Bernáth István, aki csak a zsákot püföli egész évben
A honi ökölvívás világában az esztendő legváratlanabb, és legmegdöbbentőbb pillanatát a válogatott szupernehézsúlyú alapembere, Bernáth István produkálta, ráadásul mindezt a ringköteleken kívül.
- Nem szakmai problémáink voltak. Viszont nem úgy alakultak a dolgok köztünk, ahogy megbeszéltük.
- Tavasszal miért fordított hátat a bunyónak pár nappal az Eb előtt?
- Senki se gondolja, hogy az amatőr boksz a legbiztosabb út a gondtalan megélhetéshez. Anyagi problémáim keletkeztek és azokat kellett megoldanom. Az Eb-n lehetett kvalifikálni a vb-re, de onnan - legalábbis a nehézsúlyból - csak egy ember juthatott ki az olimpiára, a világbajnok. Ez elérhetetlennek tűnt a számomra. Egyébként is nagyon nehéz ebből a súlyból a kijutás Rióba, hiszen itt az európaiak a legjobbak, de közülük csak hat lehet ott az olimpián.
- Azért mégis csak láthat erre reményt, ha visszatért.
- Tulajdonképpen abba se hagytam, hiszen szeptemberben hat menetes APB mérkőzésem is volt egy orosz srác ellen, akitől pontozással kikaptam. Hogy megint belevágtam, azt az édesapámnak köszönhetem, nélküle semmire se vittem volna. Ő szerencsére felépült a betegségéből, újra irányítja az építőipari vállalkozását és annak a hasznából támogat engem. 2016-ban két olimpiai kvalifikációs torna még hátra van, s szeretném ott sikeresen megmutatni magam.
- Ha tehetné, min változtatna a felkészülése során?
- Komoly edzőpartnereket szerződtetnék. Egyedül vagyok, hónapról hónapra csak a zsák ellen készülök. Ezért jártam egy időben a csehekhez, mert különben itthon kizárólag a magyar bajnokságon kellett volna éles meccsre oda állnom. Az aki nem tudja, ne is akarja megismerni, hogy milyen az, ha a zsákon kívül nincs más edzőpartner. Most szerencsére Bogdán "Golyóval" kesztyűzöm, többször tíz menetet is.
- Milyen a jövőképed?
-Azt hiszem, hogy amatőrként ez lesz az utolsó fél évem, mert meg is kell majd élnem valamiből.
Dobor Dezső írása