Presztízscsata - Káté Gyula és Klasz Árpád áprilisban összecsap
5690
Csak tatákat láttunk, ra-ta-ta-ta nem volt
2010. 04. 05. 10:43
Az év egyik rossz vicce volt a vasárnap hajnali Las Vegas-i összecsapás, ahol a profi ökölvívás korszakos, de már nagypapakorú egyénisége, hírnevükhöz méltatlan produkcióval rukkoltak elő. A kritikus mondatok annak fényében kell olvasni, hogy sem a 41 éves Roy Jones Jr., sem a 45 esztendős Bernard Hopkins nem jelentette be azonnali visszavonulását.
A történet 1993-ban kezdődött, amikor két feltörekvő fiatal amerikai bokszoló, Bernard Hopkins és Roy Jones Jr. Washingtonban küzdött az IBF középsúlyú bajnoki címéért. Az a meccs mindkét bokszoló számára az első vb-mérkőzés volt, így akkor még csak sejteni lehetett, hogy két nagyformátumú bokszoló karrierje keresztezte egymást.
A meccset az esélyes Roy Jones Jr. nyerte, akinek diadalútja 2003-ig töretlen volt, hiszen középsúly után nagyközépsúlyban, félnehézsúlyban és nehézsúlyban is csúcsra ért. Jones Jr. ekkoriban kozmikus magasságokban járt, évekig ő volt a világ elsőszámú ökölvívója, s mint a boxtörténelem egyik legcsodálatosabb harcosaként emlegették, emlegetik a mai napig is.
Bernard Hopkins, az ökölvívást viszonylag későn kezdő, börtönviselt, de később példás életvitelével példaképpé váló Philadelphia-i harcos 1995-ben szerezte meg azt a címet, melyért Roy Jones Jr.-ral is bokszolt, amit riválisa akkor hagyott hátra, amikor fellépett nagyközépsúlyba. Senki sem hitte volna, hogy ezt az övet tíz éven át meg fogja őrizni, ráadásul begyűjti mellé az összes többi jelentős címet. És bár csak későn lett igazán nagy sztár, a 20 címvédő meccse önmagáért beszél, tetejébe – sportszerű életvitele miatt – 40 éves kora fölött is a profi ökölvívás elpusztíthatatlan állócsillagának számított.
Vasárnap hajnalban Bernard Hopkins számított esélyesnek: egyrészt mert az elmúlt 5 évben csak egyszer kapott ki, Joe Calzaghe ellen, másrészt Roy Jones Jr. finoman szólva már csak halvány árnyéka régi önmagának. Aztán a meccsen kiderült, hogy végül Hopkinst is utolérte az öregedés megállíthatatlan folyamata, így Las Vegasban két, régi önmagát kiparodizáló ökölvívó vergődéséért fizetett a publikum.
Bernard-Hopkins.jpg
Szánalmas 12 menet volt. Roy Jones Jr. hiába még mindig a leggyorsabb kézsebességű ökölvívó, ha a reflexei már nem engedelmeskednek, és képtelen a régen csodált ütemben indítani az ütéseit. Hopkins igazi „dirty fighter”-ként most is úgy lendült előre, hogy vagy kesztyűvel, vagy fejjel, de valahogy kárt tesz ellenfelében. Utóbbi kétszer is sikerült neki.
Volt 1-2 jó menetet Roy Jones Jr-nak, ám a többségében Hopkins dominált. Ezzel még nem is lenne baj, ha a meccs elején több mélyütést is indító „Hóhér” később nem vált át a szórakoztatóipar másik ágára, a színészkedésre. A hatodik menetben Jones Jr. ellépett előle, s a kötelekre zuhant, s ekkor ellenfele kétségtelenül megkínálta egy jókora tarkóssal. Ami ekkor történt, az meglehetősen szokatlan. Hopkins, aki pályafutása során számtalanszor követett el hasonlót, elterült. Jó egy percig ápolták a ringben, ami meglehetősen szokatlan dolog a profi ökölvívásban. Hasonló jelenet játszódott le a nyolcadik menetben is, annyi különbséggel, hogy fogta egymást a két bokszoló, amikor előbb Hopkins ütött tarkóra, majd ezt kopírozta le Jones Jr. Hopkins megint elterült, és újra bent volt a ringorvos (meg egy öltönyös figura) egy kis ápolásra.
A 10. menetben Philadelphia-i színjátszó kör újabb eposzt adott elő: a meccs folyamán Jones Jr. először ütött mélyet, de csak kicsit tévesztett, alig valamivel az övvonal alatt találta el Hopkinst. Ám a „Hóhér” ismét ápolási szünetet kért, és kapott. Nevetséges szituációja volt ennek a szánalmas 12 menetes vergődésnek.
A 45 esztendős Hopkins végül nagy fölényt tükröző, egyhangú - 117-110, 117-110, 118-109 arányú - pontozással diadalmaskodott 41 éves riválisa fölött. A siker után a győztes öklöző állítólag összeesett öltözőjében, és kivizsgálásra kórházba vitték, akárcsak az erejével szintén elkészült, bár az ütközet színhelyét, a Mandalay Bay Events Centert saját lábán elhagyó másik veteránt.
"Durva összecsapás volt. Jones jó bokszoló, aki megpróbált felbosszantani, de én voltam a jobb. Édesre sikeredett a visszavágás 1993 májusáért" - nyilatkozta utóbb Hopkins, akinek profi mérlegét egy döntetlen és öt kudarc mellett immár 51 győzelem alkotja. Jonesnál 54 megnyert meccs mellett hétre nőtt az elveszített mérkőzések száma.
