Presztízscsata - Káté Gyula és Klasz Árpád áprilisban összecsap
5664
Kótai Mihálynak szüksége van a bokszra
2009. 07. 24. 12:40
Az egykori nagyváltósúlyú WBF- és IBO-bajnok Kótai Mihály (32-3-1) új bokszkarriert épít – a „Tornádó” július 25-én, Várpalotán lép ringbe. Az ökölvívó és edzője, Veres László az xlsport-nak nyilatkozott.
Bárhogyan is kutatok az emlékezetemben, nem nagyon jut eszembe olyan beszélgetésem Kótai Mihállyal, amely ne „tartalmazott” volna minimum két-három poént. Nem volt könnyű a nagyváltósúlyút komoly esélylatolgatóra vagy meccsértékelésre fognom, amikor telefonon faggattam, sokszor keveredett jókedvű társaság zaja diskurzusunkba. Mára alaposan megváltozott a helyzet. A maholnap 33 esztendős ökölvívó most is készséggel állt rendelkezésemre, ám egy óra türelmet kért, ugyanis 15 hónapos Rozi lányával éppen sétálni indultak. 
kótai mihály.JPG
„A kicsi tündérem megszületése óta minden megváltozott körülöttem. A párommal, Krisztával nekünk Rozi a világ közepe, hozzá igazítjuk az életünket – jelentette ki a babasétáltatásból visszatérő büszke apa, de megjegyzésemet, miszerint a bohém, csibész Kótai Misiből komoly ember lett, egy nagy nevetés kíséretében tette helyre: – Amikor családapa vagyok, akkor igen!”
Az utoljára 2006 márciusában, az angol Conway ellen meccselő bunyóssal sok minden történt az eltelt majd’ három és fél esztendőben. Kigyógyítatta krónikus hátfájását, az általa csak varázslónak titulált Korponyi János csontkovács kezeléseinek köszönhetően gyakorlatilag tünetmentes lett. Az üzleti életben, kezdetben szép sikereket ért el, a sportban újra aktivizálta magát: amerikai focistának állt. Később azonban rosszirányt vettek a dolgok, egy térdsérülés miatt nélkülöznie kellet a tojáslabdát, és vállalkozásai is kezdtek befulladni. Kótai mégsem tekint vissza rossz szájízzel a nehézségekkel teli időszakra.
„Ha az élet azt akarta, hogy mindez megtörténjen velem, akkor így kellett lennie. Viszont olyan csodákat kaptam a sorstól, Rozi lányomat és a páromat, hogy értük ezerszer ennyi pofont is elviseltem volna. A keserűségek eltörpülnek az örömök mellett. Sokszor éreztem úgy, hogy az egész világgal harcban állok, de most már van kiért küzdenem. Persze, hiányoznak a jó kocsik, a téli brazíliai nyaralások, de van helyette sokkal fontosabb. Soha életemben nem voltam ilyen boldog!”
A hétköznapok stresszét evéssel kompenzáló, 2008 decemberére 103 kilósra hízó bunyós határozott céllal vágott neki az újesztendőnek: eltökélte, egészsége érdekében megszabadul túlsúlyától. Simon Balla István erőnléti edző segítségével március körül már 93 kilót nyomott, ekkor fordult meg komolyabban a fejében a ringbe való visszatérés gondolata. Még tíz kilót ledobott, s június elején edzésre jelentkezett volt trénerénél, Veres Lászlónál.
„Nagyon hiányzott a boksz. A páromon és Rozi lányomon kívül kevés stabil dolog van az életemben, ezért is mentem vissza a ringbe, mert ez tökéletes helyszín a talpra álláshoz. Fizikálisan és mentálisan is szükségem van arra, hogy újra bokszoljak. Veres Lacival voltak köztünk súrlódások, mindketten erős egyéniségek vagyunk, de tudtam, nincs más lehetőségem, nem tudnék, de nem is akarok mással készülni. Mentalitásomat ő tudja legjobban kezelni, mert bár én viszem a bőrömet a vásárra, azért az egyperces szünetekben nem mindegy, kitől kapom a tanácsokat. Veres Lászlóban tökéletesen megbízom!”
