Az amatőr boksz aktív nagyjai - Rau’Shee Warren

Rau’Shee Warren 1987. február 13-án született az Ohio állambeli Cincinnati városában, ebben a kétmilliós nagyvárosban, amely nemcsak fejlett sportéletéről, és számos film forgatási helyszíneként – Batman, Esőember, A faterok motoron – ismert, de magas bűnözési statisztikáiról is híres.

Nyolc éves volt, amikor első alkalommal ellátogatott az ökölvívó terembe, ahova bátyja unszolására ment le, aki már korábban megismerkedett a sportággal. Rögtön kitűnt, hogy sokkal tehetségesebb, valamint gyorsabb, mint a bátyja, és Mike Stafford edző külön gondjaiba vette a kis Warrent. Tudatosan nevelte nagyobb célok érdekében, védte tanítványát, menedzselte, mert érezte, hogy nagy versenyző válhat a kisfiúból. RauShee Warren.jpg
Az első átütő sikert 2003-ban érte el tizenhat esztendősen, amikor megnyerte az Egyesült Államok olimpiai reménységeinek tornáját a legkisebbek között, amely a helyi országos kadett – 2008 óta ennek a korosztálynak a megnevezése junior – bajnokságnak felel meg. Az év végén részt vehetett első nemzetközi versenyén is, egy svédországi kadett tornán, amelyen természetesen nagy fölénnyel győzött mindenki ellen.

Nagy reményekkel vágott neki 2004 elején az amerikai felnőtt bajnokságnak, amely azt hivatott eldönteni, hogy ki képviselhesse az Egyesült Államokat az olimpiai kvalifikációs tornán. A legkisebbeknél, a 48 kilósok között egészen a döntőig menetelt úgy, hogy éppen betöltötte 17. életévét, a fináléban viszont szoros mérkőzésen 15:13-as pontozásos vereséget szenvedett a két évvel idősebb texasi Austerberto Juarez ellenében.

Ennek ellenére az amerikai szövetségben felismerték tehetségét, és a második, mexikói olimpiai kvalifikációs versenyre őt nevezte be a szakma. Ezzel a lehetőséggel élt is azonnal, itt is a döntőig menetelt, amely automatikusan athéni repülőjegyet jelentett a számára. Néhány felkészülési versenyen az olimpia előtt ismerkedhetett a felnőtt mezőnnyel, a bangkoki Király kupán bronzérmet szerzett.

RauShee Warren.jpgAz athéni játékokon a teljes amerikai csapat legfiatalabb tagjaként vehetett részt, de a versenyzése nem tartott sokáig, mert a kínaiak világbajnoki ezüstérmese Cou Siming – a kínai ökölvívó azóta két világbajnoki, és egy olimpiai bajnoki címet is szerzett – legyőzte őt 22:9-es pontozással az első fordulóban.

Az athéni olimpia után Warren összes csapattársa profinak állt, őt is ostromolta több menedzseriroda, végül maradt az amatőrök között, elsősorban édesanyja hatására, aki a kudarc után kitartott mellette, és ösztönözte fiát. Warren már az olimpiára is kicsit nehezen fogyasztott, így törvényszerű volt, hogy váltson, fellépett az 51 kilósok közé.

Új súlycsoportjában 2005-ben rögtön amerikai bajnoki címet szerzett, a tizennyolcadik születésnapját aranyéremmel ünnepelhette. Az év folyamán az új, tinédzserekből álló amerikai válogatott tagjaként részt vett a moszkvai Csapat Világkupán, ahol országa legjobbjának bizonyult, és csak az oroszok háromszoros Európa bajnokától, Georgij Balaksintól kapott ki egy szoros mérkőzésen.

Az év fő versenye a mianjangi világbajnokság volt, ahol első alkalommal bizonyította tehetségét, és még juniorkorú versenyzőként felnőtt világbajnoki bronzérmet szerzett. A selejtezők alatt az ukrán Georgij Csigajev, aki azóta Európa bajnok lett, majd a magyar Oltványi Dávid ellen sem ment végig a mérkőzése, idő előtt győzött ellenük. A negyeddöntőben, már éremért visszavágott az orosz Balaksinnak a moszkvai vereségért, és bár az elődöntőben a dél-koreai Li Ok Szung jobbnak bizonyult nála, éremmel térhetett haza.

A 2006-os évet szinte teljesen az olimpiai kvalifikációs felkészülésnek szánta, kevés versenyen vett részt, de természetesen az amerikai bajnokságot ezúttal is megnyerte könnyedén. 2007 elején az AIBA új vezetősége elvette Moszkvától a világbajnoki rendezés jogát, amelyet helyette Chicago kapott meg, és ez Warren részére is hatalmas lökést adott, hazai ringben kellett bizonyítania.

Ezúttal is kihagyta az év nagy felkészülési versenyeit, és ennek világbajnoki cím lett a jutalma, amelyet amerikai, hazai közönség előtt szerezhetett meg, ráadásul pekingi olimpiai kvótát is szerzett egyben. Igen nehéz ágon, a selejtezőtől kezdve veretes ellenfeleket legyőzve lett aranyérmes, az üzbég Tulasbaj Danijarov, a mexikói Braulio Avila, a Fülöp-szigeteki Ázsia Játékok győztes Violito Payla, az orosz Georgij Balaksin, az azeri Eb-ezüstérmes Szamir Mammadov, majd a döntőben a thaiföldi világbajnok Somjit Jongjohor sem tudta megállítani.

A tavalyi pekingi olimpia előtt sem versenyeztették túl, csupán két válogatottak közötti csapattalálkozón vett részt, ahol természetesen mindkét találkozón győzött. A játékokra egyértelműen a súlycsoport esélyeseként utazott, nagy várakozással, de ismét már az első fordulóban búcsúzni kényszerült, egy korábbi legyőzője, a dél-koreai világbajnok Li Ok Szung 9:8-as pontozással, nagy csatában diadalmaskodott felette. RauShee Warren.jpg
Ezúttal, esélyesként nehezebben dolgozta fel a kudarcot, mint négy évvel korábban Athénban, és bár több menedzseriroda csábította a profik közé, ismét nemet mondott, és sporttörténelmi vállalkozásra szánta el magát. Az első amerikai ökölvívó akar lenni az olimpiák történetében, aki három ötkarikás játékokon szerepel. Szóba került, hogy fellép az 54kilósok közé, de egyelőre még maradt az 51kilóban, és idén februárban is a régi súlycsoportjában győzött az írek elleni válogatott csapattalálkozón előbb Declan Geraghty, majd Ruari Dalton ellen, ez volt az első lépése a milánói világbajnokság felé vezető úton.

Rau’Shee Warren egy üde amerikai színfolt az amerikai ökölvívók között, mert minden társa, csapattagja nagyon fiatalon profinak állt a sokkal jobb megélhetés reményében, addig ő az olimpiai eszme szellemében kitartott az amatőrök között, nem tett le arról, hogy ötkarikás bajnoki címet szerezzen önmagának, és hazájának. Egy biztos, azért szeret bokszolni és versenyezni, mert imád győzni. Szabadidejét elsősorban vásárlással, és kosárlabdázással tölti, ami az ő esetében igen meglepő, lévén csupán 162centiméter magas.

Kincses Tibor – monokli.com