Don King, tudod, hogy nincs tovább

Bernard Hopkins motiváltan lépett ringbe vasárnap hajnalban, és a legenda ismét rekordot döntött, amikor 48 évesen és 2 hónaposan újra vb-címet szerzett Tavoris Cloud legyőzésével. Ám „Hóhért” nem csak a bizonyítási vágy hajtotta, hanem az, hogy ha nyer, akkor egyszer és mindenkorra megszabadíthatja az ökölvívást korábbi promóterétől, Don Kingtől.

Hogy Bernard Hopkins Don King irányába táplált utálatát megértsük, egészen a 2001-es esztendőig kell visszakanyarodnunk.

A pályafurása reneszánszát akkoriban élő Don King kitalálta, hogy a tényleg rendkívül unalmasan csordogáló középsúlyú eseményeket felrázza, éspedig egy négy klasszist felvonultató tornával, melynek győztese mindent visz – az összes akkor jelentősnek tartott világszervezet vb-övét, azaz vitathatatlan világbajnokká válik a végső győztes.

A promóter William Joppy (WBA világelső) Bernard Hopkins (IBF), Keith Holmes (WBC) és az egyesített nagyváltósúlyú világbajnok Felix Trinidad-dal hozta össze a versengést. Mint ismert, Hopkins nyerte a döntőt, ám ennek nagy ára volt – a torna után még két évig ki volt szolgáltatva Don Kingnek. 

Bernard HopkinsÉs a legendás mérkőzésszervező komoly parkoló pályára rakta a „Hóhért”, hiszen két esztendő alatt mindössze háromszor küldte ringbe, mindannyiszor valamelyik világszövetség kötelező kihívója ellen, amely küzdelmek ráadásul nem a zsebek megtöméséről szólnak. Mert felejtsük, Hopkins ekkor volt pályafutása csúcsán, vitathatatlan WBC/WBA/IBF világbajnok volt középsúlyban, s a média kitüntető figyelmét is bírta, hiszen a torna döntőjében az akkori legnagyobb P4P és PPV sztárt, Felix Trinidadot verte meggyőzően. Mindezek tetejébe King nem szervezte meg a Hopkins-Trinidad visszavágót sem, pedig akkoriban az lett volna az egyik legnagyobb érdeklődéssel bíró összecsapás. A promóter azt hazudta a puerto ricóinak, hogy Hopkins nem akar ismét kiállni ellene, ezért Felix "Tito" Trinidad idejekorán (először) vissza is vonult.

Hopkins végül felmondta a szerződést és 3 millió dollárt követelt Don Kingtől, majd két mérkőzésre aláírt Bob Arum cégéhez, ahol megkapta azt a figyelmet, amit mindig is megérdemelt, elsősorban az Oscar De La Hoya elleni történelmi meccset. Ám Don King még ekkor is minden követ megmozgatott, hogy a találkozót meghiúsítsa.

Dióhéjban ennyi a történet, amely talán rávilágít arra, miért is utálja Hopkins Don Kinget annyira, hogy a világ szeme láttára - ünneplés helyett - „nekimenjen” az aggastyánkorú promóternek.

„Nem szeretem Don Kinget, és szerintem ezt egyértelművé is tettem. Ő nem kezeli az embereknek az embereket” – mondta a Cloud elleni küzdelem utáni napon Hopkins. „Ki gondolta volna azok után, hogy akit évtizedeken át egy szúnyog sem mert megcsípni, s még Bob Arum sem bírt ellene, hogy én, Bernard Hopkins megszabadítom az ökölvívást Don Kingtől? Sok diktátor elesett az elmúlt 2-3 évben, most ő volt soron. Tíz év után kaptam meg a lehetőséget, hogy az utolsó szeget én verjem be a koporsójába, azzal, hogy megszabadítom az istállóját az utolsó lótól. Ezzel most mindenkinek szívességet tettem. Don King, tudod, hogy nincs tovább!”