„Pikk Pakk” Gyuszi nyerte a veterán bunyósok küzdelmét
4200
Blikk: Balzsay Károly harca - exkluzív interjú
2014. 03. 07. 19:46
Élete meccsét vívja a rákkal Balzsay Károly, a két éve visszavonult korábbi kétszeres nagyközépsúlyú WBO/WBA világelső profi ökölvívó. A sportemberrel a Blikk készített exkluzív interjút.
Tényleg nagy a baj?
Balzsay Károly: Nincsenek jó híreim. Rosszindulatú mirigyrákkal küzdök, a lépemben és a csontvelőben találtak áttéteket.
Mire lett figyelmes?
Balzsay: Ólmos fáradtságra, még januárban. Megdagadtak a nyirokmirigyeim, vörös pöttyök jelentek meg rajtam. Éjszakánként felszökött a lázam 39 Celsius-fok fölé, és a jeges fürdő, borogatás sem segített. A véremből mononukleózist mutattak ki, de három hét után sem javult az állapotom. Folyamatosak voltak a rosszullétek. A Szent László Kórházban kötöttem ki, vérvétel, biopszia, PET/CT, míg ki nem derült, rákos vagyok.
Szavakba lehet önteni ilyenkor, mit érez az ember, amikor ezt közlik vele?
Balzsay: Talán furcsa, de én megkönnyebbültem. A bizonytalanság rettenetes, végre tudom, mi bajom, mivel kell küzdenem. Amikor megkaptam a diagnózist, azonnal elkezdték a kemoterápiás kezelést. Örültem, hogy nem kell várnom.
Mire számíthat?
Balzsay: Nyolcvan százalék az esélyem a gyógyulásra, állítólag a limfóma jól kezelhető. Még akkor is, hogyha eléggé szétterjedt a szervezetemben. Nagyszerű orvosom van, optimista, és én bízom benne.
Önben is megvan ez az optimizmus?
Balzsay: Abszolút. Nem érzem magam betegnek. A kemoterápiás kezelés utáni időszak nagyon rossz. Három napig szteroidot szedek a mellékhatások miatt és amint elhagyom, émelygek, gyenge vagyok. Egy hét alatt azonban összeszedem magam, már edzéseket is tartottam.
Fiatal, erős ember, gyönyörű családdal. Nem esett kétségbe, hogy miért pont önnel babrál ki a sors?
Balzsay: Nem gondolok erre, nem is szabad. Beírtam a naptáramba a rám váró hat-nyolc kezelés időpontját, de többet nem szeretnék vele foglalkozni. Nehéz fél év áll előttem, de rendbe jövök, és megyek tovább.
Irigylem a hozzáállásáért. Tulajdonképpen az életéért küzd...
Balzsay: Lényegében igen, csak egyáltalán nem érzem ezt. Jól vagyok, nem gondolok arra, hogy meghalhatok. Érzem, hogy a szervezetem hihetetlen energiákat emészt fel. Rengeteget eszem, de nem csoda, éjszakánkét két, két és fél kilót vesztek, de napközben pótolom.
A szerettei hogyan viselik?
Balzsay: Anyu nagyon aggódik, apu a munkába temetkezik. Tartják magukat, de azt persze nem tudom, hogy egymás között mit beszélnek. A barátaimat többnyire én nyugtatom. A feleségem az elején rettenetesen megijedt, de talán kicsit megnyugodott azóta. A lányaim közül Jázmin még kicsi, de Hanna érzi, hogy gond van. Fel is kell készíteni, mert hullani fog a hajam, lesznek még rosszulléteim.
De nem adja fel.
Balzsay: Miért tenném? Az első kemótól még aznap elmúlt a lázam, két nap múlva eltűntek a duzzadt nyirokmirigyek. Az orvos is elégedett volt. Végigcsinálom a kezelést és folytatom az életem. Ezt az ellenfelet nem én választottam, de legyőzöm.
forrás: Blikk - Várhelyi Zoltán interjúja
Balzsay Károly: Nincsenek jó híreim. Rosszindulatú mirigyrákkal küzdök, a lépemben és a csontvelőben találtak áttéteket.
Mire lett figyelmes?
Balzsay: Ólmos fáradtságra, még januárban. Megdagadtak a nyirokmirigyeim, vörös pöttyök jelentek meg rajtam. Éjszakánként felszökött a lázam 39 Celsius-fok fölé, és a jeges fürdő, borogatás sem segített. A véremből mononukleózist mutattak ki, de három hét után sem javult az állapotom. Folyamatosak voltak a rosszullétek. A Szent László Kórházban kötöttem ki, vérvétel, biopszia, PET/CT, míg ki nem derült, rákos vagyok.
Szavakba lehet önteni ilyenkor, mit érez az ember, amikor ezt közlik vele?
Balzsay: Talán furcsa, de én megkönnyebbültem. A bizonytalanság rettenetes, végre tudom, mi bajom, mivel kell küzdenem. Amikor megkaptam a diagnózist, azonnal elkezdték a kemoterápiás kezelést. Örültem, hogy nem kell várnom.
Mire számíthat?
Balzsay: Nyolcvan százalék az esélyem a gyógyulásra, állítólag a limfóma jól kezelhető. Még akkor is, hogyha eléggé szétterjedt a szervezetemben. Nagyszerű orvosom van, optimista, és én bízom benne.
Önben is megvan ez az optimizmus?
Balzsay: Abszolút. Nem érzem magam betegnek. A kemoterápiás kezelés utáni időszak nagyon rossz. Három napig szteroidot szedek a mellékhatások miatt és amint elhagyom, émelygek, gyenge vagyok. Egy hét alatt azonban összeszedem magam, már edzéseket is tartottam.
Fiatal, erős ember, gyönyörű családdal. Nem esett kétségbe, hogy miért pont önnel babrál ki a sors?
Balzsay: Nem gondolok erre, nem is szabad. Beírtam a naptáramba a rám váró hat-nyolc kezelés időpontját, de többet nem szeretnék vele foglalkozni. Nehéz fél év áll előttem, de rendbe jövök, és megyek tovább.
Irigylem a hozzáállásáért. Tulajdonképpen az életéért küzd...
Balzsay: Lényegében igen, csak egyáltalán nem érzem ezt. Jól vagyok, nem gondolok arra, hogy meghalhatok. Érzem, hogy a szervezetem hihetetlen energiákat emészt fel. Rengeteget eszem, de nem csoda, éjszakánkét két, két és fél kilót vesztek, de napközben pótolom.
A szerettei hogyan viselik?
Balzsay: Anyu nagyon aggódik, apu a munkába temetkezik. Tartják magukat, de azt persze nem tudom, hogy egymás között mit beszélnek. A barátaimat többnyire én nyugtatom. A feleségem az elején rettenetesen megijedt, de talán kicsit megnyugodott azóta. A lányaim közül Jázmin még kicsi, de Hanna érzi, hogy gond van. Fel is kell készíteni, mert hullani fog a hajam, lesznek még rosszulléteim.
De nem adja fel.
Balzsay: Miért tenném? Az első kemótól még aznap elmúlt a lázam, két nap múlva eltűntek a duzzadt nyirokmirigyek. Az orvos is elégedett volt. Végigcsinálom a kezelést és folytatom az életem. Ezt az ellenfelet nem én választottam, de legyőzöm.
forrás: Blikk - Várhelyi Zoltán interjúja
Mond el a véleményed
Legolvasottabb
Felkapott