A Vasas-Süllős mindig mögöttem állt
Bacskai Balázs 2010-ben amatőr Európa-bajnok volt, ami után profinak állhatott volna, de fontosabb volt neki a gyerekkori álma: az olimpiai szereplés.
Több mint fél évvel a riói olimpia után már van konkrét terved a folytatásról? Belevágsz a 2020-as tokiói játékokba is?
Addig maradok az amatőr bokszban, amíg nem jön össze egy olyan ajánlat, amiért megéri átváltani a profik közé. Mivel az olimpiákon már profik is indulhatnak, én nem zárkóznék el a tokiói játékoktól akkor sem, ha addigra profi lennék, de ebben már nem csak én döntenék. Most az elsődleges cél az, hogy sikerüljön kedvező feltételek mellett betörnöm a profi világba. Nemrég lettem 29 éves, belenőttem abba a korba, amikor már időszerű lenne a váltás.
Az edződ, Erdei Zsolt mit javasol neked? Ő az amatőr és a profi világot is belülről ismeri, mindkettőben jelentős eredményei voltak.
Szerinte a profi boksz már közelebb áll hozzám, mint az amatőr. Azt mondja, hogy még sok van bennem, de ahhoz, hogy ez kijöjjön, kellene a váltás, mert az amatőröknél már sok mélyütés ért. Szóval teljes mértékben támogat, kívánja, hogy összejöjjön a dolog.
Mi kell ahhoz, hogy valaki profi szerződést kapjon?
Elsősorban nagyon jó amatőr eredmények. Ha valaki az amatőröknél kiemelkedően szerepel, az sokkal kedvezőbb helyzetből tárgyalhat a profi istállókkal. Eleve van, hogy azok keresik meg őt, vagy ha mégis a versenyző jelentkezik be náluk, legalább már tudják, kiről van szó, hallottak róla, nem egy ismeretlen arccal van dolguk. Ezért fontos az amatőr pályafutás a profi beindításához.
Te 2010-ben Európa-bajnok voltál, 2006-ban junior világbajnok az amatőröknél. Ezek az eredmények nem elegendőek a profi karrierhez?
Dehogynem, amikor elértem ezeket a sikereket, kaptam olyan ajánlatokat, amiket ma simán elfogadnék. Akkoriban viszont az olimpiai szereplés volt a legfontosabb nekem, ezért visszautasítottam őket. Azért maradtam amatőr, hogy valóra váltsam az álmomat, hogy olimpiai résztvevő legyek. Gyerekként ezért kezdtem el bunyózni. 2010 óta viszont jöttek fiatalabbak, másoknak is lettek nagy győzelmeik, így nehezebb bekerülnöm.
Ha jól értjük, akkor most ahhoz, hogy újra kifizetődő lehetőséget kapjál, az amatőröknél kellene megint villantanod valamit, ugye?
Azért bízom abban, hogy a júniusi Európa-bajnokságig is alakulhat valami, de ha nem, akkor ez a helyzet. Akkor azt a versenyt ugródeszkaként kell megragadnom, egy ottani jó szereplés lendületet adhat az ügynek.
A magyar bokszban mindig kérdéses a feltételrendszer milyensége. Te megkapsz minden szükséges támogatást az eredményességhez?
Mindig olyan emberek dolgoztak velem, akik akkor is hittek bennem, amikor nem jöttek a sikerek. Akkor is, amikor az első két olimpiámra nem tudtam kijutni, pedig az eredményeim alapján ez elvárható lett volna. Akkor is, amikor tavaly a riói olimpián az első meccsemet elveszítettem. Klubom, a Vasas mindig mögöttem állt, és Süllős Gyula szakosztály-elnök úrnak szintén csak köszönetet mondhatok, hiszen a szóbeli és szakmai támogatás mellett a versenyzésem anyagi feltételeit is megteremtette. Havi fix juttatást és a versenyek után eredményfüggő plusz díjazást is kapok, ami az alapja annak, hogy nyugodtan készülhessek. Szerencsésnek mondhatom magam.
Madár véleményét már ismerjük, de te hogy érzed, készen állsz már a profi pályafutásra?
Én is úgy gondolom, hogy most már jobban feküdne a profi boksz. Egész pályafutásomra jellemző volt, hogy több időre volt szükségem, hogy felvegyem a ritmust. Sokszor előfordult, hogy az első menetben még nem voltam az igazi, a meccs végén pedig úgy éreztem, hogy fizikailag még bőven maradt bennem tartalék. Az a baj, hogy a rövidebb amatőr mérkőzéseken erre nincsen idő, ezek sokszor olyanok, mint egy kakasviadal, csépeljük egymást, ami néha túl gyors nekem. Ezzel szemben egy profi meccs 10–12 menet, sokkal taktikusabb, jobban kijöhet benne az erős kondícióm.
Ha sikerülne profi szerződéshez jutnod, milyen súlycsoportban indulnál?
A profiknál a középsúly lenne az ideális nekem. A nagyváltósúlyt túl kevésnek érezném, a nagyközépsúlyt pedig túl soknak. Ahhoz 80 kiló körül kellene lennem, hogy bele tudjak fogyni.
És mi lenne a célkitűzés? Az edződ, Erdei Zsolt magasra tette lécet a pályafutásával…
Kettős célom lenne a profik között. Egyrészt családapaként szeretnék jól megélni belőle. Másrészt szakmailag fejlődni akarok, kihozni magamból a legtöbbet. Aztán egy hatékony menedzseléssel talán megküzdhetnék a jókkal, a jobbakkal vagy akár a legjobbakkal is.
Szoktad nézegetni, hogy kik lennének ezek a legjobbak?
Persze, elég erős a mezőny. Az egyik legnagyobb név a kazah Gennagyij Golovkin, de nem álmodozom arról, hogy vele bunyózók a ringben. Szeretek a realitás talaján maradni. Persze ha egy nap kereszteznék egymást az útjaink, azt nem venném rossz néven...
„Mi a Vasasnál azért dolgozunk nap mint nap, hogy minél több amatőr bokszoló legyen eredményes nemzetközi szinten is. Minél több tehetség tudjon otthonra lelni nálunk, hogy aztán a biztonságot, a törődést és a szakmai támogatást megkapva kibontakozzanak. A Vasasnál küldetésünknek érezzük a magyar ökölvívósport hírnevének öregbítését, amelyet olyan legendák emeltek a magasba, mint Papp Laci. Én hiszek abban, hogy Benji egy olyan tehetség, aki képes lesz visszahozni azt felfokozott érdeklődést a profi boksz iránt, amit például az edzője, Erdei Zsolt megteremtett annak idején. Ő lehet a nagy elődök útjának folytatója!” – osztotta meg véleményét Bacskai Balázsról a Vasas-Süllős Boksz Team elnöke, Süllős Gyula.