Keserves volt az újrakezdés, a „Tornádó” több mint 200 amatőr, s 36 profi mérkőzéssel a háta mögött az első három hétben a kínok kínját élte át. Megfordult a fejében, talán mégsem volt jó ötlet újra bokszolónak állni, ám akarata átsegítette a holtpontokon. Szenvedett mint a kutya, lassú volt, mozgása teljesen szétesett. Idő kellett, míg az idegpályák újra felidézték, s a kézbe, lábba küldték a korábban készségszintű mozdulatsorokat.
„A negyedik héten átfordultak a dolgok, kezdtem feljönni a bokszban és a futásban egyaránt, éreztem, megvan az irány. Túl vagyok a kesztyűzéseken, az amatőr válogatottal is edzettem, egész jól ment a bunyó. Laci szerint negyven százalékos vagyok. Tudom, nagyon sokat kell még dolgoznom, de azt is érzem, hogy előbb-utóbb elérem a régi formámat.”
Az a bizonyos régi forma a profik között 33 győzelem mellett egy döntetlenre és két vereségre volt elég, szép sikereket hozott az egykori amatőr Eb-bronzérmesnek. De vajon mire lehet jó a jövőben Kótai Mihály, melyik súlycsoportban képzeli el a folytatást?
„78 kiló körül vagyok, ha lecsúszna még rólam 4 kiló, s ezt stabilan tudnám tartani, akkor a címmérkőzésekre hoznám a nagyváltósúlyt, a 69,8-at – érkezett előbb a válasz a súlykategóriát firtató kíváncsiskodásra, majd céljait is vázolta az elszánt Kótai. – Sokszor kritizáltak, hogy nem tartozom a legjobbak közé. De egyvalamit tudok, mégpedig nyerni, s ezért képes vagyok mindent egy lapra feltéve küzdeni. 2006-óta tapasztalatokat szereztem, máskén látom, értékelem a világot. Akik úgy állnak majd hozzám, hogy könnyen megszerzik a skalpomat, azok nagyot fognak csalódni. Mert a ringben még mindig ugyanaz a Kótai Misi vagyok, aki voltam, ugyanaz a csibész, akit csak jobb bokszolóvá érlelt az eltelt idő!”
Kótai Mihály június 25-én újra harcba indul. Kedveséért, kislányáért – és nem utolsósorban önmagáért.
Balogh Zoltán - XLsport
kótai mihály.JPG„A kicsi tündérem megszületése óta minden megváltozott körülöttem. A párommal, Krisztával nekünk Rozi a világ közepe, hozzá igazítjuk az életünket – jelentette ki a babasétáltatásból visszatérő büszke apa, de megjegyzésemet, miszerint a bohém, csibész Kótai Misiből komoly ember lett, egy nagy nevetés kíséretében tette helyre: – Amikor családapa vagyok, akkor igen!”
Az utoljára 2006 márciusában, az angol Conway ellen meccselő bunyóssal sok minden történt az eltelt majd’ három és fél esztendőben. Kigyógyítatta krónikus hátfájását, az általa csak varázslónak titulált Korponyi János csontkovács kezeléseinek köszönhetően gyakorlatilag tünetmentes lett. Az üzleti életben, kezdetben szép sikereket ért el, a sportban újra aktivizálta magát: amerikai focistának állt. Később azonban rosszirányt vettek a dolgok, egy térdsérülés miatt nélkülöznie kellet a tojáslabdát, és vállalkozásai is kezdtek befulladni. Kótai mégsem tekint vissza rossz szájízzel a nehézségekkel teli időszakra.
