Presztízscsata - Káté Gyula és Klasz Árpád áprilisban összecsap
5690
Mindig van hiányérzetem
2016. 09. 21. 18:28
A Felix Promotion névadó tulajdonosa, Rácz Félix értékelte a múlt szombati, várpalotai szabadtéri televíziós bokszgálát, melyen három cím is gazdára talált. Interjú.
- 2004 után rendeztél ismét szabadtéri bokszgálát. Nem ijesztett meg szombat délután az időjárás alakulása?
- 2004-ben megfogadtam, hogy SOHA többé nem szervezek szabadtéren. 2016 szeptemberéig tartott a soha többé! Hát csütörtökön, pénteken és szombaton többször beszéltem telefonon Németh Lajos meteorológus barátommal, mint a családtagjaimmal. De ha a csarnok mellett döntök, - amit ugyancsak lefoglaltunk -, biztos, hogy többször megbántam volna a döntésemet, mert egy kisebb záportól eltekintve az időjárás számunkra megfelelően alakult. Úgyhogy pénteken délelőtt, amikor az építkezés miatt el kellett döntenem a helyszínt, kockáztatva 19-re lapot húztam és a szabadteret választottam. És egyáltalán nem bántam meg!
- Voltak kifejezetten jó, és voltak feledhetőbb mérkőzések. Milyen volt a kedved a rendezvény végén volt-e esetleg hiányérzeted?
- A feledhető teljesítményekről most inkább nem ejtenék szót, mert ha az „érintettek” igazán magukba néznek, tudják, hogy a szombati ”teljesítményük” maximum egy erős 2-est ért! Nem buktak meg, de nem is alkottak maradandót. Ha például a külföldi ökölvívókat nézem, meccsről meccsre látszik a fejlődésük íve, minden téren, teljesítmény, népszerűség, stb… Elszomorít viszont az a tény, hogy itthon vannak olyanok, akik mintha visszafejlődnének az említett tereken, meccsről meccsre gyengébb produkcióval rukkolnak elő – és ennek nem értem az okát! Rendszeresen bokszolnak, a gyengébb teljesítményük ellenére is megkapják a megállapodott összeget. 4-5 csillagos szállodákban vannak elszállásolva az események idején, a TV közvetíti a mérkőzéseiket, a sajtóban, TV-ben, rádióban a rendezvényeink előtt folyamatosan olvashatnak magukról, láthatják, hallhatják magukat és valamiért mégsem… Elgondolkodtató!
A kedvem felemás volt, írhatnám, hogy a beárnyékolta a fent felsoroltak… Viszont a pozitívumok közé sorolnám azt, hogy például több jegyet értékesítettünk mint amennyi ülőhelyünk volt, így állójegyekre is igény merült fel, plusz övekkel is gyarapodtunk, és a nézettségünk is jó volt.
Természetesen ennek ellenére van hiányérzetem. Mindig van! Mint szervező mindig van olyan, amit másképp és talán jobban csinálhattunk/csinálhattam volna... de most ismét visszakanyarodom és egyik-másik sportoló teljesítményében keresem, illetve okoz(ott) hiányérzetet, mert nem csak, hogy nem fogják fel, de nem is használják ki annak a lehetőségét, hogy itthon bokszolnak teltházas, TV által közvetített eseményeken, akár felhozó, akár címmeccset… De ígérem, rövidesen megtalálom erre is megtalálom a megoldást!
- Melyik párharcok tetszettek a legjobban?
- Elsőnek mindenképp a Baranyi - Beroshvili mérkőzést emelném ki, ami talán a leglátványosabb volt és úgy szakmailag mint nézőként is kifejezetten élvezetesnek mondható. Majd „az akaratok harcát”, a drámát, ahogy Golovkin mondja, a Tóth – Darmos meccs esetében. Darmos Józsit mindenképp dicséret illeti az óriási küzdőszelleméért. Tóth pedig egyszerűen csak beváltotta az ígéretét, és kegyelmet nem ismerve ment, ment és ütött. Szinte végig kézben tartotta a meccset, a végeredményt pedig ismerjük.
Tetszett még az Egedi – Kis meccs is, attól függetlenül, hogy utálom a döntetleneket és egy puhatolózó 1-2 menet után a srácok már bemelegedve ott folytatták, ahol legutóbb abbahagyták. Kiemelném még a Szilvai - Frano meccset is, ami ugyancsak tetszett… A többiek vagy hozták a kötelezőt vagy inkább nem voltam megelégedve a teljesítményükkel!
- Mik a tervek az őszi szezon további részében?
- A terv szerint, a következő ökölvívó a címmeccsek sorában Kovács Zoli, úgyhogy novemberben ő lép majd szorítóba a WBO egyik regionális övéért, illetve természetesen a már öveket birtoklók, legyen ez akár magyar bajnoki, akár WBO regionális övek megvédése a cél, illetve lehetőség szerint a fiatal „kiscsikók” ellenfeleik szintjének az emelése. Természetesen idén már nem lesz szabadtéri eseményünk, de a következő helyszín is különleges lesz! Köszönöm a lehetőséget.
