Az ökölvívás szellemisége IV. rész - A karácsony üzenete
Újra eljött a karácsony, a szeretet ünnepe.
Eredetileg a téli napforduló ünnepe volt. Ez jelenti a tél kezdetét, azt hogy néhány napon keresztül a Nap minden reggel látszólag pontosan ugyanazon a helyen bukkan elő a látóhatár mögül. A Nap imádatáról beszélünk.
A karácsony 2011 éve a szeretet ünnepe, továbbá erről az emberről emlékezünk meg, aki a szeretetről beszélt. Ez volt az üzenete, és a mai napig ez az üzenet: „Szeresd felebarátodat!” A felebarát alatt bármelyik embertársunkat értjük. Nem azt mondta, hogy: „Szeresd a barátaidat!” Nem, Ő bárkire gondolt! Hiszen bárkit lehet szeretni. A szeretetnek sokféle formája van.
Az üzenet vagy hír: a szeretet. A héber messiás szó jelentése eredetileg: „hírvivő”. Az angol „üzenet” – messenger – szóban is felfedezhetjük ezt. Mindenki ismeri, aki internetezik vagy modernebb mobiltelefont használ.
Rengeteget megtudunk az igazságról, ha megvizsgáljuk a szavak eredeti jelentését, forrását. Az etimológia [görög szó] a szavak eredetének tudománya. Egy teljes nyelvészeti tudományág épült erre.
Karácsony pedig a szeretet ünnepe, és a család ünnepe. Furcsa mód mégsem elég másokat szeretni! Az embernek szeretnie és tisztelnie kell saját magát is. E nélkül ugyanis nem igazán működik másfajta szeretet sem.
Itt jön a képbe az egészséges életmód iránti vágyunk, a változtatás szükségessége, egyéb álmaink, reményeink. Új év = új élet. És miért ne?! Megérdemeljük a boldog, teljes életet. Legalábbis, aki így gondolja. Az ember olyan jó, amilyennek gondolja magát. Ön pont olyan jó, amilyennek hiszi magát!
Akár sportolhat is, ez csak és kizárólag az Ön döntési szabadságán múlik. Nincs kibúvó, nem állja meg a helyét semmiféle magyarázkodás. Szinte bárhol végezhet néhány fekvőtámaszt, különösebb felszerelés vagy előkészület nélkül.
Ez kemény dolog, és sokaknak ijesztő, mert az egyén felelősségéről beszélünk. Az Ön felelősségéről van szó. A felelősségvállalásnak valójában csak jó oldala van, hiszen a felelősség, a szabadság és az erő, kéz a kézben járnak egymással. Ön csak úgy lehet szabad vagy boldog, ha képes arra, hogy felelősséget vállaljon a saját életéért.
Az ökölvívásnak az a szépsége – és talán az egyetlen szépsége –, hogy az egyéni felelősségvállalás megkérdőjelezhetetlenül jelen van benne. A boksz nem csapatjáték. A boksz egyéni sport, szemben a labdarúgással, kézilabdával, jégkoronggal stb. Persze vannak más egyéni sportok is. Egy futó, ha csak harmadikként ér be a célba, akkor „nem volt formában”, ezúttal vesztett. Egy ökölvívót viszont úgy megverhetnek a szorítóban, hogy még az élettől is elmegy a kedve. Ez keményebb, sokkal keményebb dolog…
Ez az ökölvívás valódi arca. Ettől szép: az egyén felelősségvállalásától. Ezt látják, érzik, sejtik a sportág rajongói. Van itt filozófia, van itt mélység bőven.
Az ökölvívónak szembe kell néznie az ellenféllel. Szembe kell néznie a veszéllyel, a pofonokkal, az ellenfél – és nem ellenség! – szándékával, győzni akarásával. A bokszoló nem bújhat el, nem menekülhet el, de nem is akar! Ez a szabadság: nem elmenekülni, hanem inkább szembenézni.
A boksztermekben lévő baráti hangulat, a biztonság, a nyugalom, onnan ered, hogy itt minden támadás szemből éri az embert… Ez roppant szimpatikussá, vonzóvá teszi az ökölvívást. Ettől lesz olyan tiszta, olyan fenséges, nemes.
Érdekes idevonatkozó észrevétel, hogy a bokszkesztyűk tömegmértékegysége az uncia, akárcsak az aranyé. Az uncia angol mértékegység, és a modern ökölvívás Angliából származik. Uncia, nemesfém és bokszkesztyű. Ezt betudhatjuk a sportág egyfajta rangsorolásának.
A boldogság egyébként bármelyik kemény testi igénybevételt kívánó sportág gyakorlása során elérhető. A sport szó a latin disportare szóból ered, jelentése: elvisz, félrevisz. Valójában azt mondja, hogy a sport kiemel a problémákból. Hiszen ez a sport szerepe, hogy jobb szellemi állapotba kerülhessünk általa.
