Rajtra készen a WSB, az amatőrök profi ligája

Hsziamen 2,5 milliós nagyváros a Tajvani-szoros nyugati partján, átellenben azzazl a szigettel, amely az AIBA-elnök Wu Ching-kuo hazája – talán nem véletlen, hogy éppen ebben a városban rendezte a szövetség soros végrehajtó bizottsági ülését. Hsziamen valójában egy sziget – nem túl nagy sziget, egy óra alatt körbe lehet járni autóbusszal -, szinte pontosan a Ráktérítőn, tehát a trópusi éghajlati öv északi határán. Ennek megfelelően január 26. és 28. között, ott-tartózkodásom idején is kellemes, 16-22 fok közötti hőmérséklet uralkodott, eleinte felhős, esős, később napsütéses periódusokkal. Persze ez még itt is télnek számít, strandolásról szó sem lehetett, ez az időszak március végén kezdődik – a helyiek elmondása szerint.

 

a_chicagoi_vb_szobra_a_muzeumban_220_20100130191447_178.jpg

A repülőút a Ferihegy 2, Frankfurt, Peking, Hsziamen útvonalon nem volt leányálom, már kezdetben sem, ugyanis Pestről is másfél órás késéssel indult a gép, minek következtében majdnem lekéstem a csatlakozást – a csomagom le is késte, akkor érkezett meg Hsziamenbe, amikor jómagam már hazafelé készülődtem…

Hsziamen állítólag a leginkább lakható („most habitable”) kínai város, tény és való, hogy a természeti környezet kellemes, maga a sziget szinte végig szép, homokos strandokkal van körülvéve, a kikötő hatalmas, a felhőkarcolók hatalmasak, egyáltalán: lépten-nyomon épülő monstrumokba ütközik az ember, Hsziamentben sétálva abszolút hihető a napokban publikált adat. Miközben a világgazdaságot a válság sorvasztja, és mindenütt csökken a termelés, Kína 2009-ben elképesztő, 8,7 százalékos gazdasági növekedést produkált!

Ülésünknek – és nekünk is… - a belvárosi Pan Pacific Hotel adott otthon. A szállás maga volt a tökély, kényelmes, egyágyas szobákkal, megfelelő étkezéssel, bár meg kell mondanom, a kínai koszt nyomába sem jön a magyarnak…

Kedden egész nap bizottsági ülések zajlottak, a sajtó és PR bizottság is ülésezett, rutinos norvég kollégánk, a végrehajtó bizottságban is szereplő Řrnulf Hansen vezetésével és a január 15-én kinevezett új PR és kommunikációs igazgató, a brit Paul O’Neil felügyeletével.

Itt meg kell állnunk egy pillanatra: meglehetősen nagy a fluktuáció az utóbbi időben ezen a poszton. A tavalyi, milánói világbajnokságig az új-zélandi Richard Baker töltötte be ezt a pozíciót, általános megelégedésre – nem is kétséges, hogy benne az AIBA leghatékonyabb és legrokonszenvesebb tisztségviselőjét tisztelhettük. Richard barátunk szakértelme és kompetenciája azonban – fájdalom… - másoknak is szemet szúrt, s tavaly nyáron kapott egy visszautasíthatatlan ajánlatot az FIVB-től, a Nemzetközi Röplabda Szövetségtől, amit nem is utasított vissza. Richardnak a miláni vb volt a hattyúdala, a lombard városban már vele együtt dolgozott az új PR és kommunikációs igazgató, a brit Adam Szreter, akit az UEFA-tól csábítottak át a bokszolókhoz.

Mint Hsziamenben kiderült, Szreter kolléga munkájával nem igazán voltak megelégedve az AIBA vezetői, s ennek az elégedetlenségnek karácsony előtt felmondás lett a vége – Szretert nem egészen négyhónapos munkaviszony után kirúgták. Helyére az a Paul O’Neil került, aki már Milánóban is dolgozott.

