„Money” óriási különbséggel nyert
A Ring Magazine P4P ranglistáját szerte a nagyvilágban „hivatalosnak” fogadják el az ökölvívás szerelmesei. Ez alapján, súlycsoportoktól és világszervezetektől függetlenül, a földkerekség a második és a harmadik számú bunyósa küzdött a Las Vegas-i MGM Grand-ben.
Papírforma. A szakértők döntő többsége szerint a Mosley-Mayweather párharc egyértelmű esélyesének Mayweather számított, nem csak azért, mert veretlen, valamint fiatalabb riválisánál, hanem mert gyorsaságban és alkalmazkodó képességben nincs párja a sportágban. Voltak persze kérdőjelek az összecsapás előtt. Az egyik ilyen kérdőjel, hogy fizikai erőben és ütőerőben Mosley nem számított gyengébbnek ellenfelénél, tetejébe sebesség tekintetében is összevethető volt a két világsztár ökölvívó.
Az elemzéseket természetesen azonnal a kukába lehet vágni, amikor egy ökölvívó mérkőzés végre elkezdődik. Mert lehet, hogy két gyors ökölvívó találkozik papíron, ám a ringben kiderülhet, hogy az egyik „gyors” sokkal gyorsabb a másiknál. A fizikai erőfölény is csak addig kamatoztatható, ami van szufla, valamint az ütőerő is csak akkor ér valamit, ha az illető eltalálja az ellenfelét.
Las Vegasban kiderült, hogy a Mosley által képviselt „Power Boxing” ugyan hozhatott fél tucat világbajnoki címet, de meglehetősen egysíkú előadásmód a sportág egyik legnagyobb művésze ellen. A 38 esztendős amerikai legendának csak a második menet végét jelentő gongig volt esélye Mayweather ellen, ám tegyük gyorsan hozzá, hogy ez idő alatt közel is került a győzelemhez. A tapogatózó, és kissé görcsös első menet után Mosley betalált egy jobbhoroggal, ami elbizonytalanította ellenfelét, majd nem sokkal később egy ugyanilyen ütéstől Mayweather meg is rendült. Floyd pályafutása legkeményebb fél percét élte meg a második menet derekán, fogott, dulakodott, aztán valahogy átvészelte a meleg pillanatokat, sőt, a gong előtt már vissza is támadt.
Mayweather a szünetben valószínűleg arra a következtetésre jutott, hogy nem ezen az estén, és főleg nem Shane Mosley ellen fogja lazára venni a figurát, merthogy innentől kezdve hiba nélkül, végig koncentráltan bokszolta végig a mérkőzést. Nem könnyű az ilyet leírni, ám az eseményeket láncba szedve, ismerve a végkifejletet, kijelenthető, hogy Mosley-nak ettől a pillanattól esélye sem volt a győzelemre, csak a vak véletlen segítségére számíthatott. Hiába. Ennek ellenére Mosley iszonyat nagyot küzdött, le a kalappal előtte, de Mayweather a harmadik körtől szinte tetszőleges különbséggel húzta be a menetekért járó tíz pontokat.
A hetedik menettől Mayweather számára már a TKO győzelem is elérhető közelségbe került, noha az is kijelenthető, tisztelte annyira az ellenfelét, hogy az idő előtti sikerért ne tegyen elhamarkodott lépéseket. A mérkőzés végül elérte a kiírt menetszámot, és a pontozólapok összesítését mindkét ökölvívó felszabadultan várta, hisz a győztes személyéhez nem férhetett kétség. A pontozóbírók is egyformán jól látták a történteket (119-109, 119-109, 118-110), csupán a nyitó menetet értékelte az egyik ítész másképpen, Mosley javára.
Floyd Mayweather Jr. tehát megnyerte 41. profi ökölvívó küzdelmét is, ráadásul olyan fölénnyel, amire a legjobbak között, rajta kívül, csak Manny Pacquiao /képen/ képes. Hogy a két váltósúlyú találkozik-e a ringben, az még a jövő zenéje, ám az is biztos, miszerint a világ két legjobb ökölvívójának küzdelmét innentől fogva csak mondvacsinált okok hiusíthatják meg.
A mérkőzés második menete - videó >>>