Mike Tyson vs. Jake Paul - Mindenki a hamvaiból feltámadó „Főnixet” várja
1854
Aradi Vendel hátat fordít az ökölvívásnak
2011. 02. 26. 19:05
A címben szereplő mondaton bizonyára sokan meglepődtek, hiszen Aradi Vendel az elmúlt években iszonyúan sokat dolgozott azért, hogy tanítványai felérjenek a csúcsra.
Legutóbb, a BoxingONE Championship elődöntőjén Portéka Tibor és Szabó László is úgy nyert a ringben, ahogy azt tőlük megszokhattuk, pedig akkor már tudták, hogy hamarosan új mester kell keresniük.
Aradi Vendelt kérdeztük a döntéséről.
- Miért döntöttél a visszavonulás mellett?
- Több oka is van a döntésemnek, az egyik dolog amit megemlítenék, közel 20 éve foglalkozom az ökölvívással, ezen belül 7 éve edzősködöm. Gyakorlatilag én is, csak úgy, mint bármelyik más edző kollégám, naponta tartottam az edzéseket és szinte minden időm és energiám beletettem ebbe a sportágba, és a tanítványaimba. Kivétel nélkül mindenkire szakítottam külön-külön is időt, amennyit csak tudtam. Kevesen tudják rólam, de a bokszedzőség mellett, három fiúgyermek apukája vagyok. Szeptembertől két legkisebb fiamat felvették egy nagyon jó óvodába, ami a bokszteremtől 2 órára levő természetvédelmi övezetben, a Pilisben van. Gyakorlatilag 4 óra utazást naponta sem tőlem, sem a tanítványaimtól nem várhat el senki, abszolút időpazarlás lenne. Az élet egy újabb kihívással állt elém egy másik helyen más környezetben. Ahogy ezt mondani szokták, egy korszak lezárul, egy új pedig elkezdődik.
- Kire maradnak a tanítványaid és mi lesz a bokszteremmel?
- Most épp azon fáradozunk Mocsár Gyuszi barátommal, hogy valakit találjunk a helyemre, aki tovább tudja vinni az egyesületet vagy akár ezt az amerikai stílust. Azt mindenképp megígérhetem, hogy alaposan átgondoljuk, ki lenne a legjobb erre a célra. Hosszú távra tervezünk, nem szeretnénk elkapkodni. Elsődlegesen morális szempontokra helyezzük a hangsúlyt, ne essék félreértés, nem utódot keresünk, hanem egy olyan embert, aki jól ért a kamaszok lelki világához és a pedagógiához. A boksztudás ez esetben mellékes, persze ettől még nagyon fontos. Szeretném jó helyen és jó kezekben tudni a tanítványaimat a jövőt illetően is.
- Mi a véleményed a magyar ökölvívásról?
- Egy nagyszerű társaság, edzők, bírók, versenyzők, újságírók rengeteg különböző ember, mégis egyvalami összekötött minket, a sport szeretete. Hiányozni fognak. Az erőszakosnak tartott sportág mellett rendkívül sok, kellemes és békés emberrel, tanítvánnyal találkozhattam, vannak edzők, akik életmódként tanítják ezt a sportot, ezeket a dolgokat látni, mindig nagyon felemelő érzés. Negatív élményem nem nagyon volt, de mégis meg kell említsem, az előre lebeszélt, elcsalt, úgymond eladott mérkőzéseket. Amit a bíró kollegák nem látnak az, hogy 8-10 hét rendkívül nehéz felkészülés után, egy „igazságtalan” tollvonással óriási sebeket ejtenek egy kamasz sportoló lelkében, ami depresszió vagy agresszióként jelenik meg az illetőnél azonnal. Nem beszélve arról, hogy a későbbiekben ezek a fiatal titánok is épp azt teszik másokkal, amit a felnőttek cselekedtek velük, ezért ne csodálkozzunk azon, ha ők is eltaposnak másokat „igazságtalanul”. A bökkenő ott van, hogy amíg a meccsek elcsalását büntetlenül viszik véghez, addig kamaszaink komoly, akár törvénybe ütköző problémákat okoznak maguknak és az ökölvívás sportnak is. Ezt félretéve, életem kellemesen eltöltött 20 évét hagyhatom magam mögött.
- Hogyan tovább, mi a terved a jövőre nézve?
