Mike Tyson vs. Jake Paul - Mindenki a hamvaiból feltámadó „Főnixet” várja
1858
Az ökölvívás szellemisége - II. rész
2011. 11. 16. 17:03
A belső erőről szeretnék írni Önöknek. Hívhatjuk életenergiának is. Érdekes módon, amikor az ember elkezdi kicsit mélyebben beleásni magát az ökölvívás tanulmányozásába, akkor könnyen megeshet, hogy egészen meghökkentő felfedezésekre tesz szert. Például, hogy az ökölvívás működési elve ősi filozófiából, tudásból ered, a gyökerei egyértelműen oda nyúlnak vissza.
Mostanában, amikor Papp László filmre rögzített bokszmérkőzéseit elemezgetem, feltűnik ütéseinek letaglózó ereje, roppant hatékonysága. Pedig mintha éppen csak odaérne a kesztyűje az ellenfél arcához. Tiszta, pontos ütés, annyira könnyed, erőlködés nélküli és épp hogy csak eléri ellenfelét, de nézzék, az illető összeroskad és nem is tér magához egyhamar – sok ellenfele még később is ápolásra szorult a ring sarkában.
Bénító erő. Valami belső energia, ami kiáramlik az ütő karból, még a bokszkesztyűn is túl. Az ökölvívó szakértők az ütőerőt egyfajta adottságnak tartják. Az ütőerő a belső erő szabad kezelésének képességétől függ. Papp László minden bizonnyal rendelkezett azzal a különleges képességgel, hogy energiát tudott kiáramoltatni a karjaiból.
Húúú, persze ez most egy nagyon merész kijelentésnek tűnik a részemről, de lám-lám Kínában ezt a dolgot évezredek óta úgy hívják, hogy „chi”. A kínai mitológiában Chi egy vízi sárkány volt, és könnyen meglehet hogy ott van a jelképes hasonlóság és utalás, mivel a víz vezeti az energiát. És én egyszerűen nem tudok átsiklani afelett, hogy a leghíresebb kínai harcművészt, Bruce Lee-t úgy becézték, hogy „Kis Sárkány”…
A belső erőt Japánban pedig „ki”-nek hívják, ami ugyanaz, de a két nyelv mégiscsak eltér egymástól. Az elnevezés eredetileg Indiából származik, az ottani neve „prána”. De maradjunk egy kicsit Japán területen, ahol Ueshiba Morihei Nagymesternek köszönhetően megszületett az Aikido, ami az egyik leghatékonyabb önvédelmi rendszer. A nevében fel is fedezzük a „ki” szót.
James Figg.jpgÖnvédelemről beszélünk, a becsületünk védelméről. 1719 körül Angliában, James Figg csupasz öklű ökölvívó bajnok és ökölvívó oktató „az önvédelem nemes művészete” kifejezéssel népszerűsítette ezt az újonnan megjelenő sportot, ami a Római Birodalom bukásával tűnt el egy időre. James Figg-et tartjuk a modern ökölvívás atyjának. Érdemes megjegyezni, hogy Figg 270 csupasz öklű mérkőzéséből 269-et megnyert…
De miért hívta Figg az ökölvívást „művészet”-nek? Talán a harcművészetekkel vagy pláne a művészetekkel való rokonsága miatt?! Mindenesetre a művészek mindig előbbre jártak az igazság felismerésében. A belső erőt manapság a videó játékok grafikusai ábrázolják is a különböző verekedős játékoknál, ahol az egyik karakter ökle körül megjelenik egy színes mező, amivel igazán nagyot tud ütni.
Pont a művészek fedezték fel korábban ezeket a dolgokat, sokkal inkább, mint az orvosok vagy a tudósok. William Shakespeare, a legnagyobb angol drámaíró William Harvey-t kissé megelőzve rájött, hogy a vér kering a test ereiben. Ha misztikus lennék, akkor azt mondanám, hogy mennyire érdekes, hogy mindkettőjüket William-nek hívták!
