„Pikk Pakk” Gyuszi nyerte a veterán bunyósok küzdelmét
5169
Andre Ward nyerte a „Super Six” tornát
2011. 12. 18. 05:22
Az amerikai Andre Ward győzelmével fejeződött be a „Super Six” nevű, eredetileg hat nagyközépsúlyú klasszissal elrajtolt, de a lemondások és sérülések miatt alaposan elhúzódott torna.
Vasárnap hajnalban Atlantic Cityben rendezték meg a sorozat döntőjét, ahová a brit Carl Froch (WBC világbajnok) és az amerikai Andre Ward (WBA világbajnok) jutott be. Kettejük összecsapása természetesen címegyesítő küzdelem is volt.
Előzetesen egyértelmű volt, hogy a „Super Six” ideje alatt világsztárrá „cseperedő” egykori csodagyerek, az olimpiai bajnok Andre Ward (25 győzelem – 0 vereség) a technikailag képzettebb, jobb lábmunkával megáldott, gyorsabb kézsebességű ökölvívó. Carl Froch mellett a nagyobb ütőerő, és a szívósság szólt. Hozzátéve persze, hogy mitsem ér az ütőerő megfelelő pontosság nélkül. Mert a mérkőzésen pont ez történt; Froch ütései ritkán találtak utat ellenfeléhez.
A mérkőzés tipikus tapogatózó menettel kezdődött, ahol a kissé aktívabb Froch talán egy látványos, szépen kivitelezett balegyenessel többet talált. Aztán viszont Ward következett, aki gyorsaságát kihasználva dominálta a következő felvonásokat. Froch igyekezett nem ajtótól rontani a házba, inkább próbálta magára csalogatni az amerikait, hogy a számára legideálisabb távolságból küzdhessen. Ám kiderült, hogy Ward nem csak remek reflexekkel rendelkezik Froch méregfogának kihúzásához, hanem közelharcban is veszélyes, így a pontatlan angol a 4. menetben elég sok ütést benyelt. Az ötödik felvonás utolsó percében Froch némileg magára talált, több jó ütéssel megkínálta ellenfelét. Ezt a menetet – ha csak egy kicsivel is – de ő nyerhette.
A hatodik kör „verekedős” hajrájában viszont Ward jön ki jobban, s az egyik balhorga valószínűleg át is szaladt ellenfelén. A folytatásban is hasonló volt a képlet, Ward gyors kézzel távolról eredményesebben bokszolt, míg közel és belharcban fej-fej mellett küzdöttek. Sok volt a dulakodás, a fogás. Az utolsó menetben Froch próbált mindent egy lapra feltéve támadni, de riválisa jól törte meg a lendületét, ütéssel, de főleg fogással.
A 12. menet után úgy tűnt, hogy Andre Ward sima, nagyarányú győzelmet aratott, hiszen – legalábbis-e sorok írója szerint – az angol legfeljebb három menetben mutatott annyit, hogy övé lehessen a tíz pont, így 119-109 és 117-111 közé volt várható a pontozás aránya. Ezzel szemben két pontozónál kifejezetten szoros döntés jött ki (115-113, 115-113), míg a harmadik ítész 118-110-re adta a meccset.
Természetesen (?) a győztes személyét illetően nem történt meglepetés, Andre Ward nyerte a „Szuper Hatok” (vagy "Szuper Nyolcak", ha a beugrókat is figyelembe vesszük) tornáját, ám a pontozás aránya innen Magyarországról nézve enyhén furcsa, sőt, a jelenlegi tudásunk szerint megmagyarázhatatlan. Elvégre, – mint ahogy az a magyar kommentátoroktól elhangzott – a 115-113 azt jelenti, hogy Froch öt menetben jobb volt, hét ellenében… de melyik volt az az öt?
Előzetesen egyértelmű volt, hogy a „Super Six” ideje alatt világsztárrá „cseperedő” egykori csodagyerek, az olimpiai bajnok Andre Ward (25 győzelem – 0 vereség) a technikailag képzettebb, jobb lábmunkával megáldott, gyorsabb kézsebességű ökölvívó. Carl Froch mellett a nagyobb ütőerő, és a szívósság szólt. Hozzátéve persze, hogy mitsem ér az ütőerő megfelelő pontosság nélkül. Mert a mérkőzésen pont ez történt; Froch ütései ritkán találtak utat ellenfeléhez. A mérkőzés tipikus tapogatózó menettel kezdődött, ahol a kissé aktívabb Froch talán egy látványos, szépen kivitelezett balegyenessel többet talált. Aztán viszont Ward következett, aki gyorsaságát kihasználva dominálta a következő felvonásokat. Froch igyekezett nem ajtótól rontani a házba, inkább próbálta magára csalogatni az amerikait, hogy a számára legideálisabb távolságból küzdhessen. Ám kiderült, hogy Ward nem csak remek reflexekkel rendelkezik Froch méregfogának kihúzásához, hanem közelharcban is veszélyes, így a pontatlan angol a 4. menetben elég sok ütést benyelt. Az ötödik felvonás utolsó percében Froch némileg magára talált, több jó ütéssel megkínálta ellenfelét. Ezt a menetet – ha csak egy kicsivel is – de ő nyerhette.
A hatodik kör „verekedős” hajrájában viszont Ward jön ki jobban, s az egyik balhorga valószínűleg át is szaladt ellenfelén. A folytatásban is hasonló volt a képlet, Ward gyors kézzel távolról eredményesebben bokszolt, míg közel és belharcban fej-fej mellett küzdöttek. Sok volt a dulakodás, a fogás. Az utolsó menetben Froch próbált mindent egy lapra feltéve támadni, de riválisa jól törte meg a lendületét, ütéssel, de főleg fogással.
A 12. menet után úgy tűnt, hogy Andre Ward sima, nagyarányú győzelmet aratott, hiszen – legalábbis-e sorok írója szerint – az angol legfeljebb három menetben mutatott annyit, hogy övé lehessen a tíz pont, így 119-109 és 117-111 közé volt várható a pontozás aránya. Ezzel szemben két pontozónál kifejezetten szoros döntés jött ki (115-113, 115-113), míg a harmadik ítész 118-110-re adta a meccset.
Természetesen (?) a győztes személyét illetően nem történt meglepetés, Andre Ward nyerte a „Szuper Hatok” (vagy "Szuper Nyolcak", ha a beugrókat is figyelembe vesszük) tornáját, ám a pontozás aránya innen Magyarországról nézve enyhén furcsa, sőt, a jelenlegi tudásunk szerint megmagyarázhatatlan. Elvégre, – mint ahogy az a magyar kommentátoroktól elhangzott – a 115-113 azt jelenti, hogy Froch öt menetben jobb volt, hét ellenében… de melyik volt az az öt?
Mond el a véleményed
Legolvasottabb
Felkapott