- Család, gyerekek, feleség röviden. Ami a munkát illeti, szeretnék a fiatalkorúak börtönében tanítani, egy olyan programon szeretnék dolgozni, ami elősegíti a félresiklott életű fiatalok beilleszkedését a társadalomba és visszaállítja a morális egyensúlyt bennük. Véleményem szerint ezeknek a fiatalembereknek inkább gyógyulásra volna szükségük nem büntetésre. Végezetül szeretnék mindenkitől ebben a cikkben elköszönni, ha esetleg a következő pár hónapban, személyesen nem lesz lehetséges. Nagyon köszönöm mindenkinek a támogatását, barátságát és kívánok óriási sikereket mindenkinek ezen a pályán. Ne feledjétek: A lehetetlen nem létezik! (Muhammad Ali)
- Több oka is van a döntésemnek, az egyik dolog amit megemlítenék, közel 20 éve foglalkozom az ökölvívással, ezen belül 7 éve edzősködöm. Gyakorlatilag én is, csak úgy, mint bármelyik más edző kollégám, naponta tartottam az edzéseket és szinte minden időm és energiám beletettem ebbe a sportágba, és a tanítványaimba. Kivétel nélkül mindenkire szakítottam külön-külön is időt, amennyit csak tudtam. Kevesen tudják rólam, de a bokszedzőség mellett, három fiúgyermek apukája vagyok. Szeptembertől két legkisebb fiamat felvették egy nagyon jó óvodába, ami a bokszteremtől 2 órára levő természetvédelmi övezetben, a Pilisben van. Gyakorlatilag 4 óra utazást naponta sem tőlem, sem a tanítványaimtól nem várhat el senki, abszolút időpazarlás lenne. Az élet egy újabb kihívással állt elém egy másik helyen más környezetben. Ahogy ezt mondani szokták, egy korszak lezárul, egy új pedig elkezdődik.
- Kire maradnak a tanítványaid és mi lesz a bokszteremmel?
- Most épp azon fáradozunk Mocsár Gyuszi barátommal, hogy valakit találjunk a helyemre, aki tovább tudja vinni az egyesületet vagy akár ezt az amerikai stílust. Azt mindenképp megígérhetem, hogy alaposan átgondoljuk, ki lenne a legjobb erre a célra. Hosszú távra tervezünk, nem szeretnénk elkapkodni. Elsődlegesen morális szempontokra helyezzük a hangsúlyt, ne essék félreértés, nem utódot keresünk, hanem egy olyan embert, aki jól ért a kamaszok lelki világához és a pedagógiához. A boksztudás ez esetben mellékes, persze ettől még nagyon fontos. Szeretném jó helyen és jó kezekben tudni a tanítványaimat a jövőt illetően is.
- Mi a véleményed a magyar ökölvívásról?
- Egy nagyszerű társaság, edzők, bírók, versenyzők, újságírók rengeteg különböző ember, mégis egyvalami összekötött minket, a sport szeretete. Hiányozni fognak. Az erőszakosnak tartott sportág mellett rendkívül sok, kellemes és békés emberrel, tanítvánnyal találkozhattam, vannak edzők, akik életmódként tanítják ezt a sportot, ezeket a dolgokat látni, mindig nagyon felemelő érzés. Negatív élményem nem nagyon volt, de mégis meg kell említsem, az előre lebeszélt, elcsalt, úgymond eladott mérkőzéseket. Amit a bíró kollegák nem látnak az, hogy 8-10 hét rendkívül nehéz felkészülés után, egy „igazságtalan” tollvonással óriási sebeket ejtenek egy kamasz sportoló lelkében, ami depresszió vagy agresszióként jelenik meg az illetőnél azonnal. Nem beszélve arról, hogy a későbbiekben ezek a fiatal titánok is épp azt teszik másokkal, amit a felnőttek cselekedtek velük, ezért ne csodálkozzunk azon, ha ők is eltaposnak másokat „igazságtalanul”. A bökkenő ott van, hogy amíg a meccsek elcsalását büntetlenül viszik véghez, addig kamaszaink komoly, akár törvénybe ütköző problémákat okoznak maguknak és az ökölvívás sportnak is. Ezt félretéve, életem kellemesen eltöltött 20 évét hagyhatom magam mögött.
- Hogyan tovább, mi a terved a jövőre nézve?
- Család, gyerekek, feleség röviden. Ami a munkát illeti, szeretnék a fiatalkorúak börtönében tanítani, egy olyan programon szeretnék dolgozni, ami elősegíti a félresiklott életű fiatalok beilleszkedését a társadalomba és visszaállítja a morális egyensúlyt bennük. Véleményem szerint ezeknek a fiatalembereknek inkább gyógyulásra volna szükségük nem büntetésre. Végezetül szeretnék mindenkitől ebben a cikkben elköszönni, ha esetleg a következő pár hónapban, személyesen nem lesz lehetséges. Nagyon köszönöm mindenkinek a támogatását, barátságát és kívánok óriási sikereket mindenkinek ezen a pályán. Ne feledjétek: A lehetetlen nem létezik! (Muhammad Ali)
Mond el a véleményed
Legolvasottabb
Felkapott