A pengék ura - interjú a Sayoc Kali európai fejével

Ha egyetlen szóval kellene elmagyaráznunk, mi az a Sayoc Kali, azt mondanánk, hogy késharc. Ennél azonban sokkal több. Egy önvédelmi módszer, amelynek segítségével akár puszta kézzel is felülkerekedhetünk a késes támadónkon. Egy esély a túlélésre. És egy életforma, amelyet a Sayoc-család által kifejlesztett technika európai igazgatója, Guro Krishna Godhania csak fehéröves mentalitásnak nevez. Vele beszélgettünk.IMG_1364.JPG Ha jól tudom, van egy kétéves kisfiad. Megtanítod majd a késharc fortélyaira?
- Idővel mindenképpen! A gyerekekkel amúgy is nagyon könnyű, lenyűgöz a fogékonyságuk. Ázsiában az üres csésze analógiáját használják erre, miszerint a felnőttek olyanok, mint a teli csésze, amibe már nem lehet beletölteni. Ellenben a gyerekek még „üresek”, és szivacsként szívják magukba az újdonságokat.

Téged mi vett rá arra, hogy a harcművészeteken belül is ezzel a speciális területtel foglalkozz?
- Karatéval kezdtem, amelyből megszereztem a fekete övet is. Aztán a bokszba is belekóstoltam amatőr szinten, miután az unokatestvéremmel lementem edzeni, és hát többet kaptam, mint adtam… Szóval az érdeklődés alapból megvolt bennem a harcművészetek iránt. A késharc irányába egy szomorú eset fordított. Az egyik barátomat megtámadták késsel, és bár szerencsére túlélte, nagyon csúnyán megsérült. 1992-ben ennek hatására utaztam el a Fülöp-szigetekre, hogy tapasztalt mesterektől tanuljak.

Azt mondják, a Sayoc Kali a legjobb módszer a késes támadások elhárítására. Kellett valaha élesben használnod a tudásodat?
- Sajnos rengeteget lehet olvasni, hallani arról, hogy késes támadások történnek szerte Európában. Igen, én is keveredtem már olyan szituációba, hogy meg kellett védenem magam. Pontosabban az egyik barátomat, aki összeverekedett egy ismeretlennel. Mivel Wing Tsunozott, nem féltettem, jobb is volt az ellenfelénél egészen addig, amíg az elő nem kapott egy kést… Ekkor a barátom teljesen lefagyott, muszáj volt közbelépnem. Megszúrták a kezemet és megvágták a lábamat, de sikerült hatástalanítanom a támadót. 

A technika elsajátításán kívül mi kell ahhoz, hogy valaki képes legyen megvédeni magát hasonló szituációban?
- Erre van egy angol rövidítésünk, a POW, ami a preparedness, awareness és willingness szavakat (felkészültség, tudatosság, hajlandóság – a szerk.) takarja. Tehát a felkészültségen, a technika ismeretén túl fontos tudatában lenni annak, mi zajlik körülöttünk. Fel kell ismerni a veszélyt. Ami még ennél is lényegesebb, az a hajlandóság. Sokan azért nem tudják használni a tudásukat, amikor szükség lenne rá, mert morális kérdést csinálnak belőle. Irtóznak az erőszaktól, nem akarnak ártani senkinek sem. Ennek a moralizálásnak azonban vagy a harc előtt, vagy a harc után kell megtörténnie, mert ha közben gondolkozunk el, garantáltan veszítünk. A támadónknak ugyanis biztosan nem lesznek erkölcsi gátjai.

Mit tudsz tanácsolni, ha ilyen pacifista a felfogásom?
- Fel kell tenned a kérdést magadnak, mennyire fontos neked, hogy épségben hazatérj a családodhoz. Ha ezt megválaszoltad, utána egyértelmű lesz, mit kell tenned.

Milyen hosszú ideig tart a képzés?
- Én 12 éve tanulom privát órákon, személyesen a Sayoc-családtól, de még mindig nem értem a végére. Folyamatosan frissül, bővül a technika, mert fontos, hogy mindig naprakész legyen, ne avuljon el. Ez egy egész életre szóló utazás, amihez persze alázat is kell. A Fülöp-szigeteken sok idős mestert ismerek, akik a koruk ellenére egyáltalán nem érzik magukat sebezhetőnek, mert van egy sétapálcájuk, és elég régóta gyakorolnak vele… De ott van a judo alapítójának, Kano Jigorónak a története is, aki a halálos ágyán azt kérte, hogy ne a fekete, hanem a fehér övével temessék el. Ennél jobban semmi sem fejezi ki ezt a mentalitást.

Mindössze körülbelül 50 instruktor oktathatja a Sayoc Kalit világszerte. Miért csak ilyen kevesen?
- El kell dönteni, hogy mennyiséget vagy minőséget akarsz. A Sayoc-család egyértelműen a minőség mellett tette le a voksát, ezért roppant szigorú követelményekhez köti az oktatók vizsgáztatását.

Magyarországnak eddig csak egy instruktora volt Tóbiás Mátyás személyében. Mit gondolsz, az augusztusi angliai vizsgán mások is a nyomdokába léphetnek?
- Bízom benne! A saját szememmel is láttam, hogy Matyi milyen jól vezeti a magyarországi képzést, és többekben is láttam a potenciált. A magyarok keményen, sok ismétléssel, megfelelő hozzáállással és gondolkodva tanulnak. Most azt mondom, Angliában a Sayoc-család előtt akár heten-nyolcan is sikeres vizsgát tehetnek.

A Sayoc Kali hazai képzéséről további információkat a www.sayoc.hu honlapon olvashattok!