Utolsó menet, utolsó perc - Erdei Zsolt legnagyobb győzelme

Néhány éve egy pest megyei közönségtalálkozóra voltam hivatalos minden idők legeredményesebb magyar ökölvívójának, Erdei „Madár” Zsoltnak a társaságában. Abban a biztos tudatban ültem be a több száz fős hallgatóság közé, hogy túl sok újat nem fogok hallani „Madár” karrierjéről.

Aztán ledöbbentem. De nagyon! Kezdjük az elején.

Mindenki számára emlékezetes, hogy 2005-ben Erdei a poklot is megjárta Mehdi Sahoune ellen, hiszen a francia a meccs közepétől egyértelműen jobb volt. Zsolt hosszú meneteken át a kiütés közelében táncolt… táncolt? Nem, mert annyira fáradtnak tűnt, hogy sokszor szinte leengedett kézzel várta ellenfele támadásait. Őrjítő menetek voltak, de az igazi őrület az utolsó menet utolsó percében jött el: Zsolt egy döntő rohammal elsöpörte a franciát. TKO.

Számomra ez a boksztörténelem egyik legnagyobb feltámadása!

Zsolt erről a küzdelemről beszélt a zömében általános iskolás hallgatóságnak, aztán a lényéből adódó személyes hangvételből még személyesebbé váltott: elárulta, hogy mi játszódott le benne!

„Madár” – a legnagyobb megdöbbenésemre – arról beszélt, fel akarta adni a küzdelmet, de nem úgy, hogy valamelyik szünetben ülve marad, vagy szól a bírónak küzdelem közben. Nem! Eldöntötte, hogy lesz, ami lesz, leengedi a kezét, a többit majd a francia intézi. És így is tett!

A tudata feladta a meccset, és várta, hogy kiüssék. Ám ez nem következett be. Mert lehet, hogy úgy érezte, miszerint már nem bírja tovább csatát, de az ösztönei, a tudat alattija, a reflexei, a HARCOS ÉNJE és a LELKE nem engedte neki. A döntő ütések elől mindig elhajolt… „Ez így nehéz lesz!” – árulta el, hogy mire gondolt ezekben a pillanatokban.

Sahonune minden menetben a kiütésre ment rá, Zsolt pedig „automata üzemmódba kapcsolva” minden rohamot megúszott. A francia meg belefáradt az általa diktált tempóba…

Aztán jött az utolsó menet, utolsó perce. Ami számomra boxtörténelem. Erdei „Madár” Zsolt egy igazán huszáros hajrával elsöpörte a franciát, és TKO győzelmet aratott. Hogy honnan vette a mindent eldöntő ellencsapáshoz az erőt, nem tudjuk. Egyszerűen fantasztikus volt, és fantasztikus a mai napig!

Számomra ez volt Erdei Zsolt legnagyobb, legnagyszerűbb diadala, amelyben minden benne volt: a küzdelem, az izgalom, a drámaiság! Minden, amiért az ökölvívást megszerettem!

Támogatónk a www.SamanSport.hu