A mérkőzés után egy dolog biztos: alighanem mindkét ökölvívó örökre eltávolodott a reflektorfényből, mert ahelyett, hogy a meccs után mindketten bejelentették volna visszavonulásukat, a folytatás mellett nyilatkoztak.
Nem ajánljuk: töltsd le a teljes mérkőzést - videó >>>
A meccset az esélyes Roy Jones Jr. nyerte, akinek diadalútja 2003-ig töretlen volt, hiszen középsúly után nagyközépsúlyban, félnehézsúlyban és nehézsúlyban is csúcsra ért. Jones Jr. ekkoriban kozmikus magasságokban járt, évekig ő volt a világ elsőszámú ökölvívója, s mint a boxtörténelem egyik legcsodálatosabb harcosaként emlegették, emlegetik a mai napig is.
Bernard Hopkins, az ökölvívást viszonylag későn kezdő, börtönviselt, de később példás életvitelével példaképpé váló Philadelphia-i harcos 1995-ben szerezte meg azt a címet, melyért Roy Jones Jr.-ral is bokszolt, amit riválisa akkor hagyott hátra, amikor fellépett nagyközépsúlyba. Senki sem hitte volna, hogy ezt az övet tíz éven át meg fogja őrizni, ráadásul begyűjti mellé az összes többi jelentős címet. És bár csak későn lett igazán nagy sztár, a 20 címvédő meccse önmagáért beszél, tetejébe – sportszerű életvitele miatt – 40 éves kora fölött is a profi ökölvívás elpusztíthatatlan állócsillagának számított.
Vasárnap hajnalban Bernard Hopkins számított esélyesnek: egyrészt mert az elmúlt 5 évben csak egyszer kapott ki, Joe Calzaghe ellen, másrészt Roy Jones Jr. finoman szólva már csak halvány árnyéka régi önmagának. Aztán a meccsen kiderült, hogy végül Hopkinst is utolérte az öregedés megállíthatatlan folyamata, így Las Vegasban két, régi önmagát kiparodizáló ökölvívó vergődéséért fizetett a publikum.
Bernard-Hopkins.jpgSzánalmas 12 menet volt. Roy Jones Jr. hiába még mindig a leggyorsabb kézsebességű ökölvívó, ha a reflexei már nem engedelmeskednek, és képtelen a régen csodált ütemben indítani az ütéseit. Hopkins igazi „dirty fighter”-ként most is úgy lendült előre, hogy vagy kesztyűvel, vagy fejjel, de valahogy kárt tesz ellenfelében. Utóbbi kétszer is sikerült neki.
Volt 1-2 jó menetet Roy Jones Jr-nak, ám a többségében Hopkins dominált. Ezzel még nem is lenne baj, ha a meccs elején több mélyütést is indító „Hóhér” később nem vált át a szórakoztatóipar másik ágára, a színészkedésre. A hatodik menetben Jones Jr. ellépett előle, s a kötelekre zuhant, s ekkor ellenfele kétségtelenül megkínálta egy jókora tarkóssal. Ami ekkor történt, az meglehetősen szokatlan. Hopkins, aki pályafutása során számtalanszor követett el hasonlót, elterült. Jó egy percig ápolták a ringben, ami meglehetősen szokatlan dolog a profi ökölvívásban. Hasonló jelenet játszódott le a nyolcadik menetben is, annyi különbséggel, hogy fogta egymást a két bokszoló, amikor előbb Hopkins ütött tarkóra, majd ezt kopírozta le Jones Jr. Hopkins megint elterült, és újra bent volt a ringorvos (meg egy öltönyös figura) egy kis ápolásra.
A 10. menetben Philadelphia-i színjátszó kör újabb eposzt adott elő: a meccs folyamán Jones Jr. először ütött mélyet, de csak kicsit tévesztett, alig valamivel az övvonal alatt találta el Hopkinst. Ám a „Hóhér” ismét ápolási szünetet kért, és kapott. Nevetséges szituációja volt ennek a szánalmas 12 menetes vergődésnek.
A 45 esztendős Hopkins végül nagy fölényt tükröző, egyhangú - 117-110, 117-110, 118-109 arányú - pontozással diadalmaskodott 41 éves riválisa fölött. A siker után a győztes öklöző állítólag összeesett öltözőjében, és kivizsgálásra kórházba vitték, akárcsak az erejével szintén elkészült, bár az ütközet színhelyét, a Mandalay Bay Events Centert saját lábán elhagyó másik veteránt.
"Durva összecsapás volt. Jones jó bokszoló, aki megpróbált felbosszantani, de én voltam a jobb. Édesre sikeredett a visszavágás 1993 májusáért" - nyilatkozta utóbb Hopkins, akinek profi mérlegét egy döntetlen és öt kudarc mellett immár 51 győzelem alkotja. Jonesnál 54 megnyert meccs mellett hétre nőtt az elveszített mérkőzések száma.
A mérkőzés után egy dolog biztos: alighanem mindkét ökölvívó örökre eltávolodott a reflektorfényből, mert ahelyett, hogy a meccs után mindketten bejelentették volna visszavonulásukat, a folytatás mellett nyilatkoztak.
Nem ajánljuk: töltsd le a teljes mérkőzést - videó >>>
Mond el a véleményed
Legolvasottabb
Felkapott