Mike Tyson vs. Jake Paul - Mindenki a hamvaiból feltámadó „Főnixet” várja
1849
Bacskai Balázs, a bakui hős
2016. 07. 02. 21:03
A magyar foci-válogatott Eb-sikerei ideje alatt egyik legjobb amatőr bokszolónk, Bacskai Balázs csalt széles mosolyt a magyar sportrajongók arcára.
Az Európa-bajnok (2010) hatalmas tettet hajtott végre azzal, hogy a bakui világkvalifikációs viadal negyeddöntőjében legyőzte német ellenfelét, és ezzel kiharcolta a riói olimpiai részvétel jogát, bizonyítva, minden korábbi pofonból fel lehet állni, és a munka meghozza gyümölcsét. Az áprilisi európai kvalifikáción sikeres Harcsa Zoltán (75 kg) mellett még egy Vasas-Süllős-ökölvívó húzhat kesztyűt az augusztusban megrendezésre kerülő játékokon.
"Megnyertem a meccsem, de nem igazán tudom felfogni, mit is jelent ez valójában. Végre megtört a jég, eljutottam Rióba, fantasztikus érzés, de talán csak akkor tudom elhinni, amikor otthon lehetek majd újra a családdal. Egész életemben erre a pillanatra készültem. A német bokszoló és én is mindent megtettünk a sikerért, minden tiszteletet megérdemel az ellenfelem. Úgy érzem, az első két menet megvolt, szorosan, és a harmadikban ugyan volt egy kis mélypontom, de megérdemelten nyertem. Ha már itt vagyok, ezek után meg is akarom nyerni a tornát, különösen szeretnék visszavágni a francia Souleymane Cissokhónak egy korábbi vereségért. Talán a döntőben összefutunk” – értékelt fülig érő szájjal Bacskai Balázs.
Bacskai Balázst korábbi Eb-ezüstérmes édesapja vitte le a bokszterembe hétévesen még 1995-ben, innen pedig egyenes út vezetett a sportolói karrierhez. Serdülő magyar bajnoki címet követően 15 évesen a bukaresti kadett világbajnokságon a csapat legifjabb tagjaként bokszolhatott, és élete első nagy világeseményén mérkőzést is nyert. Már ekkor jelezte minden szakember, nagy jövő várhat az akkor még "kis" Bacskaira.
Néhány kisebb nemzetközi junior sikert követően 17 évesen magyar bajnoki döntőt vívhatott 2005 decemberében Bacskai, és kezdetét vette a kétszeres vb-bronzérmes Káté Gyula elleni küzdelmek hosszú sora. Három egymást követő bajnoki döntőben szenvedett Benji vereséget rutinos ellenfelével szemben, de nem adta fel a küzdelmet, és közben a sok tapasztalat kamatozott a nemzetközi mezőnyben.
Tíz évvel ezelőtt az agadiri junior világbajnokságon saját korosztályában esélyesként aranyérmet szerzett orosz ellenfelét legyőzve a döntőben, amelyre korábban a magyar bokszban kevesen voltak képesek. Nyolc évvel ezelőtt még éppen időben váltott súlycsoportot, így részt vehetett az utolsó olimpiai kvalifikációs tornán, amelyen kevés rutinja miatt még nem járt sikerrel francia ellenfelével szemben.
Benji nem jutott ki a pekingi olimpiára, de szerepelhetett a liverpooli felnőtt Európa-bajnokságon, ahol eljutott a negyeddöntőbe. Ott újabb pofont kapott, de nem ellenfelétől, Abdulkadir Koroglu minden részéből ugyan dőlt a vér, de a bírók a törököt juttatták be a legjobb négy közé. Egy évvel később élete első felnőtt világbajnokságán két szép sikert aratott Milánóban, de az orosz Andrej Zamkovoj a legjobb tizenhatban megállította az ifjoncot. Benji aranyat várt Milánóban, de ez ekkor még túlzott elvárás volt, és veresége nagy csalódást okozott, elsősorban önmagának.
Ez a vereség a kezdeti sokkot követően roppant erős motivációt épített fel a magyar fiúban, és a 2010-es esztendőt nyugodtan nevezhetjük a Bacskai-évnek. Benji nemcsak minden nemzetközi tornán győzött, visszavágva az orosz Zamkovojnak is, de Moszkvában Európa-bajnoki címet ünnepelhetett nagy különbséggel győzve le mindenkit, köztük a későbbi világbajnok ukrán Tarasz Selesztyukot, és a franciák azóta balesetben elhunyt klasszisát, Alexis Vastine-t is felülmúlva. Az oroszok szövetségi kapitánya, Nyikolaj Hromov abban az évben a világ legjobbjának nevezte Bacskai Balázst.
