Egészen kiválóan szerepeltek az eddig eltelt négy hónap alatt a különböző hazai és nemzetközi versenyeken a Madárfészek Ökölvívó Akadémia növendékei. Erdei Zsolt szakmai igazgatóként elégedett az akadémisták teljesítményével. A népszerű Madár elárulta, noha befejezte profi pályafutását, ha úgy hozná a sors, bizony harcba szállna a riói ötkarikás nyári játékokon a pályafutása egyetlen hiányzó trófeájáért: az olimpiai bajnoki címért.
- Január 21-én nyitotta meg a kapuit a Madárfészek Ökölvívó Akadémia Újpesten, és az elmúlt négy hónap alatt már több komoly nemzetközi és hazai viadalon bizonyították a növendékei. Elégedett az eddigi teljesítményükkel?
- Ezek az ökölvívók ki lettek választva, olyan sportolók voltak, akik korosztályukban és súlycsoportjukban a legjobbak közé tartoztak. Ám az kétségtelen, hogy az általunk nyújtott szakmai munka is hozzátett már ahhoz, hogy a fiúk ilyen eredményesek legyenek. Ám nemcsak szakmailag, hanem fizikailag is sokat fejlődtek, és a Madárfészekben a már meglévő alapra sikerült rádolgoznunk, ráadásul eddig a formába hozással sem volt gond.
- Ki lehet emelni név szerint a „madárfiókák” közül a legjobbakat?
- Nem szívesen emelek ki, mert önmagukhoz képest valamennyien igyekeznek, keményen dolgoznak. De ha mégis ki kell emelnem pár nevet, akkor mindenképpen megemlíteném Szőrös Márkot, aki már a felnőttek között is a válogatott tagja, az ifjúsági korosztály részére megrendezett Énekes István Emlékversenyen aranyérmet szerző Horváth Patrikot, aNagykanizsán rendezett „Utánpótláskorú Ökölvívók Olimpián” győztes és a legjobb ökölvívó címet elnyerő Kontrecz Márkot, vagy a nemrég véget ért bakui nemzetközi viadalon második, de a legtechnikásabb bokszoló díját elnyerő Szaka Istvánt mondanám. Ráadásul a már említett nagykanizsai versenyen mi nyertük a pontversenyt is. Ennyi idő alatt kiderült, nagyon jó ez a képzési forma.
- Azért nem sűrűn fordul elő, hogy valaki második lesz egy versenyen, majd kiemelik, mint a legjobbat, mint Szaka István esetében…
- Ez tény, és ahogy hallottam, versenyzőnk egy hazai bunyóssal találkozott a fináléban, aki szoros pontozással „legyőzte” Pistát. Gondolom, afféle vigaszdíjként kapta ezt a díjat. Egyébként utoljára egy nagy tornán 1988-ban, a szöuli olimpián fordult elő, hogy egy finálét elveszítő bokszoló ilyen elismerésben részesüljön. Őt úgy hívták, hogy Roy Jones Jr.
- Ha már az olimpiát szóba hozta. Vlagyimir Klicsko szeretne ott lenni a riói ötkarikás játékokon, hogy az 1996-os, atlantai olimpia után ismét aranyat nyerhessen. Ha jól tudom, Önnek egyedül az olimpiai bajnoki címe hiányzik. Esetleg?
- Óriási dolog lenne olimpiai bajnoknak lenni…
- Ez azt jelenti, hogy…
- Nem. Ha ő visszatérhet, az AIBA erre lehetőséget biztosít a számára, az az ő dolga. A kecskeméti meccsem után határozottan bejelentettem, hogy visszavonulok, és én ehhez tartom magam.
- Bocsánat, de profiként vonult vissza. Nem is izgatná egy ilyen lehetőség?
- Nézze, nem tudom, miként, mennyi idő alatt tudnék visszaállni és alkalmazkodni újra az amatőröknél szokásos 3 perces három menetre. De mielőtt nagyon belemelegedünk ebbe a témába, ilyen jellegű ajánlatot, lehetőséget nem kaptam.
- És ha Klicsko kiharcolná a lehetőséget, és Ön is kapna erre vonatkozó felkérést?
- Ha minden összeállna, és ajánlatot is kapnék, akkor elgondolkodnék rajta. Vélhetően a 81 kilóban kivívnám a részvételt, aztán – senki ne tartson nagyképűnek – komoly eséllyel indulhatnék az egyetlen olyan éremért, amely hiányzik az eredménylistámról. Az olimpiai aranyért.