De ez csak részletkérdés, ennél fontosabb, hogy – a NOB-nak a Kuvaiti Olimpiai Bizottsággal fennálló viszálya következtében – az AIBA is felfüggesztette az arab ország tagságát, s ezzel párhuzamosan felfüggesztette bizottsági elnökünk, Muszib Mohszen Nadzsem mandátumát is. (Zárójelben csak annyit, hogy Museeb vb-tag is volt, s mindnyájunk legteljesebb megelégedésére végezte munkáját.)

Bizottságunk a következő tagok részvételével ülésezett: Rusztam Gibadulin (Oroszország), Juszuf Ali Al-Kazim (Katar), Fariborz Shams (Irán) és Orhan Ayhan Törökország), továbbá természetesen Hansen kollégánk és jómagam.

Arccal az imázs felé

 

Elnökünk, Řrnulf Hansen beszámolójából kitűnt, hogy az ökölvívás – pontosabban az amatőr ökölvívás – imázsproblémákkal küzd. Mindez nem újdonság, valahányszor összeülünk sajtóbizottsági megbeszélésre, ezt mindannyiszor leszögezzük – aztán minden marad a régiben. Hallgatjuk a sirámokat – hogy a profiboksz elviszi a versenyzőinket és a szponzorainkat, hogy kevés a televíziós közvetítés, stb., -, de valójában nem sok történik.

Most viszont mégis mintha megmozdult volna valami: elindult a közeledés a profiboksz felé, melynek a legpregnánsabb jele a WSB, az AIBA profiligájának 2010 novemberére tervezett beindítása.

E pillanatban a sajtó és PR-bizottságnak nincs fontosabb feladata, mint a WSB népszerűsítése, a rajt előkészítése, bevezetni a köztudatba ezt a sajátos hibridet, a Nemzetközi Amatőr Ökölvívó Szövetség profiligáját, a fából vaskarikát, amely paradox módon mégis a sportág megmentője lehet.

Hát akkor népszerűsítsük!!!

kulturmusor_a_diszvacsoran_870_20100130191447_829.jpg

Mit kell tudni a WSB-ről?

 

1. A WSB-t (World Series of Boxing) működtető gazdasági társaság 75 százalékban az AIBA, 25 százalékban az IMG (International Management Group), a legjelentősebb sportmarketing vállalkozás tulajdonában van. Az igazgatótanács elnöke Wu Ching-kuo, az AIBA elnöke, ügyvezető igazgató pedig Ho Kim, az AIBA dél-koreai ügyvezetője.
2. A ligát tizenkét klub alkotja, úgynevezett franchise formájában. A tervek szerint Ázsiát, Európát és Amerikát is négy-négy franchise képviseli, ezek közül a négy ázsiai klubbal éppen Hsziamenben írták alá a szerződést, a négy ázsiai franchise a következő: Asztana (Kazahsztán), Baku (Azerbajdzsán – amely egyébként földrajzilag Európához tartozik…), Peking (Kína) és Új-Delhi (India)
3. A küzdelmek öt súlycsoportban zajlanak, eleinte kontinentális kereteken belül, azaz a négy franchise oda-vissza alapon megmérkőzik egymással, ami összesen tizenkét összecsapást jelent az úgynevezett alapszakaszban (regular season). Az alapszakasz 2010 novembere és 2011 februárja között bonyolódik le, a három kontinentális bajnok, plusz a legjobb második helyezett jut be az elődöntőbe. Ezzel párhuzamosan egyéni versengés is folyik, minden kategória két legeredményesebb versenyzője vívja majd az egyéni döntőt.
4. Minden franchise alaphelyzetben tíz bokszolót szerződtet, ezek közül legalább háromnak „idegenlégiósnak” kell lennie, és maximum hét hazai ökölvívó szerepelhet a csapatban. A meccsek öt háromperces menetből állnak, nincs fejvédő és trikó, a pontozás módja még nem kristályosodott ki, valószínűleg valamiféle hibrid lesz az amatőr és a profi pontozás között.
5. A szerződtetett ökölvívók komoly fizetést kapnak, átlagosan 30 000 dollár/év lesz a bérük, egy-egy mérkőzés megnyeréséért 5-10 ezer dollár közötti összeg ütheti a markukat. Aki tehát mind a tizenkét alapszakaszbeli meccsét megnyeri, továbbá az elődöntőben és a döntőben is győz, az akár 200 000 ezer dollárt is kereshet egy idényben, s közben az olimpiai választhatóságát sem veszítette el, azaz egyéb AIBA- és NOB-viadalokon is szorítóba léphet. A tervek szerint három évre szerződnek a franchise-ok a bokszolóikkal, jelenleg van egy 120 fős keret, amelyet szakértők állítottak össze, ennek Káté Gyula is tagja. Áprilisban lesz a draft (börze), amelyen az amerikai profi sportok (kosárlabda, hoki, baseball, amerikaifoci) mintájára a klubok választhatnak
6. A WSB igyekszik vonzóvá tenni a sorozatot a jelentkező városok számára, ezért a WSB csupán a központi televíziós jogokat tartotta meg magának, az összes többi vagyoni értékű joggal (csapatlogó, helyi szponzorok, hirdetések, stb.) a franchise rendelkezik. Jelenleg apró problémát jelent, hogy a központi televíziós szerződést még nem sikerült megkötni, és az is gondot okoz, hogy Kuba – Oroszország mellett a legerősebb boksznemzet – nem engedi részt venni versenyzőit a sorozatban.
7. Ugyancsak a „szülési fájdalmak” jele, hogy egyelőre csak a négy ázsiai franchise-zal írták alá a szerződést – éppen Hsziamenben -, Európában Isztambultól, Milánótól és Moszkvától csupán szándéknyilatkozattal rendelkezik a WSB, Stuttgarttal és Londonnal pedig előrehaladott tárgyalásokat folytat. Az amerikai kontinens egyelőre „terra incognita”, ismeretlen földrész, mivel egyetlen várossal sincs még megállapodás – Mexikóváros, Los Angeles, Chicago és New York jöhet számításba.