A rendkívül sikeres évet követően jöttek Bacskai számára a sérülések, a gerincproblémák, az edzői gondok, a klubváltások, és mindez rossz sorsolással, bírói tévedésekkel, és gyenge sportdiplomáciával párosult. A 2011-es bakui világbajnokságon közel volt a londoni kvótához, de végül az európai olimpiai kvalifikációs tornán sem sikerült az ötkarikás szereplés, miután Törökországban egy hazai versenyző ellenében maradt alul. Hogyan kapott ki? Ez még ma is a Szent Grálhoz hasonló rejtély.
A riói olimpiai ciklusban sem tudott visszatalálni a nagy világversenyeken a sikeres útra, annak ellenére, hogy számos nemzetközi tornát nyert meg. Ilyen előzményekkel vágott neki Bacskai Balázs a riói kvalifikációs sorozatnak, és újabb peches mérkőzések, szoros vereségek következtek, előbb a szamokovi Eb-n, majd az európai kvalifikációs tornán Samsunban. Sokan megtörtek volna ennyi kudarc hatására, de Bacskai Balázs nem, elszántan hitt a végső sikerben.
Ezek fényében egy igazi szentimentális pillanat volt, amikor a görög mérkőzésvezető honfitársunk kezét emelte a magasba Bakuban a német Abass Baraou elleni negyeddöntő eredményhirdetésén. Bacskai Balázs édesanyja, felesége, két kisgyermeke és az egész család izgatottan várta a döntő összecsapást, majd egymás nyakába borulva zokogtak Benji győzelmét követően. Ki ne értené ezt meg?
Ha van valaki, aki abszolút megérdemelte, hogy egy olimpián bokszolhasson, az Bacskai Balázs, aki immáron tíz éve a nemzetközi élmezőnybe tartozik. Kalapot emelhetünk teljesítménye előtt, ezért aztán megérte küzdeni a sok kudarcot követően is. A mondás szerint, ami nem öl meg, az erősebbé tesz, ennek iskolapéldája a mi Benjink. Olimpiai kvótája egy falat kenyér volt az elmúlt időszakban kevéssé sikeres magyar bokszéletnek.
A felkészülési idő rövid lesz ugyan Rióra, de ez akár jó is lehet Benjinek, hiszen az egész évet edzőtáborban töltötte kiemelkedő munkamorállal, és folyamatos versenyzéssel, most még egy lapáttal kell csak erre rátennie. Olyan pozitív érzelmi töltettel azonban, amelyet Bakuban harcolt ki önmagának, sokkal könnyebb lesz, és ez a friss lendület sokat érhet Rióban is.
Többen a súlyában már tavaly megszerezték a kvótát, így velük szemben Benji akár mentális előnyben is lehet az olimpián, amelynek hangulatáról csupa szív edzője, világbajnokunk és olimpiai bronzérmesünk, Erdei Zsolt biztosan sokat fog mesélni neki az elkövetkező hetekben. Hasonló olimpiai bronzéremmel Benji esetében talán előre ki is egyeznénk...
Forrás Kincses Tibor, Presztízs Sport
"Megnyertem a meccsem, de nem igazán tudom felfogni, mit is jelent ez valójában. Végre megtört a jég, eljutottam Rióba, fantasztikus érzés, de talán csak akkor tudom elhinni, amikor otthon lehetek majd újra a családdal. Egész életemben erre a pillanatra készültem. A német bokszoló és én is mindent megtettünk a sikerért, minden tiszteletet megérdemel az ellenfelem. Úgy érzem, az első két menet megvolt, szorosan, és a harmadikban ugyan volt egy kis mélypontom, de megérdemelten nyertem. Ha már itt vagyok, ezek után meg is akarom nyerni a tornát, különösen szeretnék visszavágni a francia Souleymane Cissokhónak egy korábbi vereségért. Talán a döntőben összefutunk” – értékelt fülig érő szájjal Bacskai Balázs.
Bacskai Balázst korábbi Eb-ezüstérmes édesapja vitte le a bokszterembe hétévesen még 1995-ben, innen pedig egyenes út vezetett a sportolói karrierhez. Serdülő magyar bajnoki címet követően 15 évesen a bukaresti kadett világbajnokságon a csapat legifjabb tagjaként bokszolhatott, és élete első nagy világeseményén mérkőzést is nyert. Már ekkor jelezte minden szakember, nagy jövő várhat az akkor még "kis" Bacskaira.
Néhány kisebb nemzetközi junior sikert követően 17 évesen magyar bajnoki döntőt vívhatott 2005 decemberében Bacskai, és kezdetét vette a kétszeres vb-bronzérmes Káté Gyula elleni küzdelmek hosszú sora. Három egymást követő bajnoki döntőben szenvedett Benji vereséget rutinos ellenfelével szemben, de nem adta fel a küzdelmet, és közben a sok tapasztalat kamatozott a nemzetközi mezőnyben.
