John L. Sullivan, Amerika első sportcsillaga
Az utolsó csupaszöklű és az első kesztyűs – Queensberry szabályok szerinti - nehézsúlyú bajnok.
Írásunk John L. Sullivan életéről szól, aki 10 éven keresztül őrizte címét. Ő volt Amerika első sportikonja.
Az 1800-as évek végén, a XX. század elején az emberek büszkén dicsekedtek ismerőseiknek, hogy „kezet fogtak azzal, aki kezet fogott azzal, aki kezet rázhatott A Nagy John L.-el.” És valóban; 1882-től 1892-ig tartó nehézsúlyú uralkodása alatt John L. Sullivan Amerika első igazi sportcsillagává, egy fiatal, éppen csak szárnyait bontogató nemzet ideáljává, egy ősi, akkor reneszánszát élő sport mérföldkövévé vált. A világ utolsó csupaszöklű, és első kesztyűs bajnoka, John L. Sullivan neve azóta is megmaradt az emberek emlékezetében.
John Lawrence Sullivan 1858. október 15-én született Bostonban, ír szülők gyermekeként. Édesanyja papnak szánta, és az ifjú John L. igyekezett is megfelelni a várakozásoknak, de minden igyekezete kevésnek bizonyult. A szent élet nem vonzotta, de hiányzott belőle a szorgalmas ír bevándorlókra amúgy jellemző munkakedv is. Inni, mulatni és verekedni viszont annál jobban szeretett. Gyakran csak úgy besétált a bárba és fennhangon hirdette; bárkit meg tud verni a jelenlevők közül. És ebben nagyon kevesen mertek kételkedni. Persze John L. nem egy egyszerű huligán volt, hanem igazi sportember. Félprofiként játszott egy bostoni baseball csapatban, később a Cincinnati Red Stockings profi szerződést is kínált neki. De Sullivan más utat választott; amatőr ökölvívó- és birkózómeccseket vállalt, súlyemelőversenyeken indult, majd később profinak állt.
Első hivatásos mérkőzését 1879-ben vívta, és az ötödik menetben kiütötte John "Cocky" Woodsot, majd három további mérkőzésen diadalmaskodott. 1880-ban, egy bemutató jellegű mérkőzésen legyőzte a korábbi amerikai bajnokot, Joe Goss-t, majd kiütötte George Rooke-t, és John Donaldsont. A Donaldson elleni, Londoni Szabályzat szerint vívott meccs után mindkettőjüket letartóztatták díjbokszolásért. A szintén 1880-ban, Mike Donovan professzorral vívott bemutató mérkőzés után az ismert fitnessz- és ökölvívó edző a következőket írta John L.-ről: „...semmit nem tud a bokszról, de ő a valaha élt legvadabb harcos, és legnagyobb ütő. Ösztönös ökölvívó tehetség, de nem akarja megtanulni a technikákat, vagy lemásolni más stílusát. Soha nem lép hátra, az ütése pedig olyan, mintha egy megvadult ló rúgna fejbe.”
1881-ben Sullivan megjelentetett egy újsághirdetést, melyben kijelenti, hogy 500 dollárért bárkivel kiáll, kesztyűvel, vagy anélkül. Abban az évben nyolc mérkőzést vívott,- többségüket kesztyűvel- és egy kivételével mindet kiütéssel nyerte. Áldozatai közt volt az akkori kanadai nehézsúlyú bajnok Jack Stewart, valamint egy New York-i bűnöző és erőszaktevő, John Flood, akivel egy uszályon küzdött meg a Hudson folyón. A következő évben nyolc kesztyűs mérkőzést vívott, Londoni Szabályzat szerit, és egy kivételével mindet idő előtt fejezte be. Február 7-én, Mississippi City-ben legyőzte a csupaszöklű bajnokot, Paddy Ryant, ezzel megszerezte a világbajnoki címet.
1883-ban Sullivan hét hivatalos meccset vívott,- mindegyiket idő előtt fejezte be- közben egy augusztustól októberig tartó túrán ötven bemutató mérkőzést vívott, melyeket egytől egyig kiütéssel nyert. A következő évben tizenháromszor lépett szorítóba, '85-ben viszont csak négyszer. 1885. augusztus 29-én megszerezte a Queensberry Szabályzat szerint kiírt világbajnoki címet is, Dominick McCaffrey legyőzésével. 1886-87-ben már elkezdődtek a gondjai az itallal. Mindössze négy hivatalos mérkőzést vívott, majd 1888. március 18-án a franciaországi Chantilly-ban, a korábban egyszer már legyőzött Charley Mitchellel mérkőzött a világbajnoki címért. A Rothschild báró birtokán rendezett összecsapást Londoni Szabályzat szerint, csupasz ököllel vívták. A hatalmas mérkőzés- melyen „az első leütést John L. érte el, az első vért pedig Mitchell fakasztotta”- harminckilenc meneten át tartott, és végül döntetlen eredmény született, így Sullivan megőrizte a világbajnoki címet.