Sokkoló átláthatóság – és egy kis pletykaparti

 

A bizottsági ülések után csütörtökön közös program következett, melyen a végrehajtó bizottsági és a bizottsági tagok vettek részt. Egyfajta „jam session” volt ez, egy kicsit olyan, mint amikor az est valamennyi fellépő jazz-zenésze kiáll a színpadra, és közösen rázandítenek valamilyen improvizációra.

Ezúttal rögtönzésről szó sem volt, Wu Ching-kuo, a 65 éves tajvani AIBA-elnök nagyon is összeszedett, előre megtervezett beszédet mondott.

Amióta 2006 végén, Santo Domingóban átvette a hatalmat Anvar Chowdry-tól, az „örök idők óta” uralkodó, és sokak által megdönthetetlennek hitt pakisztáni elnöktől, a bűvös szlogen a „transparency”, vagyis az átláthatóság volt az AIBA berkein belül – és ezúttal is erre helyezte a hangsúlyt a nagyfőnök.

Ami azt illeti, szinte sokkoló volt az átláthatóság és őszinteség jegyében tett bejelentés: az AIBA valamennyi alkalmazottjának a fizetését a tagság elé tárták!

A legtöbbet – bruttó 260 000 svájci frankot – Ho Kim ügyvezető igazgató keresi egy évben, amely a brutális svájci adótörvények következtében 126 000 frankra olvad, mire megjelenik a dél-koreai hivatalnok bankszámláján. Ez mintegy 24 millió forint évente, havi durván kétmillió forint – első hangzásra nem rossz, de ha tudjuk, hogy a MALÉV pilótái havi két-három milliót keresnek, továbbá ha azt is tudjuk, hogy a BKV személyzeti igazgatója százmilliós végkielégítéssel távozott a cégtől, majd ott maradt havi négymilliós fizetésért, akkor már nem is olyan horribilis ez a fizetés. Főleg úgy, hogy Ho Kim nem jogosult hatalmas prémiumok és egyéb jutalmak felvételére...