- 2004-ben megfogadtam, hogy SOHA többé nem szervezek szabadtéren. 2016 szeptemberéig tartott a soha többé! Hát csütörtökön, pénteken és szombaton többször beszéltem telefonon Németh Lajos meteorológus barátommal, mint a családtagjaimmal. De ha a csarnok mellett döntök, - amit ugyancsak lefoglaltunk -, biztos, hogy többször megbántam volna a döntésemet, mert egy kisebb záportól eltekintve az időjárás számunkra megfelelően alakult. Úgyhogy pénteken délelőtt, amikor az építkezés miatt el kellett döntenem a helyszínt, kockáztatva 19-re lapot húztam és a szabadteret választottam. És egyáltalán nem bántam meg!
- Voltak kifejezetten jó, és voltak feledhetőbb mérkőzések. Milyen volt a kedved a rendezvény végén volt-e esetleg hiányérzeted?
- A feledhető teljesítményekről most inkább nem ejtenék szót, mert ha az „érintettek” igazán magukba néznek, tudják, hogy a szombati ”teljesítményük” maximum egy erős 2-est ért! Nem buktak meg, de nem is alkottak maradandót. Ha például a külföldi ökölvívókat nézem, meccsről meccsre látszik a fejlődésük íve, minden téren, teljesítmény, népszerűség, stb… Elszomorít viszont az a tény, hogy itthon vannak olyanok, akik mintha visszafejlődnének az említett tereken, meccsről meccsre gyengébb produkcióval rukkolnak elő – és ennek nem értem az okát! Rendszeresen bokszolnak, a gyengébb teljesítményük ellenére is megkapják a megállapodott összeget. 4-5 csillagos szállodákban vannak elszállásolva az események idején, a TV közvetíti a mérkőzéseiket, a sajtóban, TV-ben, rádióban a rendezvényeink előtt folyamatosan olvashatnak magukról, láthatják, hallhatják magukat és valamiért mégsem… Elgondolkodtató!
A kedvem felemás volt, írhatnám, hogy a beárnyékolta a fent felsoroltak… Viszont a pozitívumok közé sorolnám azt, hogy például több jegyet értékesítettünk mint amennyi ülőhelyünk volt, így állójegyekre is igény merült fel, plusz övekkel is gyarapodtunk, és a nézettségünk is jó volt.
Természetesen ennek ellenére van hiányérzetem. Mindig van! Mint szervező mindig van olyan, amit másképp és talán jobban csinálhattunk/csinálhattam volna... de most ismét visszakanyarodom és egyik-másik sportoló teljesítményében keresem, illetve okoz(ott) hiányérzetet, mert nem csak, hogy nem fogják fel, de nem is használják ki annak a lehetőségét, hogy itthon bokszolnak teltházas, TV által közvetített eseményeken, akár felhozó, akár címmeccset… De ígérem, rövidesen megtalálom erre is megtalálom a megoldást!
- Melyik párharcok tetszettek a legjobban?
- Elsőnek mindenképp a Baranyi - Beroshvili mérkőzést emelném ki, ami talán a leglátványosabb volt és úgy szakmailag mint nézőként is kifejezetten élvezetesnek mondható. Majd „az akaratok harcát”, a drámát, ahogy Golovkin mondja, a Tóth – Darmos meccs esetében. Darmos Józsit mindenképp dicséret illeti az óriási küzdőszelleméért. Tóth pedig egyszerűen csak beváltotta az ígéretét, és kegyelmet nem ismerve ment, ment és ütött. Szinte végig kézben tartotta a meccset, a végeredményt pedig ismerjük.
Tetszett még az Egedi – Kis meccs is, attól függetlenül, hogy utálom a döntetleneket és egy puhatolózó 1-2 menet után a srácok már bemelegedve ott folytatták, ahol legutóbb abbahagyták. Kiemelném még a Szilvai - Frano meccset is, ami ugyancsak tetszett… A többiek vagy hozták a kötelezőt vagy inkább nem voltam megelégedve a teljesítményükkel!
- Mik a tervek az őszi szezon további részében?
- A terv szerint, a következő ökölvívó a címmeccsek sorában Kovács Zoli, úgyhogy novemberben ő lép majd szorítóba a WBO egyik regionális övéért, illetve természetesen a már öveket birtoklók, legyen ez akár magyar bajnoki, akár WBO regionális övek megvédése a cél, illetve lehetőség szerint a fiatal „kiscsikók” ellenfeleik szintjének az emelése. Természetesen idén már nem lesz szabadtéri eseményünk, de a következő helyszín is különleges lesz! Köszönöm a lehetőséget.
Mond el a véleményed
Legolvasottabb
Felkapott