A „Kis Tyson” karrierje végveszélyben

Igazi „A”-kategóriás szupersztár lehetett volna képességei alapján, ám végül nem futotta be azt a karriert, ami benne volt. Joan Guzman (33 győzelem – 1 vereség – 1 döntetlen) karrierje végveszélyben.

Tekintsük át a „Kis Tyson” karrierjének állomásait.

A Dominikai Köztársaságból származó ökölvívó 2002 és 2005 között a WBO kispehelysúlyú világelsője volt (ekkor 22 győzelméből 18 KO/TKO), majd pehelysúlyban próbálkozott, s egy megnyert eliminátor küzdelem után hivatalos kihívója lett Scott Harrisonnak. Ám a skót bunyós ismert problémái miatt soha nem jött létre a vb-küzdelem, és Guzman azonnal nagypehelysúlyba távozott.

Guzman nagypehelysúlyú karrierje nem úgy kezdődött, ahogyan kellett volna, hiszen a Javier Jauregui elleni – megnyert – meccse előtt azonnal durván túlmért, azonban 2006. szeptemberében legyőzte a WBO-bajnok Jorge Rodrigo Barriost, majd új vb-címét Antonio Davis és Humberto Soto ellen is megvédte. Ez volt a dominikai bokszoló karrierjének utolsó „nyugodt szakasza”, akkor képességeinek még többé-kevésbé megfelelő teljesítményt nyújtott.
Joan Guzman Little TysonA „Kis Tyson” aztán ismét súlycsoportot váltott, és egy sikeres könnyűsúlyú eliminátor küzdelmet követően az akkori vitathatatlan világbajnok Nate Campbell hivatalos kihívója lett. Ám Guzman elsőre nem tudta hozni a súlyát, majd a megismételt mérlegelésen nem jelent meg. A meccset törölték, mivel Guzman amikor megpróbálta hozni a súlyát, rosszul lett, s nem volt olyan állapotban, hogy kötelek közé lépjen a küzdelem napján (2008). Később IBF-nél kapott lehetőséget a betöltetlen könnysúlyú vb-övért Ali Funeka ellen, de a küzdelem elsőre döntetlen lett, és a visszavágó előtti mérlegelésen ismét „robbant kalóriabomba”, Guzman több mint 4 (!!!) kilóval túlesett a súlyhatáron. Funeka ugyan kiállt ellene, de a szabályok szerint hiába nyert Guzman, a vb-övet nem tarthatta meg (2010).

Ez még 2010 tavaszán volt, és Guzman soha többé nem bokszolt könnyűsúlyban, hanem kisváltósúlyban építette tovább meglehetősen furcsa karrierjét. Az év végén Jason Davis ellen ismét túlmért, ráadásul a doppingellenőrzésen megbukott (vízható), így a győzelmét törölték, és 9 hónapra eltiltották. A veretlen bunyós visszatérése (2011) után háromszor nyert, súlyát sikerült hoznia, így tavaly novemberben kisváltósúlyban is vb-övért meccselhetett, de az orosz Khabib Allakhverdiev ellen elbukott; a harmadik menetben padlózott, és a térde is megsérült, végül a 8. menetben vétlen fejelés miatt beszüntették a találkozót. Pontozással az orosz nyerte a WBA-övét. Guzman a térdsérülés mellett két helyen eltörte a kezét is.

A furcsa vereség miatt a WBA lehetőséget adott Guzman számára, hogy június 28-án az interim kisváltósúlyú vb-övért küzdjön Vicente Mosquera ellen, ám a meccs elmaradt, természetesen a dominikai köztársaságból származó ökölvívó súlygondjai miatt – majdnem 4 kilóval volt nehezebb, gyakorlatilag nagyváltósúlyú volt a mérlegelésen.

Ez utóbbi „húzása” valószínűleg az utolsó volt, talán már nincs olyan józan gondolkodású promóter, aki vállalná a kockázatot, amit Guzman jelent egy rendezvény számára.

A bunyós ma már 37 éves, és bár két súlyban is vb-övet szerzett, pályafutása inkább bukás, mint sikertörténet. Képességei alapján – mindenfajta túlzás nélkül – befuthatta volna azt a karriert, mint Manny Pacquiao vagy Floyd Mayweather. Guzman számára minden adott volt, hihetetlen kézsebesség, káprázatos lábmunka, jó védekezés, kiváló reflex, látványos, közönségszórakoztató stílus… De mégis miért nem sikerült ennek az Isten adta tehetségnek valódi szupersztárrá válnia? A Fightnews szaklap egy hete foglalkozott a témával, és megszólaltatta Guzman korábbi menedzserét, Rafael Guerrerót is.

„Joan-nak, a képességei alapján, ugyanabban a ligában kellene játszania, mint ahol Floyd Mayweather osztja a pofonokat” – fogalmazott a szakember, aki 1998 és 2004 között dolgozott az ökölvívóval. „Kispehelysúlyúként gyors, és nagydarab volt. Ebben a súlyban Manny Pacquiaót is megverte volna, szerintem.”

Carlos Nina Gomez, az ismert dominikai bokszszakértő a következőket mondta: „Guerrero alatt Joan Guzman tehetsége kivirágzott. Amikor szakítottak, még mindig kiváló bokszoló volt, de teljesen egyedül maradt. Elvesztette karrierje két fontos elemét, a fegyelmet és az abszolút odaadást. Már soha nem volt ugyanaz az ökölvívó, hiába nyert még világbajnoki címet. Elvesztette a gyilkos ösztönét és az erejét.”

„Nagyon szomorú történet” – tette hozzá Guerrero. „Joan öt súlycsoportban is világbajnok lehetett volna. Olyan nagyság lehetett volna, mint Morales, Barrera, Marquez vagy Pacquiao. Az ő története az elveszegetett tehetség iskolapéldája.”