Szó esett még a kanadai (Québec tartomány) Bécancourban épülő akadémiáról, ahol február 21. és 26. között húsz európai bíró és pontozó vesz részt továbbképzésen, továbbá arról is, hogy az FBB (Foundation for Better Boxing) alapítvány máris kapott egy félmillió dolláros adományt egy dél-koreai nagyiparostól. Wu elnök büszkén említette, hogy az AIBÁ-nak ma már egyetlen cent adóssága sincs, jelenleg hétmillió dolláros évi költségvetésre futja – 2006-ban, a Chowdry-éra utolsó esztendejében még mindössze 600 000 dollárral gazdálkodhatott a világszövetség -, és minden tagszövetség, így a magyar is kap ötezer dollárt év elején.

ilyen_szobrok_diszitik_hsziamen_utcait_607_20100130191447_191.jpg

A lausanne-i Sportoik Házában lévő AIBA-irodát annak idején bankhitelből vette meg a Chowdry vezette szövetség, mára ezt a Wu-adminisztráció az utolsó fillérig kifizette, így az iroda az AIBA vagyonának részét képezi.

Megerősítették az idei és a jövő évi világversenyek időpontjait is: a női felnőtt világbajnokságot – a hatodikat a sorban – szeptember 10. és 18. között Barbados szigetének fővárosában, Bridgetownban tartják, a férfi junior világbajnokság Bakuban lesz április 20. és május 5. között, a négyévente esedékes AIBA-kongresszusra pedig október 28. és november 4. között a dél-koreai Puszanban kerül sor. (Ugyanitt lesz a 2011-es felnőtt férfi világbajnokság)

tajvan_szigetet_formazo_szikla_a_muzeumban_843_20100130191447_14.jpg

És ezzel máris témánál vagyunk: a puszani kongresszus természetesen tisztújító lesz, és természetesen megkezdődtek a találgatások, a színfalak mögött folyik a lázas machináció, miközben szemtől szembe mindenki mosolyog a másikra.

Ezennel megosztok néhány pletykát a www.boxing .hu olvasóival:

1. Azt csiripelik a verebek, hogy Paul King, az AIBA angol végrehajtó bizottsági tagja sorompóba lép Wu elnök ellen, és megpályázza a tajvani nagyfőnök pozícióját. Állítólag a Brit Nemzetközösség (Commonwealth) tagállamaira bizton számíthat, én azért erre nem vennék mérget. Nagy fába vágta a fejszéjét…
2. Az üzbég Gofur Rahimov, az első számú AIBA-alelnök (executive vice president) napjai meg vannak számlálva. Nem arról van szó, hogy haldokolna, csupán kegyvesztett lett, valamint az is kiderült, hogy áskálódik Wu elnökkel szemben. Állítólag Hsziamenben volt a hattyúdala alelnökként…
3. Caner Doganelli és Rudel Obreja – akik Rahimovval együtt 2006-ban, Santo Domingóban Wu elnök legfőbb támogatói voltak, már-már „királycsinálók” – nemcsak az AIBÁ-ban estek ki a pixisből, hanem immár saját hazájukban, Törökországban és Romániában is.

A fenti információk valóságtartalmáért nem kezeskedünk, csupán továbbítjuk, amit hallottunk. Hogy is szokták mondani? Annyiért adjuk, amennyiért vettük…

Séta a múzeumban

 

Délután csodálatos busztúrára indultunk: körbeutaztuk a szigetet, eljutottunk az olimpiai múzeumig, s ott eltöltöttünk két csodálatos órát.

A múzeumot – most tessék megkapaszkodni! – maga Wu elnök tervezte, építtette és finanszírozta, írd és mondd hétmillió dollárból. Ismételjük: a saját pénzéből. És ez csak az egyik ilyen olimpiai múzeum, Tajvan szigetén is létre hozott egy hasonlót a prezident, ugyannyi pénzből.

A múzeum az olimpiai mozgalom ereklyéit gyűjtötte össze, emellett természetesen az ökölvívás 2700 éves történetét dolgozza fel.

A mellékelt fotókból látható, hogy roppant igényesen…

 

Forrás: boxing.hu
Írta: Ch. Gáll András
Fotó: Ch. Gáll András

az_olimpiai_muzeum_bejarata_651_20100130191447_518.jpg

wu_elnok_zaro_beszede_779_20100130191447_936.jpg

bizottsagunk_tagjai_wu_elnokkel_kozepen_826_20100130191447_929.jpg