölényét, amire Parker nem tudott érdemi választ adni a küzdelem ezen szakaszában, és a látottak alapján elvesztette a mérkőzés irányítását.
A menetek múlásával Parker egyre kedvetlenebbül küzdött, látszott, hogy ellenfele fizikai fölényével nem tud mit kezdeni. Voltak ugyan szép próbálkozásai, ám a látványos találatokkal adós maradt. A nyolcadik menetben mindkét bunyós megpihent egy kicsit, a tempó lelassult, de Whyte ekkor is a kezdeményezőbb volt.
A 9. menetben Whyte remekül ütött közbe egy hatalmas balhorgot Parker akciójába, amitől az Új-zélandi keményen lepadlózott, de a számolás után tudta folytatni a párharcot, noha a gongig mindent megtett, hogy elkerülje a szükségesnél nagyobb konfrontációt Whyte-tal.
Joseph Parker a 11. menet közepén kezdte meg a hajráját, és bár nagy kárt nem tudott tenni ellenfelében, az utolsó szünetben látszott, hogy Whyte elérte teljesítőképessége határát. Az utolsó három perc tehát úgy kezdődött meg, hogy Parker fittebb állapotban volt, amit meg is próbált kihasználni. Egy ideig úgy tűnt, hogy nem jár sikerrel, ő is elfáradt, ám a véghajrában több ütéssel sikerült padlóra küldeni az erejével teljesen elkészült riválisát. Whyte nagyon nehezen állt fel, de felállt, és az utolsó szűk 30 másodpercet is sikerült üggyel-bajjal átvészelnie – sok dulakodással, és még több fogással. A ringbírónak a gongig szó szerint nem sikerült lehámoznia Whyte-ot az ellenfeléről.
A 12 menet történései alapján egyértelműnek látszott, hogy Dillian Whyte összességében jobb volt, mint ellenfele. De vajon jobb volt annyival, hogy ne foglalkozzunk Parker bírói tévedésen alapuló pontvesztésével a 2. menetbeli számoláskor, illetve annyival, hogy ne kérjük számon a ringbírót Whyte elmaradt intése miatt, ami a szabálytalanságai miatt erősen indokoltnak látszott?
Az eredményhirdetésen a következő hangzott el: Dillian Whyte egyhangú pontozással, 113-112, 115-110 és 114-111 arányban nyert, s ezzel megvédte WBC „silver” övét, és megszerezte a WBO nemzetközi bajnoki címet. A győztes számára így jöhet az Anthony Joshua elleni visszavágó, vagy Deontay Wilder... mi viszont a Joseph Parker elleni újabb meccs esetén sem lennénk elkeseredve!
Nem volt világbajnoki címmérkőzés, de mégsem volt tét nélküli a párharc. Úgy léphetett kötelek közé a két kiválóság, hogy a győztes első számú kihívója lesz a WBC (Bokszvilágtanács) világbajnokának, Deontay Wilder-nek (40 győzelem, 0 vereség), s bizony az amerikainak – egy önkéntes címvédés után – a szövetség által kijelölt (kötelező) ellenféllel kell bunyóznia. Mindezek mellett a WBO/WBA/IBF világbajnoka, Anthony Joshua (21 győzelem, 0 vereség) is ellenfelet keres a jövő áprilisi címvédő mérkőzésére, mely párharcra a szombat esti meccs győztese is joggal pályázhat.
Az O2 Arénában megrendezett párharcot a 26 éves Parker kezdte jobban, aki a nyitó menetben gyorsaságát, és robbanékonyságát kihasználva egyértelműen a lassabban kezdő Whyte felé nőtt. Ez a koreográfia a második menet hajrájáig eltartott, amikor a két bunyós egy „csínyes” szituációban összefejelt, és Parker elesett. Az ismert szigetországbeli ringbíró, Ian John Lewis valószínűleg nem látta tisztán az esetet, és mivel az Új-zélandi „padlózását” megelőzően Whyte is indított ütést, engedve a (brit) zsűriasztaloktól ilyen esetben érkező „segítő” kopogásnak, felvette az ütemet, és számolni kezdett – teljesen tévesen! A sors iróniája, hogy Parker korábban még soha nem számoltak profi pályafutása során.
Parker a harmadik menettől kicsit visszább vett, vagy úgy is mondhatnánk, hogy Whyte magabiztosan kezdett bunyózni. A 30 éves jamaicai születésű brit öklöző romboló erejű testütésekkel, és néhány szabálytalan trükkel forgácsolta Parker erejét. A Londonban élő ökölvívó folyamatosan nyomás alatt tartotta a korábbi WBO világbajnokot, agresszív volt, és kihasználta fizikai fölényét, amire Parker nem tudott érdemi választ adni a küzdelem ezen szakaszában, és a látottak alapján elvesztette a mérkőzés irányítását.
A menetek múlásával Parker egyre kedvetlenebbül küzdött, látszott, hogy ellenfele fizikai fölényével nem tud mit kezdeni. Voltak ugyan szép próbálkozásai, ám a látványos találatokkal adós maradt. A nyolcadik menetben mindkét bunyós megpihent egy kicsit, a tempó lelassult, de Whyte ekkor is a kezdeményezőbb volt.
A 9. menetben Whyte remekül ütött közbe egy hatalmas balhorgot Parker akciójába, amitől az Új-zélandi keményen lepadlózott, de a számolás után tudta folytatni a párharcot, noha a gongig mindent megtett, hogy elkerülje a szükségesnél nagyobb konfrontációt Whyte-tal.
Joseph Parker a 11. menet közepén kezdte meg a hajráját, és bár nagy kárt nem tudott tenni ellenfelében, az utolsó szünetben látszott, hogy Whyte elérte teljesítőképessége határát. Az utolsó három perc tehát úgy kezdődött meg, hogy Parker fittebb állapotban volt, amit meg is próbált kihasználni. Egy ideig úgy tűnt, hogy nem jár sikerrel, ő is elfáradt, ám a véghajrában több ütéssel sikerült padlóra küldeni az erejével teljesen elkészült riválisát. Whyte nagyon nehezen állt fel, de felállt, és az utolsó szűk 30 másodpercet is sikerült üggyel-bajjal átvészelnie – sok dulakodással, és még több fogással. A ringbírónak a gongig szó szerint nem sikerült lehámoznia Whyte-ot az ellenfeléről.
A 12 menet történései alapján egyértelműnek látszott, hogy Dillian Whyte összességében jobb volt, mint ellenfele. De vajon jobb volt annyival, hogy ne foglalkozzunk Parker bírói tévedésen alapuló pontvesztésével a 2. menetbeli számoláskor, illetve annyival, hogy ne kérjük számon a ringbírót Whyte elmaradt intése miatt, ami a szabálytalanságai miatt erősen indokoltnak látszott?
Az eredményhirdetésen a következő hangzott el: Dillian Whyte egyhangú pontozással, 113-112, 115-110 és 114-111 arányban nyert, s ezzel megvédte WBC „silver” övét, és megszerezte a WBO nemzetközi bajnoki címet. A győztes számára így jöhet az Anthony Joshua elleni visszavágó, vagy Deontay Wilder... mi viszont a Joseph Parker elleni újabb meccs esetén sem lennénk elkeseredve!
Amit most biztosan tudunk, hogy feledhetetlen 12 menet volt. Egy olyan „háború”, amiben benne volt minden, amiért a profi ökölvívást szeretjük... és végre egy újabb nehézsúlyú klasszikussal gazdagodott a sportág történelemkönyve.
Mond el a véleményed
Legolvasottabb
Felkapott