Klicsko győzelme és a reklámidő
Írásunkkal bebizonyítjuk, hogy még a legtökéletesebb produkciót is lehet kritikus szemszögből nézni, és okokat keresni, hogy „mi és miért” történt úgy, ahogy történt. A téma természetesen a frankfurti Vlagyimir Klicsko – Samuel Peter nehézsúlyú WBO/IBF világbajnoki címmérkőzés.
2005-ben még sokan „öngyilkosságnak” tartották, hogy Vlagyimir bevállalta a nigériait, hiszen szűk egy évvel előtte még DaVarryl Williamson ellen is csak szerencsével nyert, nem beszélve az azt megelőző, Lamon Brewster elleni csúfos kudarcáról. Az akkori hírek szerint Klicsko nem is nagyon akart a „Nigériai Rémálom” ellen küzdeni, de a meccset edzője, Emanuel Steward szorgalmazta, mondván, Peter legyőzése egycsapásra feledtetné az addigi kudarcait.
Steward mester nem beszélt a levegőbe, hiszen Klicsko öt éve Peter ellen kezdte meg azt a sorozatot, amely a nehézsúly abszolút uralkodóvá tette. Az amerikai edző nagyon érti a szakmáját! Akkor már másfél éve dolgoztak együtt, és addigra sikerült megtalálni és szinte készre csiszolni azt a stílust, amivel máig dominálja a királykategóriát.
A stílus alapeleme sajnos az, hogy Klicsko nem ad alkalmat ellenfelének a kibontakozásra, ami rendszerint nem eredményez látványos összecsapást. Az ukrán támadásban is nagyrészt visszafogottá vált, és 1-2, legfeljebb három ütés után azonnal visszazár, mindezt addig, amíg ellenfelének ellentámadásai veszélyesek lehetnek. Így aztán Klicsko a „kivégzés pillanatát” gyakran – kívülről nézve legalábbis – indokolatlanul kitolja.
Frankfurtban is ez történt! Klicsko már a 2. menetben tisztázta az erőviszonyokat, hiszen Peter olyan verésben részesült, ami után a legtöbb edző önként bedobja a törülközőt. A nigériai persze kemény legény, a szünet után folytatta a csatát, ami szó szerint egyoldalú mészárlássá vált, ám a világbajnok valami miatt visszavett az általa diktált tempóból. Pedig a belassult és tompa Peter még egy olyan „második menetet” aligha bírt volna ki talpon.
Kíméletről a szó szoros értelmében persze nem beszélhetünk, ugyanis Klicsko nagyon „éles” volt szombat este, mert ugyan a harmadik körtől alacsonyabb fordulaton dolgozott, de azt hihetetlen pontosan tette. Ki lehet mondani, Peter csak akkor nem kapott pofont, amikor az ukrán nem ütött, vagy a kihívónak sikerült lefognia ellenfelét. Utóbbi jelenetsor a menetek előrehaladtával egyre gyakoribb technika lett, aminek a közönség nem igazán örült.
Peter mozgása csak az 5. menet körül állt helyre, törzsből ismét sokat mozgott, hogy elkerülje ellenfele ütéseit. De ha sikerült is elkerülnie a Klicsko-pofonokat, ő maga képtelen volt találatokat elérni, ugyanis a világbajnok vagy remekül tartotta ütőtávon kívül ellenfeleit, vagy a kihívó gyorsan ismét fogást keresett. A 7. menetben újra közel került Klicsko az idő előtti győzelemhez, majd a következő körben újra visszavett az iramból.
A 10. menetre viszont úgy jött ki Vlagyimir Klicsko (55 győzelem – 3 vereség), ahogyan azt már a harmadik körben megtehette volna: agresszív volt, támadó, és látszott rajta, hogy be akarja fejezni a mérkőzést. Peter élete legnagyobb zakóját kapta ekkor, lefogni sem tudta Klicskót, majd közel egy tucat tiszta, és bődületes erejű ütést benyelt a második perc elején. A ringbíró ekkor ugrott közbe, de jelenetsor végén Peter is padlóra került.
Hivatalosan TKO lett a meccs végeredménye, bár ha Robert Byrd egy pillanattal később lép közbe, akkor a padlóra került Petert akar ki is számolhatta volna.
A kérdés csak az, hogy Klicsko miért nem fejezte be a csatát már a meccs első harmadában? Vitán felül megtehette volna, hiszen akkor és annyiszor ütötte meg riválisát, amennyiszer csak akarta. Miért kellett megvárni a tizedik menetet? Az óvatos boksznak is vannak határai, ami Klicsko ezen a meccsen többszörösen átlépett. Talán nem állunk messze az igazságtól, ha a világbajnok a rendezvényt közvetítő televíziós társaság érdekeit is szem előtt tartotta.
A német RTL (és lehet, hogy Klicsko is) sok százezer eurót vesztett volna, ha a szünetekre eladott reklámperceket elvesznek. Mert miért nem a 3. menetben indított támadást a kiütéses győzelemért? Vagy miért nem a 8.-ban, amikor már Peter alig állt a lábán? Klicsko mindkét menetben támadás helyett inkább passzívabb lett! Aztán mit tesz Isten, a 9. menet utáni szünetben már csak fél perces volt a kereskedelmi blokk, feleannyi mint a korábbi felvonások között, vagyis mintha kifogytak volna a reklámokból. Klicsko meg a gong után azonnal lecsapott!
Noha lehet, hogy az utolsó bekezdés a téma rossz megközelítése, mindenesetre furcsa, hogy egy ekkora dominanciát Klicsko miért nem váltott hamarabb győzelemre!
A felkészülése mindössze hat hetet kapó Samuel Peter (34 győzelem – 4 vereség) ezzel a kudarccal is 2 millió dollárt keresett, míg az ukránok 34 éves sztárja 6 milliót zsebelhetett be. Utóbbihoz természetesen hozzájön még a gála bruttó nyeresége, melyet a szervező cég, vagyis a Klicsko-testvérek vállalkozása, a K2 Promotions könyvelhet el.
Vlagyimir Klicsko számára jelenleg három olyan név merülhet fel, akikkel érdemes lenne megküzdeni: Tomasz Adamek, Odlanier Solis és David Haye. Bár ugyanezt Vitalij Klicskóról is le lehet írni...
A mérkőzés teljes felvétele - videó >>>
A Klicsko-Peter meccs utolsó menete - videó >>>