„Ha az élet azt akarta, hogy mindez megtörténjen velem, akkor így kellett lennie. Viszont olyan csodákat kaptam a sorstól, Rozi lányomat és a páromat, hogy értük ezerszer ennyi pofont is elviseltem volna. A keserűségek eltörpülnek az örömök mellett. Sokszor éreztem úgy, hogy az egész világgal harcban állok, de most már van kiért küzdenem. Persze, hiányoznak a jó kocsik, a téli brazíliai nyaralások, de van helyette sokkal fontosabb. Soha életemben nem voltam ilyen boldog!”
A hétköznapok stresszét evéssel kompenzáló, 2008 decemberére 103 kilósra hízó bunyós határozott céllal vágott neki az újesztendőnek: eltökélte, egészsége érdekében megszabadul túlsúlyától. Simon Balla István erőnléti edző segítségével március körül már 93 kilót nyomott, ekkor fordult meg komolyabban a fejében a ringbe való visszatérés gondolata. Még tíz kilót ledobott, s június elején edzésre jelentkezett volt trénerénél, Veres Lászlónál.
„Nagyon hiányzott a boksz. A páromon és Rozi lányomon kívül kevés stabil dolog van az életemben, ezért is mentem vissza a ringbe, mert ez tökéletes helyszín a talpra álláshoz. Fizikálisan és mentálisan is szükségem van arra, hogy újra bokszoljak. Veres Lacival voltak köztünk súrlódások, mindketten erős egyéniségek vagyunk, de tudtam, nincs más lehetőségem, nem tudnék, de nem is akarok mással készülni. Mentalitásomat ő tudja legjobban kezelni, mert bár én viszem a bőrömet a vásárra, azért az egyperces szünetekben nem mindegy, kitől kapom a tanácsokat. Veres Lászlóban tökéletesen megbízom!”
Keserves volt az újrakezdés, a „Tornádó” több mint 200 amatőr, s 36 profi mérkőzéssel a háta mögött az első három hétben a kínok kínját élte át. Megfordult a fejében, talán mégsem volt jó ötlet újra bokszolónak állni, ám akarata átsegítette a holtpontokon. Szenvedett mint a kutya, lassú volt, mozgása teljesen szétesett. Idő kellett, míg az idegpályák újra felidézték, s a kézbe, lábba küldték a korábban készségszintű mozdulatsorokat.
„A negyedik héten átfordultak a dolgok, kezdtem feljönni a bokszban és a futásban egyaránt, éreztem, megvan az irány. Túl vagyok a kesztyűzéseken, az amatőr válogatottal is edzettem, egész jól ment a bunyó. Laci szerint negyven százalékos vagyok. Tudom, nagyon sokat kell még dolgoznom, de azt is érzem, hogy előbb-utóbb elérem a régi formámat.”
Az a bizonyos régi forma a profik között 33 győzelem mellett egy döntetlenre és két vereségre volt elég, szép sikereket hozott az egykori amatőr Eb-bronzérmesnek. De vajon mire lehet jó a jövőben Kótai Mihály, melyik súlycsoportban képzeli el a folytatást?
„78 kiló körül vagyok, ha lecsúszna még rólam 4 kiló, s ezt stabilan tudnám tartani, akkor a címmérkőzésekre hoznám a nagyváltósúlyt, a 69,8-at – érkezett előbb a válasz a súlykategóriát firtató kíváncsiskodásra, majd céljait is vázolta az elszánt Kótai. – Sokszor kritizáltak, hogy nem tartozom a legjobbak közé. De egyvalamit tudok, mégpedig nyerni, s ezért képes vagyok mindent egy lapra feltéve küzdeni. 2006-óta tapasztalatokat szereztem, máskén látom, értékelem a világot. Akik úgy állnak majd hozzám, hogy könnyen megszerzik a skalpomat, azok nagyot fognak csalódni. Mert a ringben még mindig ugyanaz a Kótai Misi vagyok, aki voltam, ugyanaz a csibész, akit csak jobb bokszolóvá érlelt az eltelt idő!”
Kótai Mihály június 25-én újra harcba indul. Kedveséért, kislányáért – és nem utolsósorban önmagáért.
Balogh Zoltán - XLsport
Mond el a véleményed
Legolvasottabb
Felkapott