A ring és az edzőterem az otthona
Szép jövő előtt állhat a fiatal Nemesapáti Norbert, aki múlt pénteken, a Lurdy Házban megrendezett boxgála záróakkordjaként derekára csatolhatta a WBC (Bokszvilágtanács) junior Silver vb-övét, miután elég simán felülmúlta a lengyel Michal Nierodát.
Nemesapáti már az első menetben testen padlóztatta riválisát, majd szép lassan ízekre szedve ellenfelét, az ötödik menet derekán befejezte az egyoldalú párharccá redukálódott összecsapást. Ezzel a sikerrel a budapesti gimnazista 9 győzelemre hizlalta makulátlan rekordját, melyből 8 alkalommal nem volt szükség a pontozólapok összesítésére.
„Maga az egész rendezvény nagyon tetszett, jól éreztem magam, mert egy nagyon jó hangulatú bokszgálát szerveztek a Lurdy Házban. Elmondhatatlan érzés, amikor a Himnusz érted szól” – fogalmazott a fiatal versenyző. „A mérkőzés pont úgy sikerült, ahogy elterveztem. Sikerült közel maradnom az ellenfelemhez, de Nieroda távolról sem nagyon tudott bunyózni, mert a balegyeneseimmel lényegesen többször elértem, mint ő engem. Elégedett vagyok, még akkor is, ha tudom, vannak hiányosságaim, amit ki kell javítanunk.”
Az élete első bajnoki címét ünneplő ökölvívó rendkívül nyugodtnak, kiegyensúlyozottnak látszott a mérkőzés során, semmi jele nem volt annak, hogy egy kicsit is izgulna, vagy a komoly tét bármennyire is görcsössé tenné. Pedig Nemesapátinak eddig még nem volt olyan mérkőzése, amely előtt komoly „felhajtás” lett volna: a pénteki címmeccs előtt fotózásokon kellett részt vennie, fényképe óriásplakátokon szerepelt, de a tévés szereplések, valamint az újságírók érdeklődése is új lehetett számára.
„Amikor két hónappal a mérkőzés előtt elkezdtük a direkt felkészülést, már akkor tudtuk, hogy milyen egyéb programunk lehet. Nem mondom, hogy nyugalommal töltött el ennek a gondolata, mert akkor hazudnék. Két héttel a mérkőzés előtt már minden miatt ideges voltam. Egy héttel a gála előtt már alig bírtam magammal, jegyeztem a napokat, számoltam az órákat. Először a mérlegelésen lélegeztem fel” – jelentette ki a monokli.com oldalnak. „Egy órával a mérkőzés előtt nyugodtam meg teljesen, akkor már tudtam, más dolgom nincs, mint felmenjek a ringbe, és legyőzzem lengyel ellenfelemet.”
„Lényegében amióta az eszemet tudom, én rakom össze a szorítót a csapatból, ha ringbe lépek, ha nem, akkor is” – jelentette ki a nagyközépsúlyú öklöző. „Tudom, hogy ezt senki nem tartja szerencsésnek, de akkor érzem jól magam az „otthonomban”, ha én építhetem fel. Próbálták megakadályozni, hogy ott legyek és személyesen vegyek részt a munkában, de ha nem csinálom, akkor azért idegeskedem. Szerencsére belátták, hogy tudom mi a jó nekem!”
Nemesapáti Norbert a Nieroda meccsen sem ült le a szünetekben, holott az ökölvívásban elvétve találni olyan versenyzőt, aki nem használja ki a pihenésre adott egy perceket. „Volt szék a sarkunkban, de nem szeretek leülni. Így szoktam meg” – mondta. „Nem hiszem, hogy fáradság miatt bármikor le tudnának ültetni a mérkőzések szünetében. Megőrülök, ha mozdulatlanságra kárhoztatnak.”
A WBC junior „Silver” bajnoki címmérkőzés akár már az első menetben eldőlhetett volna, hiszen Nemesapáti testen padlóztatta riválisát. Ám később úgy tűnt, hogy a magyar bunyós nem erőlteti az idő előtti győzelmet. „Nem arról van szó, hogy nem akartam kiütni, mert élvezni akartam a bunyót, ugyanis az elejétől élveztem a ringben töltött összes pillanatot. Amikor lent volt testen, akkor rámentem, de elfelejtettem azt, hogy ezzel csak magamnak teszem nehezebbé a mérkőzést. Ezért lettem türelmesebb a szünet után, mert rájöttem, ez máshogy nem működik. Visszább kellett vennem ahhoz, hogy bármikor meglássam az adódó helyzeteket. Ha ráfeszülök, mint az első menet végén, akkor lehet, hogy a nyilvánvalót sem látom meg, és idővel görcsössé váltam volna.”