Leonardo da Vinci, olasz művész és tudós szintén foglalkozott a vérkeringéssel, de akkoriban nem volt szerencsés dolog eretnek nézeteket hirdetni, így hát viszonylag diszkrét maradt, vagy inkább titokzatos.
A nyugati, materialista tudomány csak a látható, mérhető, kézzelfogható dolgokat fogadja el, ezért sokáig nem létezett túl sok információ a belső erőről, legalábbis ami Európát és Amerikát illeti. 1939-ben egy Semyon Davidovich Kirlian nevű örmény tudós és kutató lefényképezte az élő sejtek körül ragyogó energiamezőt. Azután lássunk csodát, Amerikában 1960-ban megjelent a bioenergetika nevű tudomány. Így végül hozzánk is elérkezett ez a témakör, körülbelül 10000 év késéssel.
Még ha nem is tudtak a belső erőről vagy erőmezőről, attól még használták, és valójában állandóan használjuk, most is, mindig is.
Visszatérve az ökölvíváshoz, amikor egy ökölvívó üt, akkor az öklét körülölelő energiamező megvédi kézfejét a sérülésektől. Ha viszont fáradtság vagy figyelmetlenség – a kettő tulajdonképpen ugyanaz – miatt ez az energiamező lecsökken, akkor az ütő kéz megsérül, a kéz valamelyik csontja el is törhet. A jó formában lévő, hatékony bokszolóra azt mondják, hogy nagyon „összeszedett”. A figyelmetlen, eredménytelen ökölvívó viszont olyan „szétszórt”. Itt is az energiáról van szó, ezek a jelzők az energia – vagy a figyelem – különböző irányait jelentik.
Még akár egy szabályt vagy törvényt is felállíthatnánk, ami úgy szólna, hogy az energiáit teljesen összeszedett, éber ökölvívó szinte sérthetetlen, viszont a szétszórt, figyelmetlen vagy fáradt ökölvívó nagy valószínűséggel megsérül. Ebből az állításból pedig az következik, hogy az ökölvívó csak akkor sérül meg komolyabban, ha a figyelme és az ébersége csökken, azaz szellemileg elfárad. Ez viszont azt árulja el nekünk, hogy az ökölvívás sokkal inkább egy szellemi tevékenység, mintsem testi.
Itt felfedezzük a rokonságot a sakkal. Ha egy sakkozó figyelme ellankad, akkor sérülést szenved, hiszen leütik egy bábuját.
Becsület, művészet, filozófia és tudás. Az ökölvívás mindezeket nemes egyszerűséggel foglalja magába, ezért sem nevezhetjük pusztán sportnak.
Írta: Czeroven Sándor
Bénító erő. Valami belső energia, ami kiáramlik az ütő karból, még a bokszkesztyűn is túl. Az ökölvívó szakértők az ütőerőt egyfajta adottságnak tartják. Az ütőerő a belső erő szabad kezelésének képességétől függ. Papp László minden bizonnyal rendelkezett azzal a különleges képességgel, hogy energiát tudott kiáramoltatni a karjaiból.
Húúú, persze ez most egy nagyon merész kijelentésnek tűnik a részemről, de lám-lám Kínában ezt a dolgot évezredek óta úgy hívják, hogy „chi”. A kínai mitológiában Chi egy vízi sárkány volt, és könnyen meglehet hogy ott van a jelképes hasonlóság és utalás, mivel a víz vezeti az energiát. És én egyszerűen nem tudok átsiklani afelett, hogy a leghíresebb kínai harcművészt, Bruce Lee-t úgy becézték, hogy „Kis Sárkány”…
A belső erőt Japánban pedig „ki”-nek hívják, ami ugyanaz, de a két nyelv mégiscsak eltér egymástól. Az elnevezés eredetileg Indiából származik, az ottani neve „prána”. De maradjunk egy kicsit Japán területen, ahol Ueshiba Morihei Nagymesternek köszönhetően megszületett az Aikido, ami az egyik leghatékonyabb önvédelmi rendszer. A nevében fel is fedezzük a „ki” szót.