Ekkorra Sullivan már egyre kevesebb mérkőzést vívott, elmaradtak szokásos bemutató összecsapásai is, gyakran azért, mert annyira részeg volt, hogy képtelen lett volna szorítóba lépni. Egy nagy mérkőzés erejéig azonban még felszívta magát. 1889. július 8-án Richburg-ben került sor a boksztörténelem utolsó csupaszöklű világbajnoki címmérkőzésére, Sullivan, és a rutinos, addig veretlen Jake Kilrain között. A mérkőzés előtt John L. tizenhat kilót adott le, mintha számított volna rá, hogy élete leghosszabb mérkőzését fogja vívni. Az összecsapást Sullivan a hetvenötödik mentben, két óra, tizenhat perces küzdelem után, kiütéssel nyerte. „Ha Kirain megáll előttem, és férfi módjára harcol, nyolc meneten belül kivégzem” - magyarázta a mérkőzés után Sullivan.
A másnapi New York Times a következő főcímmel jelent meg: „A nagyobb vadállat győzött”.
Sullivan népszerűsége ekkorra már minden képzeletet felülmúlt, és John L. valósággal lubickolt benne. Bármi, amit mondott, vagy tett rögtön címlapra került, ő pedig egyre kevesebbet edzett, és egyre többet ivott. „A legnagyobb színészeknek sincs többé mit tanulnia” - mondogatta, mikor az újságírók az edzésekről kérdezték.
De a Nagy John L. tévedett. A színészek pályafutásuk végéig tanulnak, akárcsak a profi ökölvívók, és ez annakidején is így volt. A legtehetségesebb tanulók között feltűnt egy James J. Corbett nevű banktisztviselő, aki 1886 és 1892 között Jack Burke-től McCaffrey-n át Kilrainig mindenkit megvert, aki számított, közben éveken keresztül kihívásokat intézett Sullivanhez. A bajnok végül elfogadta a kihívást, így 1892. szeptember 7-én, több mint három évvel Sullivan utolsó hivatalos mérkőzése után, New Orleansban létrejött az összecsapás. A meccset kesztyűkkel, a Queensberry Szabályzat szerint vívták, és a régi, valamint az új stílus találkozását hozta. Sullivan folyamatosan támadott, rengeteg luftot ütött, míg Corbett az akkor ismert összes trükköt bevetette; szurkált, eltáncolt, ha pedig Sullivan utolérte, fogott, vagy elmozgott. Villámgyors kombinációival egyre-másra eltalálta a bajnokot, akinek már a harmadik menetben eltört az orra, amely a mérkőzés végéig vérzett. Az összecsapás a huszonegyedik menetben ért véget, amikor Corbett egy jobbkezessel padlóra küldte Sullivant, majd egy tökéletes bal-jobb kombinációval ismét leütötte a bajnokot. A Nagy John L. megpróbált felállni, de képtelen volt rá, így „Gentleman” Jim Corbett lett az új világbajnok.
Ez volt Sullivan utolsó profi mérkőzése, ezután már csak bemutató meccseket vállalt, többször mérkőzött legyőzőjével, Corbettel, de később pár menet erejéig összecsapott Jim Jeffries-szel és Bob Fitzsimmons-szal is. Leszokott az ivásról, sőt népszerűségét arra használta, hogy előadásokat tartson az alkohol romboló hatásáról. Sullivan 1918. február 2-án hunyt el, abingtoni farmján, ötvenkilenc esztendősen.
John L. Sullivan- a Nagy John L.- minden idők egyik legnagyobb nehézsúlyú bajnoka volt. Ötven győzelme mellett mindössze egyetlen vereséget szenvedett, de hivatalos összecsapásain kívül több száz bemutató mérkőzést is vívott, gyakran előfordult, hogy bemutató túráin egyetlen éjszaka alatt hat-hét ellenféllel is kiállt. Ő volt az első kesztyűs, és az utolsó csupaszöklű világbajnok, 1882-től tíz éven keresztül veretlenül őrizte címét.
Azon az 1892-es meccsen két különböző stílus csapott össze, és kiderült, hogy Corbett a szó szoros értelmében jobb ökölvívó volt. Viszont örök kérdés marad, hogy mi lett volna a mérkőzés kimenetele, ha Sullivan edzésben marad három éven át, vagy ha korábban szakít az ivással...
A Whiskey! Az egyetlen harcos, amelyik le tudta győzni az öreg John L.-t. Hivatalosan Jim Corbett ütött ki 1892-ben, New Orleansban, de az az igazság, hogy csak befejezte a munkát, amit a whiskey elvégzett rajtam. Ha azelőtt találkozom Corbettel, hogy a whiskey legyőzött volna, kivégzem őt. Rég abbahagytam már az ivást, de túl későn. Túl késő volt az öreg John L.-nek... - nem sokkal a halála előtt Sullivan ezt nyilatkozta egy fiatal újságírónak.
életrajz forrás: profibox.hu - 2005