Ha nem Csötönyi az elnök, már régen bezártunk volna
Tizenkét éves távollét után Botos András végképp hazatért. Az egykori kiváló bunyós ugyanis 1997 és 2009 között Nyíregyházán szolgálta szeretett sportágát, az ökölvívást, hogy most ismét a tarjáni utódokért lelkesedjen-tevékenykedjen.
- Szóval a foci Önnél is háttérbe szorult.
- Csak nem azért, mint sok, kimondottan rossz gyerek esetében történni szokott. Én egyszerűen kedvet éreztem hozzá, nagybátyám, Oláh Sándor pedig elvitt egy edzésre, az SBTC szakosztályába.
- És ott is ragadt...
- Előttem jó példák álltak, láttuk, hogyan dolgoznak az öregek. Ki akartam tűnni a többiek közül, s erre a kitörésre nekem az ökölvívás kínált lehetőséget. Ma egészen más a helyzet, rengeteg fiatalnál egyszerűen nem szerepel a szótárban a munka szó. Ez pedig sehogyan sem jó.
- Maradjunk a kezdő Botos Andrásnál. Hogyan alakult a pályafutása?
- Tizenöt éves voltam, amikor 1967-ben, Debrecenben először léphettem hivatalos meccsen szorítóba; az ötven kilósok között én lettem az első. A következő évben már az országos serdülő bajnokságon is győzni tudtam.
- Közben rendületlenül dolgozott üvegfúvóként.
- Kitanultam ezt az ügyességet és egyben kemény fizikai munkát is igénylő szakmát. 1970-ben bevonultam a Budapesti Honvédhoz, ahol elkezdődött a nagy sorozatom: három, egymást követő szezonban három világversenyről hoztam haza egy-egy érmet.
- Érdekesség, hogy mindhárom versenyhelyszín M-betűvel kezdődött...
- Még a bevonulásom évében Miskolc városa rendezte a junior ökölvívók Európa-bajnokságát, ahol bronzérmet szereztem. Az 1971-es, madridi Eb után - ahol ezüstérmet harcoltam ki - Papp Laci bácsi azt mondta: Botos András áthúzta a számításaimat, tőle nem vártam ekkora eredményt.
- Ezután ár egyenes út vezetett a müncheni olimpiára.
- Korábban mindenkitől azt hallottam, hogy az ember sportpályafutásában az olimpia a csúcs. Én is állíthatom: ehhez mérhető esemény nem adódhat az ember életében. Hát még hogy jó formában is voltam. Az elődöntőben a szovjet Kuznyecov ellen három-kettes, vitatható pontozással vesztettem. Máig is bánt, mivel a döntőben egy verhető ellenfél várt volna rám.
- 1973 elején leszerelt és hazatért szülővárosába.
- Nagy lendülettel készültem tovább. 1974-ben Kuba rendezhette meg a sportág első világbajnokságát. Előzőleg négy, rangos nemzetközi tornát is megnyertem. Az utolsó, a kijevi tornán - ahol már könnyűsúlyban indultam - legyőztem a későbbi világbajnokot, a szovjet Szolomint is. Kubában azután már elfogyott a lendületem - azt hiszem, kicsit túlversenyeztettek.
- Az 1975-ös, katowicei Eb-ről ismét bronzérmet hozott, majd következett 1976, a montreali olimpia.
- Rossz formában voltam, ezért rengeteget edzettem, hogy kijöjjek a gödörből. Két, nyert meccs után, a legjobb nyolc között szembekerültem Szolominnal. Hatalmas ütközet volt, amelynek végén Papp László - aki soha nem szokott a bírói döntés előtt véleményt mondani! - azzal fogadott a szorító sarkában, hogy „végre van egy érmesünk!” Amikor kihozták Szolomint, a tömeg hihetetlen tüntetésbe kezdett, de ez legfeljebb némi vigaszt jelentett, változást nem.
- Szerényebb eredményeket követően 1980-ban visszavonult. Közben megszerezte a TF-en az edzői képesítést.
- Tudatosan készültem az edzői munkára, amit 1981-ben el is kezdtem. 1983-ban egy évig már Nyíregyházán dolgoztam, amikor az akkori sportköri elnök, az egykori labdarúgó, Ferencz Gyula hívására visszatértem. Amíg működött a Nógrádi Szénbányák Vállalat, addig volt sportélet. Amikor bezárt, én is munkanélküli lettem.
- Izgalmas, gondokkal teli évek következtek, az igazi változás csak 1995-ben kezdődött az életében.
- Ekkor Nógrád megye beválasztott a Magyar Olimpiai Bizottság Közgyűlésének tagjai sorába. Ott futottam össze Pók Istvánnal, a Nyíregyházi VSC sportköri elnökével - 1997 áprilisában Nyíregyházán kötöttem ki. Tizenkét év után, 2009. áprilisában jöttem végleg vissza. Azóta itt, Karancslapujtőn és Csikós József segítségével Mátraterenyén működtetünk ökölvívó bázist.
- Milyen lehetőségek között foglalkozhatnak a fiatalokkal?
- Amióta a Magyar Villamos Művek Kecskemét és Pécs mellett minket is kiemelten szponzorál, sokat javult a helyzetünk. Így megtehetjük, hogy akik rendszeresen járnak edzésre, azokkal péntek délutántól vasárnap estig hétvégi összetartásokat tarthatunk a közeli Hotel Medvesben. Nem csak jó ökölvívókat, hanem rendes embereket is akarunk nevelni.
- Harminc éve edzősködik, van rálátása a magyar ökölvívásra.
- Az lenne a legfontosabb, hogy az utánpótlással valóban a legjobb edzők foglalkozzanak. Ami pedig a vezetésünket illeti, meggyőződésem, ha nem dr. Csötönyi Sándor lenne a szövetség elnöke, már régen bezártunk volna.
forrás: sportforum.hu
interjú: Jocha Károly
fotók: Fejes László és Jocha Károly