Kovács István "KOKO": a múltunk kötelez

- Látta a holland-spanyol labdarúgó vb-döntőt?

- Természetesen – érkezett a csöppet sem meglepő válasz Kovács „Kokó” Istvántól. – De meg kell mondjam, nem szeretem az 1:0-ás mérkőzéseket, főleg nem az ilyen kiizzadt eredményt. Az a csapat győzött, amelyik jobban megérdemelte, sportszerűbben küzdött. A spanyol sikerre kicsit árnyékot vet, hogy hét mérkőzésen mindössze nyolc gólra futotta erejükből. Számomra nem túl pozitív, ha egy ilyen kevés gólt szerző együttes lett a világ legjobbja. Egyébként jó volt a vb, nagy meglepetéseket, fantasztikus mérkőzéseket is hozott.

- A moszkvai ökölvívó Európa-bajnokság sem volt rossz, tíz év után akasztottak újra aranyérmet magyar bunyós nyakába, Bacskai Balázs nyerte a 69 kilogrammosok küzdelmeit. Számított ilyen kiemelkedő eredményre a Vasas-Süllős sportolójától?

- A magyar ökölvívás vezetői, szurkolói régóta várják már Bendzsitől a kiemelkedő eredményt, négy évvel ezelőtt aratott junior vb-győzelmével bebizonyította, óriási tehetség. Kíváncsian vártuk, a felnőttek között mikor lesz hasonlóan sikeres. Az eltelt pár évben csak apróságokon bukott el, de mindig ott volt az élmezőnyben. A súlycsoportváltás után egyre erősebb, jobb lett. A kontinensviadal előtt egy hónappal beszélgettem vele a Sport Klub stúdiójában, érződött, ha nem jön közbe semmi, megnyeri az Eb-t. Kitűnően felkészült, három győztes nemzetközi versennyel, remek teljesítményekkel a háta mögött utazott Moszkvába, ahol teljesen megérdemelten szerezte meg az elsőséget. Pedig az amatőr ökölvívásban bármi előfordulhat, gondolok itt Káté Gyuszi moszkvai ezüstérmére, neki is kijárna már egy arany a felnőttek között.

- Sokan úgy tartják, ha a Magyar Köztársaság elnökének megválasztott Schmitt Pál lemond a Magyar Olimpiai Bizottság vezetéséről, ön a legesélyesebb, hogy a helyébe lépjen. Ökölvívó karrierje lezárása után aktív szerepet vállal az üzleti életben, a médiában, hazai és nemzetközi sportvezetői feladatokat lát el, de családja mellett szakít időt hobbijaira is. Ha megválasztják a MOB élére, „profiltisztítást” végez, vagy próbálja még jobban beosztani az idejét?

- Is-is. Ha megválasztanának, százszázalékosan a MOB-elnöki ténykedésemre összpontosítanék, de a sportdiplomáciai feladatköreimet, a WBO-nál és a Magyar Ökölvívó-szakszövetségnél betöltött státuszaimat semmiképpen nem szeretném feladni, de még csak elhanyagolni sem. A sportban dolgozva több feladatot is el tud látni egyszerre tisztességgel az ember. Az biztos, hogy az üzleti élet és a média kiszorulna az életemből, mint ahogy sok kedves hobbimról, a motorozásról, a golfozásról, a barátokkal való utazgatásról is le kellene mondanom. De a sportért dolgozni van olyan nemes és szép feladat, hogy az ember nem azt mérlegeli, hogy mit ad és mit kér ezért az élet. Megtisztelő és öröm számomra, hogy sokan tartanak alkalmasnak a MOB elnöki pozíciójának betöltésére.

- Bánki Erik és fideszes képviselőtársai azt a javaslatot szorgalmazzák, hogy kapjanak adókedvezményt azok a cégek és magánszemélyek, akik sportklubokat, szövetségeket támogatnak. A tervek szerint egyelőre öt sportág – foci, kézi-, kosár- és vízilabda, valamint a jégkorong – tartozna a kedvezményezetti körbe. Üdvözlendő az elképzelés, de mi lesz a tradicionális magyar sportágak támogatásával, nem fordulnak el tőlük a szponzorok?

