Az igazi győztes mindig egyedül van

2014. 07. 18. 20:25
Az igazi győztes mindig egyedül van

Popovics Tamás, a korábbi sikeres magyar profi ökölvívó „Az igazi győztes mindig egyedül van” címmel írt novelláját tettük elérhetővé a monokli.com portál olvasói számára.

Az igazi győztes mindig egyedül van

A tömeg ujjongva ünnepelt. Az afro-amerikai fiú kezét emelték a magasba. Ez egyáltalán nem volt meglepő annak tudatában, hogy abszolút favoritként érkezett az arénába. Makulátlan mérlege, külső szemlélő számára páratlannak tűnő arányai, és fiatalosan pimasz magabiztossága sem engedte az ellenkezőjét feltételezni. A jövő sztárját látta benne mindenki. Ezt ő maga is így gondolta a mérkőzés előtti pillanatokban. Akkor még hitt a legyőzhetetlenségében…
A magyar fiút tölteléknek vitték. Csúnya szó és hálátlan szerep. A kis nemzet korosodó kisemberének hálátlan, degradáló szerepe. Csak azzal nem számolt senki, hogy a kisember ezt a darabot nem hajlandó a forgatókönyv szerint eljátszani a színpadon állva, népes publikum előtt. Eldöntötte, átírja a történetet a saját szájíze szerint. Döntése és elszántsága meghozta a maga sajátságos, suttogón viharos, tapsok nélküli győzelmét, a vele járó hangtalan győzelmi mámorral.
- Az utolsó mérkőzésed – mondta magának a gongszó előtt, majd tovább folytatta belső monológját. – Az utolsó. És itt nem hibázhatsz! Fejedet lehajtod, kezek fenn, és védekezel! Ez is csak egy mérkőzés. Veszítenivalód ugyan mi lenne? Művészien vigyázol magadra, nevetségessé teszed az ellenfél minden erőfeszítését, a végén belemarsz, aztán felmarkolod a pénzt, és búcsú nélkül irány haza!
Több idő nem volt gondolatokra. A gong tolakodó hangja megadta a jelet a kezdésre. Az ellenfél magabiztosan robbant be a szorító közepére és egy hanyag, kézfogást szimbolizáló érintés után mintegy sima vízfelület alól előtörő váratlan szökőár, úgy zúdította ütészáporát a kis nemzet kisemberére. Domináns, látványos belépő és hasonló képet mutató kilenc menet következett. Látványos kilenc menet az avatatlan szemek számára, és találatok nélküli, felesleges csapkodás a hiteles szakavatottak szerint. Briliáns védekezést mutatott be a kis nemzet kisembere. Ellene még a nagy számok törvénye sem volt képes igazolni magát. Aznap nem. A végső menet következett. A kis nemzet kisemberének most jött el az ideje, hogy a saját forgatókönyve szerinti csattanóval zárja le utolsó, szorítón belüli csatáját. A fáradtság legkisebb jelei sem mutatkoztak rajta. Tudatossága, rutinja és ösztönösen profi védekezése nem hagyott nála rést a pajzson. Egyetlen komolyabb ütés elszenvedése nélkül szaladtak el a hárompercek. A szünetekben sem ült le, mintegy büszkén mutatva sebezhetetlenségét. A menetek alatt könnyedén elhajolgatva, tenyérrel, vállal, könyökkel levédve hárította az ütéseket, miközben egyre sem válaszolt. Tisztelte ellenfelét, de megmosolyogta vehemenciáját és feleslegesnek tartott energiapocsékolását.
- Fiatal még és túlzottan magabiztos – nyugtázta magában.
A tömeg őrjöngött, megsemmisítésre szomjúhozott. A jövő sztárja mindent beleadott. Idő előtt, az utolsó menet végét jelentő gongszó elhangzása előtt akarta befejezni a mérkőzést. Mindenáron ki akarta szolgálni a közönsége vérittas vágyait. De a kis nemzet kisemberének ehhez nem volt kedve asszisztálni. Az évek rutinja tudatta vele, hogy nincs sok hátra a menetből. Hagyta magát beterelni a sarokba. Érezte ellenfele megsemmisítésére törekvő szándékát. Ha lehet, még jobban összpontosított a védekezésére. A jövő sztárját a tömeg ujjongása még nagyobb vehemenciára ösztönözte. És akkor hibázott. Könnyelmű volt. Egója föléje kerekedett, és felelőtlenül ellenfele megsemmisítésére törekedett. Kezeit könnyedén leengedte, látványosan készült a végső csapásra. Ekkor a kisember előbújt fedezéke mögül, és egy villámgyors kombinációval a földre terítette ellenfelét, akinek szemei a pillanattal karöltve óriásira duzzadtak, és orra erősen vérezni kezdett. A rémület jelei mutatkoztak az arcán. De a kisember nem rohant rá, nem akarta őt a földbe döngölni…
Az utolsó menet végét jelző gongszó megmentette a jövő sztárját a végső összeomlástól.
Az afro-amerikai fiú kezét emelték a magasba. A tömeg őrjöngött, istenítette, miközben ő odalépett a magyar fiúhoz, és kezet nyújtott neki. Magabiztossága már nem tolakodott, és csak annyit mondott szinte suttogva: thanks.
Szemei már nem hittek a legyőzhetetlenségében…
 
Popovics Tamás
 
(A szerzőnek nemrég jelent meg a Csavargó élet című könyve.)
Ha tetszett az írás, oszd meg.
Mond el a véleményed
Legolvasottabb
Ortiz 45 másodperces sikere Fury-meccset érhet
9296
Dana elintézi, hogy Khabib még egy mérkőzést vállaljon?
7507
Deontay Wilder azt állítja, hogy Tyson Fury mindkét meccsükön csalt
6265
Mike Tyson visszatérő mérkőzése itthon is látható lesz
3990
Felkapott

A sütik olyan kis szöveges fájlok, melyeket a weboldalak felhasználhatnak arra, hogy még hatékonyabb felhasználói élményt nyújtsanak. A jogszabályok értelmében csak az oldal működéséhez teljesen nélkülözhetetlen sütiket tárolhatjuk az Ön böngészőjében, minden egyéb más süti használatához az Ön engedélyére van szükség.

A "Minden süti engedélyezése" gombra kattintva érhető el a legjobb felhasználói élmény, valamint a további füleken egyesével is engedélyezheti a különböző célú sütiket.

Az Adatvédelem oldalon megtalál minden információt arról, hogyan léphet velünk kapcsolatba, illetve hogyan dolgozzuk fel a személyes adatokat, valamint módosíthatja az adatvédelmi beállításokat is.

Ezen sütik nélkül az oldalunk nem tudja a legjobb élményt nyújtani, bizonyos funkciók működése akadályozva lenne.

A szabályzat elfogadásával ezen sütik engedélyezésre kerülnek.

Név Szolgáltató Cél Érvényesség
PHPSESSIDmonokli.comMunkamenet-azonosító, a látogató böngészési állapotát rögzíti az oldalbetöltések között.Munkamenet vége
cookieConsentmonokli.comA látogató sütikkel kapcsolatos beállításait tárolja.1 év
Fel