Bokszügyekben elhalkult, s a zenének él ifj. Perutek

- Nemrég szerettünk volna megszólaltatni Nemesapáti Norbert sauerlandos edzőtáboráról, hiszen te hoztad össze a fiatal bokszolónak a lehetőséget, azonban nem engedted. Miért van mostanában, hogy ritkán szólalsz meg boksz ügyekben? 
Alessandro Ferrarini és Ifjabb Perutek János- Azért, mert nem tartom jónak, hogy nem a bunyósok, hanem mi szerepelünk, mi beszélünk helyettük. Nemesapáti nem az én csapatom versenyzője. Nekem csapatom és versenyzőm sincsen. Egyszerűen intézem a bokszolók meccseit, edzéseit szerte Európában. Együtt dolgozva majd mindegyik hazai promóterrel. Feja Tibi jó munkát végzett Ausztriában és büszke vagyok Norbira. De ez az ő érdemük, én csak intézem, amit kell a háttérben.

- Kifejezetten jól csengő lett a neved a nemzetközi boksz piacon. Szándékosan nem dolgozol itthon a profi ökölvívásban?
- Dolgozom magyarokkal, de itthoni meccsek szervezésében még nem igen vettem részt, a saját régi tevékenységemen kívül. Nem volt rá igény. Külföldön sok matchmaker létezik, itthon is sokan csinálják ezt, de mindenki a saját csapatával. Én meg mindegyikkel. Pici ez az ország, kényelmesebb így mindenkinek.

- Eltelt több mint három hónap mióta édesapád itt hagyott bennünket. Nem is szerettünk volna téged erről faggatni idáig. Nyilván óriási veszteség ért. Hogyan tudod illetve tudtad ezt feldolgozni?
- Nagyon nehezen. Rendkívül viharos volt a viszonyunk, de az itteni életben nagyon közel kerültünk egymáshoz. Kicsit sajnáltam, hogy csak így, egy kevés időre, és csak élete végén lett normális a kommunikációnk. De mindig úgy vagyok vele, hogy legalább ennyire okés volt. Olyan volt minden, mint amikor gyerek voltam. Úgy nézett rám, úgy beszélt. Sajnos nagyon beteg volt és így látva ezt, örültem neki, hogy vége. A kezét fogtam, és ott álltam, néha ültem mellette miközben készült a nagy útra. Így hagyott el engem és titeket is. Lehet, furcsállják sokan, de szép volt az érzés. És köszönöm ezt neki és Istennek. Kiss „Toto” Zoltánnak meg azt köszönöm meg nyilvánosan, hogy emberként, barátként, segítő támaszként Apám mellett volt és ezért örökké hálás leszek neki.
Ifj. Perutek János- Muszáj vagyok ridegen mást kérdezni ezek után a gondolatok után. Ezért elnézést kérek. Most már csak a zenéé lesz a főszerep az életedben?
- Én nem vagyok egy lábon álló ember, ezt gondolom az ökölvívás szerelmesi is látják. Ringspeakerként, mérkőzés szervezőként bárki szolgálatára szívesen állok. Van, hogy televíziós szakkommentátorként is dolgozom. Sokszor igénylik is a magyar promóterek az ilyen jellegű munkáimat. Ugyanakkor tény, hogy zenészként élek és dolgozom a hétköznapokban. Számít rám a zenész világ, és én is a zenészvilágra. Jól érzem magam ebben és nem kívánok semmin sem változtatni. Zene, boksz és persze a hölgyek. Ez a három dolog, ami nagyon érdekel!