- Ketté kell választani ezt a témát. Bánki Erikkel sokszor beszélgettünk már a magyar sport jövőjéről, a finanszírozás anyagi forrásainak előteremtéséről, valamint ezek jogi szabályozásairól. A Fidesznek több felkészült szakpolitikusa van ebben a témában, a sport és gazdaság szorosabbá tételét szorgalmazó törvénytervezet jó célt szolgál, többek között az említett öt sportágnak valószínűleg megoldja majd a forrásigényét. Ugyanakkor nem szabad elfeledkeznünk a tradicionális magyar sportágakról sem, ezek anyagi támogatását az államnak kell felvállalnia. Úgy érzem, van ilyen irányú indíttatás, a jelenlegi kormányzat tökéletesen tisztában van vele, hogy a számtalan olimpiai sikert hozó sportágak nem tudják eltartani magukat. Nincs az a sportági vezető, aki maradéktalanul meg tudná teremteni az adott sportág működéséhez szükséges anyagi hátteret. Nem kérdés, a tradicionális magyar sportágakat nem hagyhatjuk magukra!
Kovács KOKO István
- Hogyan értékelné az elmúlt nyolc év oktatási stratégiáját, figyelembe véve az iskolai testnevelés helyzetét?

- Nem vagyok mindenhez értő polihisztor, de azt hiszem, az oktatási „ágazatunknak” ártott a legtöbbet az elmúlt nyolc év kormányzatainak ténykedése. Egy egészséges, öntudatos, a magyarságát felvállaló büszke nemzet voltunk, de az iskolai testnevelés lezüllesztésével odáig jutottunk, hogy sem testileg, sem lelkileg nem mondhatjuk magunkat egészséges nemzetnek. Ezen sürgősen változtatni kell, ebben óriási segítségünkre lehet az oktatáson belül is a testnevelés, magyarul a tornaóra. Itt lehet kialakítani a csapatszellemet, megtapasztalni az összetartozás érzését. Az én generációm emlékszik gyermekkorából, hogy a tornaóra volt az, ahol a közös célokért küzdve csapattá ért egy osztály, megtanultunk emelt fővel veszíteni, a szabályokat betartva győzni. Az ilyen mentalitásra most is nagyon nagy szüksége van az országnak. Rendkívül fontos az oktatás és a sport kapcsolata, azt szeretnénk, ha újra széles bázisa lenne a magyar sportnak, ennek pedig az iskolai testnevelés az alapja. Az oktatási intézményekben kell „megtalálnunk” a gyermekeket a sport számára, nem lehet külön kezelni a két területet. Egy fiatal csak úgy megy egyesületbe, klubba, ha az iskolában, vagy még előbb, az óvodában megszerettették vele a mozgást. Nincs az a médiakampány, ami a rendszeres iskolai testnevelés helyett rávenné a gyerekeket a mozgásra. A sport olyan örömforrás, amely egy életen keresztül befolyásolhatja az emberek sorsát, a tehetségeket pedig pályára állíthatja.

- Hogyan kommentálná azokat a véleményeket, miszerint nincs realitása annak, hogy a magyar sport megismételje korábbi olimpiai sikereit?

- A múltunk kötelez! Jelenleg 9. helyen állunk a nemzetek olimpiai éremtáblázatának örökranglistáján, a jövőben is ezen a „környéken” kell teljesítenünk a játékokon. Még akkor is, ha a mai sportot össze sem lehet hasonlítani a húsz-harminc évvel ezelőttivel. Ez idő tájt a világ jelentős részén a sportot egy szórakozási tevékenységként fogták fel, kevésbé szolgált politikai érdekeket, épített országimázst. Ma az országok jelentős része komoly nemzetstratégiai feladatként kezeli a sportot, kiemelkedő jelentőséggel bír az olimpia, rengeteget áldoznak rá. Nálunk ez pont fordítva történt, korábban lényegesen nagyobb volt a sport, az olimpiai szereplés jelentősége, komoly forrásokat biztosítottak az eredmények eléréséhez. Az elmúlt nyolc esztendőben a sport, a sportolók, az edzők megbecsülése, segítése kritikán aluli volt. Remélem, újra eljön az az időszak, amikor nemzetstratégiai kérdésként kezeljük, hogy miként szerepelnek versenyzőink a nemzetközi viadalokon, olimpiákon. Valószínűleg nem fogjuk már megismételni az ’50-es ’60-as évek éremesőt hozó szerepléseit, csekély létszámú nemzetünknek kevés erre az esélye, pláne úgy, hogy nagyon kevesen sportolnak. Ám a mienkhez hasonló kis létszámú országoktól is láthatunk pozitív példákat, tudom, nem olimpia, de a szlovákok és a szlovének is kijutottak a futball vb-re. Hiszek benne, hogy Magyarország összefogással, megfelelő stratégiával, sportszakmai- és anyagi háttérrel szép sikereket érhet el!

XLsport - Balogh Zoltán