Tíz évvel ezelőtt az agadiri junior világbajnokságon saját korosztályában esélyesként aranyérmet szerzett orosz ellenfelét legyőzve a döntőben, amelyre korábban a magyar bokszban kevesen voltak képesek. Nyolc évvel ezelőtt még éppen időben váltott súlycsoportot, így részt vehetett az utolsó olimpiai kvalifikációs tornán, amelyen kevés rutinja miatt még nem járt sikerrel francia ellenfelével szemben.
Benji nem jutott ki a pekingi olimpiára, de szerepelhetett a liverpooli felnőtt Európa-bajnokságon, ahol eljutott a negyeddöntőbe. Ott újabb pofont kapott, de nem ellenfelétől, Abdulkadir Koroglu minden részéből ugyan dőlt a vér, de a bírók a törököt juttatták be a legjobb négy közé. Egy évvel később élete első felnőtt világbajnokságán két szép sikert aratott Milánóban, de az orosz Andrej Zamkovoj a legjobb tizenhatban megállította az ifjoncot. Benji aranyat várt Milánóban, de ez ekkor még túlzott elvárás volt, és veresége nagy csalódást okozott, elsősorban önmagának.
Ez a vereség a kezdeti sokkot követően roppant erős motivációt épített fel a magyar fiúban, és a 2010-es esztendőt nyugodtan nevezhetjük a Bacskai-évnek. Benji nemcsak minden nemzetközi tornán győzött, visszavágva az orosz Zamkovojnak is, de Moszkvában Európa-bajnoki címet ünnepelhetett nagy különbséggel győzve le mindenkit, köztük a későbbi világbajnok ukrán Tarasz Selesztyukot, és a franciák azóta balesetben elhunyt klasszisát, Alexis Vastine-t is felülmúlva. Az oroszok szövetségi kapitánya, Nyikolaj Hromov abban az évben a világ legjobbjának nevezte Bacskai Balázst.
A rendkívül sikeres évet követően jöttek Bacskai számára a sérülések, a gerincproblémák, az edzői gondok, a klubváltások, és mindez rossz sorsolással, bírói tévedésekkel, és gyenge sportdiplomáciával párosult. A 2011-es bakui világbajnokságon közel volt a londoni kvótához, de végül az európai olimpiai kvalifikációs tornán sem sikerült az ötkarikás szereplés, miután Törökországban egy hazai versenyző ellenében maradt alul. Hogyan kapott ki? Ez még ma is a Szent Grálhoz hasonló rejtély.
A riói olimpiai ciklusban sem tudott visszatalálni a nagy világversenyeken a sikeres útra, annak ellenére, hogy számos nemzetközi tornát nyert meg. Ilyen előzményekkel vágott neki Bacskai Balázs a riói kvalifikációs sorozatnak, és újabb peches mérkőzések, szoros vereségek következtek, előbb a szamokovi Eb-n, majd az európai kvalifikációs tornán Samsunban. Sokan megtörtek volna ennyi kudarc hatására, de Bacskai Balázs nem, elszántan hitt a végső sikerben.
Ezek fényében egy igazi szentimentális pillanat volt, amikor a görög mérkőzésvezető honfitársunk kezét emelte a magasba Bakuban a német Abass Baraou elleni negyeddöntő eredményhirdetésén. Bacskai Balázs édesanyja, felesége, két kisgyermeke és az egész család izgatottan várta a döntő összecsapást, majd egymás nyakába borulva zokogtak Benji győzelmét követően. Ki ne értené ezt meg?
Ha van valaki, aki abszolút megérdemelte, hogy egy olimpián bokszolhasson, az Bacskai Balázs, aki immáron tíz éve a nemzetközi élmezőnybe tartozik. Kalapot emelhetünk teljesítménye előtt, ezért aztán megérte küzdeni a sok kudarcot követően is. A mondás szerint, ami nem öl meg, az erősebbé tesz, ennek iskolapéldája a mi Benjink. Olimpiai kvótája egy falat kenyér volt az elmúlt időszakban kevéssé sikeres magyar bokszéletnek.
A felkészülési idő rövid lesz ugyan Rióra, de ez akár jó is lehet Benjinek, hiszen az egész évet edzőtáborban töltötte kiemelkedő munkamorállal, és folyamatos versenyzéssel, most még egy lapáttal kell csak erre rátennie. Olyan pozitív érzelmi töltettel azonban, amelyet Bakuban harcolt ki önmagának, sokkal könnyebb lesz, és ez a friss lendület sokat érhet Rióban is.
Többen a súlyában már tavaly megszerezték a kvótát, így velük szemben Benji akár mentális előnyben is lehet az olimpián, amelynek hangulatáról csupa szív edzője, világbajnokunk és olimpiai bronzérmesünk, Erdei Zsolt biztosan sokat fog mesélni neki az elkövetkező hetekben. Hasonló olimpiai bronzéremmel Benji esetében talán előre ki is egyeznénk...
Forrás Kincses Tibor, Presztízs Sport
Mond el a véleményed
Legolvasottabb
Felkapott