Óóó, az ókori görögök nagyon is tisztában voltak ezzel. A mai fiatalnak – amelyik csak az iskolapadot koptatja – minden áldott nap keményen kéne sportolnia vagy mondjuk intenzíven táncolnia. Megfigyeléseken alapul, hogy a rendszeres, kemény testmozgás által a diák egy osztályzatot javul, szinte minden tantárgyból. A sport vagy tánc jobb tanulmányi eredményekhez vezet.
Karácsony táján – így év vége felé –, visszatekintünk az elmúlt esztendőre, és talán az egész eddigi életünkre is. Egy idő múlva viszont elkerülhetetlenül előretekintünk, az eljövendő év felé, a jövőnk irányába.
Sok honfitársunk külföldre vágyik, egy jobb, boldogabb élet reményében. Saját magam hat éven keresztül éltem Bécsben, ezért bátorkodom úgy gondolni, hogy ebben a témakörben lehetek „szakértő”. Hat év nyugat-európai tapasztalat.
Jól éltem, és sokkal gazdagabb is voltam, mégsem bírtam tovább kint maradni. Valami hiányzott. Akkoriban nem igazán tudtam megmagyarázni, hogy miért jöttem haza, és véletlenül sem azért történt, mert nem jött be a számításom vagy ilyesmi. De megismertem nagyon gazdag embereket is, akik mégsem voltak boldogok… Ez tény! Valahol tehát sántikált a dolog.
„Nemcsak kenyérrel él az ember.” Ezt is Jézus Krisztus mondta. Nem én találtam ki, én csak idézek. Viszont jól mutatja azt a helyzetet, amibe sok-sok magyar barátunk találta magát. Modern korunk súlyos terhe: a boldogságkeresés.
A boldogság nem anyagi dolog. Ebben rejlik a titka. Ez a dolog nyitja, vagy trükkje, csapdája, vagy bárhogyan nevezzük is. Az, hogy a boldogság nem anyagi természetű. Sajnos vagy szerencsére, de eléggé törvényszerűen, nem megvásárolható, pénzre vagy anyagi javakra nem cserélhető.
A boldogságot lehet keresni külföldön, lehet keresni itthon, a pénztárcánkban vagy a bankkártyánkon, esetleg a garázsban, de a boldogság nem ott lesz. Nem anyagi jellegű. Nincs is olyan, hogy „fél kiló” boldogság vagy „húsz millió” boldogság…
Az igazi boldogság a szívünkben rejlik. Belül van és nem kívül. Csak ott lelhetünk rá. Ott bújik meg a szeretet, a boldogság és a béke.
Meglepően érdekes dolog, hogy amikor a filozófia megérinti az ember lelkét, akkor saját maga is erőteljes felismerésekre jut. Így történt ez a legtöbb művésszel. Élt egyszer egy francia író, filozófus, aki remek repülőgép-pilóta is volt. Jól ismerjük, Ő írta „A kis herceg” című regényt, a neve Antoine de Saint-Exupéry.
Exupéry volt annyira intelligens, hogy felismerje a következőket:
„…csak egyetlen igazi fényűzés van: az emberi kapcsolatoké. Ha csupán anyagi javakért dolgozunk: magunk építjük magunk köré börtönünket. Bezárjuk magunkat, magányosan, hamunál hitványabb pénzünkkel, amely semmi olyat nem nyújt, amiért érdemes élni.”
Én nem azt mondom, hogy ne menjünk külföldre. Pont én nem is mondhatnék ilyet! Hiszen nagyon hasznos dolog nyelveket tanulni, világot látni, tapasztalatot gyűjteni és biztos megélhetést, jólétet teremteni magunk és a szeretteink számára. Csak annyit mondok, hogy azért lássuk a fától az erdőt!
Ne veszítsük el a lényeget, mert a lényeg az nem a haszon, a profit, a nyereség, hanem a szeretet! Aki elveszíti a szeretetet, az önmagát veszíti el. Egyszerűen nem éri meg, túl magas az ára! Odalesz a boldogságunk, a lelki békénk.
Aki mindig elmenekül, az végül sohasem lesz szabad. Szembenézni és nem elmenekülni: ez a szabadság. Létezik lelkiismereti szabadság is. A lelkiismereti szabadság alapvető emberi jog, magában foglalja a személyes meggyőződés, világnézet, vallás szabad megválasztásának szabadságát.
Sokféle szeretet létezik. Engedjük szívünkben megjelenni a Szeretet Egyetemes Fényét! Létezik szeretet, megértés és kegyelem. Ez a karácsony üzenete, már régóta ez.
Minden kedves Olvasónak szívből kívánok békés, meghitt karácsonyt és boldog új esztendőt!
Írta: Czeroven Sándor