Dancsó Zoltán volt a világbajnokság sztárja - interjú

Dancsó Zoltán és mestere.JPG
A páston ugyanis egy legendás versenyző készült ara, hogy begyűjti a világbajnoki címet. A HATODIKAT! Dancsó Zoltán, a magyar kick-box válogatott legrutinosabb versenyzője, a szombathelyi Kondor és Controll SE tagja a szó szoros értelmében „jutalomjátékot” produkált. Látványos megoldások, könnyed, virtuóz technikák, fordulásos rúgások. A görcsösen erőlködő ellenfél egyre nagyobb hátrányba került, s Dancsó Zoli egyre felszabadultabban küzdött, méltán tört ki tapsvihar a végén, fogadta a gratulációkat a magyarok és a külföldi szakemberek, versenyzők részéről. Jogosan mutatta két kezén: Megvan a hatodik!
Dancsó Zoltán a győztes.JPG
- Hogyan kezdte el annak idején a kick-box sportágat?
- 1984 szeptemberében kezdtem el az edzéseket, akkor kezdetem el az általános iskolát is. Sporttagozatos osztályba írattak a szüleim, és sportágat kellett választani. A nyolcvanas években nagy divat volt a kick-box, mint sportág. Ehhez az akkor divatos Bruce Lee és Chuck Norris filmek is bele játszottak. Én is úgy gondoltam, a szüleim bíztatásával, hogy megpróbálom. Utólag azzal magyarázták, hogy meglehetősen eleven gyermekként a küzdősport talán megnevel majd.

- Kik voltak első edzői?
- 1979-ben alakult meg a Controll SE Asbóth Péter vezetésével, és én oda kerültem. Asbóth Péter után Mayer Gábor volt az edzőm, akivel 1998-ig tartott a munka kapcsolat. A válogatottságot és a nagy sikereket Koszogovits Mihállyal értem el. Köztünk a kapcsolat inkább jó baráti, min hagyományos tanítvány-edzői kapcsolat. 13 év van köztünk, és más a viszony, mint annak idején, amikor 18 éves voltam, mint most, amikor 33 éves vagyok. Átalakult a viszony.

- Melyik számított első nagy sikerednek?
- Az 1996 évi Junior EB, amikor tizenhatos tábláról lettem Európa-bajnok Lengyelországban, az egy meghatározó élménynek számított. S onnantól egyre másra jöttek a sikerek. 1997-ben a felnőtt országos bajnok lettem, legyőzve az aktuális bajnokot, s még abban az évben a felnőtt világbajnokságon ezüstérmes lettem. Nyolc light-contact világbajnokságon vettem részt, s abból hatszor aranyérmet szereztem és két ezüstöt is.

- Nem csak light-contactban számított eredményesnek, a semi-contact világába is belekóstolt – alaposan!
- Bár mostanában már nem foglalkozom a semi-contact versenyzéssel, de azért ott is eredményesnek számítok, hiszen van világbajnoki ezüst és bronz, Európa-bajnoki ezüst és bronzérmem, nyertem világkupákat, Grand Champion-t., de a szívem a light-contactért dobogott mindig is.

- Mennyi érmet szerzett az évek alatt?
- Light-contactban hat világbajnoki arany, két ezüst, négy Európa-bajnoki cím, semi-contactban egy VB ezüst és egy Vb bronz, egy EB ezüst és három EB bronz. Harminchatszoros Világkupa győzelem, 1998 óta a light-contactban folyamatosan magyar bajnok vagyok.

- S mellette a profi világbajnoki címvédések sokasága…
- Igen, nekem szerencsém is volt, hogy amikor Lengyelországban nem kis meglepetésre 2000-ben megszereztem a WAKO-PRO világbajnoki övét, s azóta tízszer(!)sikerült megvédenem. Nagy szervezőmunka, városi, egyesületi, szövetségi segítséggel kaptam alkalmakat és éltem ezekkel.

-S most a hatodik amatőr világbajnoki címről. Milyen reményekkel jött ki Skopje-ba?
- Ebben az évben nagyon fontos döntést hoztunk, súlycsoportot váltottunk, Ez egy versenyző életében mindig nagyon fontos, meghatározó döntésnek számít. Főképpen olyannak, aki az előző súlycsoportjában eredményesnek számított, bejön, vagy nem jön be…Titkon azt reméltem, hogy érmes legyek. Hogy világbajnok legyek, annak lehetett reális esélye, bár sejtettem, hogy a riválisok bele akarnak majd szólni. Döntőnek én azt éreztem, hogy a nagy rivális, fiatal horvát versenyzőt a négybe jutásért 2:1 arányú pontozással le tudtam győzni, mert attól kezdve éreztem, hogy döntős leszek. Ott egy régi rivális, a német Stefan Brückner várt reám, aki ellen az előző súlycsoportokban kétszer én nyertem, Ő egyszer, s most itt is találkoztunk…

- A mérkőzésen egy utánozhatatlan hangulat érződött, a szakma, az edzők, szövetségi vezetők, a világszövetség elnöke ott álltak a tatami mellett, szinte elvárták, hogy győzzön. Hogyan érződött ez belülről?
- Ami nagyon jó, hogy a hatodik világbajnoki cím megszerzése nem foglalkoztatott, nem nyomasztott a mérkőzés előtt. Amikor az első menetben a ritmust, a tempót éreztem, -még soha sem csináltam ilyet – de kiszóltam Zrínyi Miklósnak és Koszgovits Mihálynak, akik mögöttem ültek, hogy : Fiúk, ez a döntő az enyém… S akkor láttam, hogy nagyon sok vezető áll ott, és figyelik a mérkőzést… meglesz-e a hatodik. Ez nagyon jól esett, sokan tudtak arról, számon tartották, hogy a hatodik világbajnoki címem következik.

- Egy nagyon jó hangulatú döntőn nyert, látványos megoldásokkal. Az ellenfél mindent megpróbált, de Ő sem nagyon bízott abban, hogy meg tud szorítani…
- Edzőim is így látták kívülről. Megpróbált mindent, de… Azóta háromszor megnéztem a döntőt, mindenféle megoldás sikerült, tempóütések, fordulásos rúgások testre-fejre. Annak örülök, hogy nem egy dulakodós, csúnya mérkőzésen, hanem látványos küzdelemmel nyertem.

- S biztosan sokan feltették a kérdést: „Hogyan tovább?”
- Most úgy látszik, hogy tudok tovább edzeni. Most egy kis pihenő következik. Azt mondtam edzőmnek, Misinek is, hogy amíg élvezem az edzést jól esik, addig folytatom., azt a munkát, amivel a világ legjobbjai között tudok maradni. Ha ez teher lesz, nem esik jól, akkor abba fogom hagyni. Most azt mondom, hogy nem hagyom abba. Edzőként továbbra is dolgozom. A fiatalok úgy érzem figyelnek, hallgatnak reám a válogatottban is. A Zrínyi Miklós, Koszogovits Mihály kettős mellett én is próbálok segíteni, és örömteli, hogy pár év kihagyás után ismét Magyarország lett az első ligh-contactban a világbajnokság éremtáblázatán.