James Figg.jpgÖnvédelemről beszélünk, a becsületünk védelméről. 1719 körül Angliában, James Figg csupasz öklű ökölvívó bajnok és ökölvívó oktató „az önvédelem nemes művészete” kifejezéssel népszerűsítette ezt az újonnan megjelenő sportot, ami a Római Birodalom bukásával tűnt el egy időre. James Figg-et tartjuk a modern ökölvívás atyjának. Érdemes megjegyezni, hogy Figg 270 csupasz öklű mérkőzéséből 269-et megnyert… De miért hívta Figg az ökölvívást „művészet”-nek? Talán a harcművészetekkel vagy pláne a művészetekkel való rokonsága miatt?! Mindenesetre a művészek mindig előbbre jártak az igazság felismerésében. A belső erőt manapság a videó játékok grafikusai ábrázolják is a különböző verekedős játékoknál, ahol az egyik karakter ökle körül megjelenik egy színes mező, amivel igazán nagyot tud ütni.
Pont a művészek fedezték fel korábban ezeket a dolgokat, sokkal inkább, mint az orvosok vagy a tudósok. William Shakespeare, a legnagyobb angol drámaíró William Harvey-t kissé megelőzve rájött, hogy a vér kering a test ereiben. Ha misztikus lennék, akkor azt mondanám, hogy mennyire érdekes, hogy mindkettőjüket William-nek hívták!
Leonardo da Vinci, olasz művész és tudós szintén foglalkozott a vérkeringéssel, de akkoriban nem volt szerencsés dolog eretnek nézeteket hirdetni, így hát viszonylag diszkrét maradt, vagy inkább titokzatos.
A nyugati, materialista tudomány csak a látható, mérhető, kézzelfogható dolgokat fogadja el, ezért sokáig nem létezett túl sok információ a belső erőről, legalábbis ami Európát és Amerikát illeti. 1939-ben egy Semyon Davidovich Kirlian nevű örmény tudós és kutató lefényképezte az élő sejtek körül ragyogó energiamezőt. Azután lássunk csodát, Amerikában 1960-ban megjelent a bioenergetika nevű tudomány. Így végül hozzánk is elérkezett ez a témakör, körülbelül 10000 év késéssel.
Még ha nem is tudtak a belső erőről vagy erőmezőről, attól még használták, és valójában állandóan használjuk, most is, mindig is.
Visszatérve az ökölvíváshoz, amikor egy ökölvívó üt, akkor az öklét körülölelő energiamező megvédi kézfejét a sérülésektől. Ha viszont fáradtság vagy figyelmetlenség – a kettő tulajdonképpen ugyanaz – miatt ez az energiamező lecsökken, akkor az ütő kéz megsérül, a kéz valamelyik csontja el is törhet. A jó formában lévő, hatékony bokszolóra azt mondják, hogy nagyon „összeszedett”. A figyelmetlen, eredménytelen ökölvívó viszont olyan „szétszórt”. Itt is az energiáról van szó, ezek a jelzők az energia – vagy a figyelem – különböző irányait jelentik.
Még akár egy szabályt vagy törvényt is felállíthatnánk, ami úgy szólna, hogy az energiáit teljesen összeszedett, éber ökölvívó szinte sérthetetlen, viszont a szétszórt, figyelmetlen vagy fáradt ökölvívó nagy valószínűséggel megsérül. Ebből az állításból pedig az következik, hogy az ökölvívó csak akkor sérül meg komolyabban, ha a figyelme és az ébersége csökken, azaz szellemileg elfárad. Ez viszont azt árulja el nekünk, hogy az ökölvívás sokkal inkább egy szellemi tevékenység, mintsem testi.
Itt felfedezzük a rokonságot a sakkal. Ha egy sakkozó figyelme ellankad, akkor sérülést szenved, hiszen leütik egy bábuját.
Becsület, művészet, filozófia és tudás. Az ökölvívás mindezeket nemes egyszerűséggel foglalja magába, ezért sem nevezhetjük pusztán sportnak.
Írta: Czeroven Sándor
Mond el a véleményed
Legolvasottabb
Felkapott