Mike Tyson vs. Jake Paul - Mindenki a hamvaiból feltámadó „Főnixet” várja
1847
Az amatőr boksz aktív nagyjai - Enkhbat Badar-Uugan
2009. 04. 22. 19:16
Az amatőr ökölvívás nagyjainak bemutatását az AIBA által a tavalyi év legjobb bokszolójának járó díját is megszerző, olimpiai bajnok mongol Enkhbat Badar-Uugan biográfiájával folytatom. Mongóliáról elsőre nem éppen az ökölvívás jut eszébe a legtöbb embernek, de kétségtelen tény, ezen a téren is hatalmasat lépett előre az igen gyéren lakott, mintegy hárommilliós, alapvetően szegény közép-ázsiai ország.
A mongol ökölvívás története nem nyúlik túl messzire, első alkalommal komolyabb sikert az 1974-es teheráni Ázsia Játékokon értek el két érem megszerzésével. Az első mongol ökölvívó, aki ötkarikás játékokon felléphetett a dobogóra, Nergun Enkhbat volt a szöuli olimpián, azóta folyamatosan felfelé ível a közép-ázsiai ország sportélete.
Enkhbat Badar-Uugan 1985. június 3-án született Ulánbátorban, az ország fővárosában, amely a teljes népesség egyharmadát tömöríti, az egyetlen helyen, ahol lényegében Mongólia sportélete zajlik nagy vidéki városok hiányában.
Badar-Uugan 1997-ben kezdett el bokszolni a Suld nevű fővárosi klubban, éppen abban az évben, amikor Budapest rendezte a felnőtt világbajnokságot, és ahol honfitársa, Tumentsetseg Uitumen könnyűsúlyban ezüstérmet szerzett a maroknyi mongol szurkoló legnagyobb örömére. Egy-két évtizeddel korábban meglepő lett volna, ha egy mongol család bokszolónak neveli a gyermekét, hiszen az ország nemzeti ünnepén, a Naa-dam alkalmával csak három nemzeti sport – a birkózás, a lovaglás, és az íjászat – képviseltetheti magát, de az ökölvívás nincs közöttük. Az 1990-es évek azonban Mongóliában is új szeleket hozott, mind politikailag, mind társadalmilag.
Még csak öt éve bokszolt Badar-Uugan, amikor első alkalommal nyílott lehetősége megmutatni a nagyvilágnak kivételes tehetségét. Ez 2002-ben hazánkban, Kecskeméten történhetett volna a kadett világbajnokságon, de a mongol csapat végül anyagi gondok miatt nem tudott elutazni a versenyre.
Egy évvel később megnyerte hazája junior bajnokságát, majd 2004 márciusában még tizenkilencedik születésnapja előtt a felnőtt nemzeti bajnokságot is. A szakvezetőség ennek megfelelően elindította a harmadik ázsiai olimpiai kvalifikációs tornán az 51kilósok között a pakisztáni Karachiban, és rögtön első nagy nemzetközi megmérettetésén bronzérmet szerzett, amely ugyan nem ért athéni indulási jogot, de megmutatta, hogy a jövőben, és az elkövetkező években számolni kell vele.
Pechjére néhány hónappal később, egy héttel tizenkilencedik születésnapja után került sor a junior világbajnokságra a dél-koreai Csedzsu szigetén, amelyről életkora miatt lemaradt az AIBA akkor érvényben lévő szabályai miatt.
Az új olimpiai ciklust 2005-ben hazája bajnokságának megnyerésével folytatta, majd részt vehetett élete első világbajnokságán a kínai Mianjang városában, de mivel nagyon nehezen tudta hozni a súlyát, már az első mérkőzésén szoros pontozásos vereséget szenvedett a sokkal tapasztaltabb fehérorosz Bato-Munko Vankejevtől.
Edzője, Bandi Damdinjav tanácsára kategóriát váltott, és fellépett az 54kilósok közé, amely kiváló döntésnek bizonyult, hiszen a nemzeti bajnokság megnyerése után diadalmaskodott Halléban a Kémia Kupán, Isztambulban az Ahmet Cömert tornán, majd Kazahsztánban megnyerte a főiskolai világbajnokságot is.
2006-ban az év fő versenye a decemberi katari Ázsia Játékok voltak, ahova ilyen előzmények után már esélyesként utazott el, de végül be kellett érnie egy bronzéremmel, mert az elődöntőben erősen megkérdőjelezhető módon pontozásos vereséget szenvedett a dél-koreai Han Szul Csul elleni meccsen.
Egy kicsit az önbizalma is elment a vereség után, nem vett részt a hazai bajnokságon két hónappal később februárban fáradtságra hivatkozva. A tavasz folyamán sem ment minden olyan könnyen, mint egy évvel korábban, ezúttal nem tudta megnyerni sem a Kémia kupát, sem az Usti nad Labem tornát Csehországban.
Júniusban eljött a javítás lehetősége, hiszen saját hazájában, Mongólia fővárosában rendezték meg az Ázsia bajnokságot, ahol a tomboló közönség hangzavarában legyőzte az üzbég Orzubek Sajmovot a döntőben, és aranyérmes lett. A sikertől felbuzdulva kezdett el készülni az év sorsdöntő versenyére, a chicagói olimpiai kvalifikációs világbajnokságra.
Október végén a világbajnokság könnyed győzelemmel kezdődött a számára egy guyanai ökölvívó ellen, majd az olasz Vittorio Parrinello komoly fejtörést okozott neki, csak a végjátékot tudta megnyerni, de továbbjutott, ha nehezen is. A legjobb nyolc közé jutásért, az olimpiai kvótáért a magyar Oltványi Dávid ellen pontozással győzött, de alakulhatott volna az eredmény akár fordítva is, mindenesetre a diadallal már biztos pekingi indulónak mondhatta magát egyedüli mongolként.
A venezuelai Hector Manzanilla, majd az angol Joseph Murray felett aratott diadal már a döntőbe jutást jelentette számára, ahol a tőle is fiatalabb orosz Szergej Vodopjanov várt rá. A fináléban ugyan 16:14-re vereséget szenvedett, de a szakma az eredményt igencsak megkérdőjelezte.
Az olimpia évében egyetlen felkészülési versenyen indult, az AIBA Elnök kupáján Tajvanban, de rögtön az első fordulóban vereséget szenvedett az üzbég Hursid Tadzsibajevtől, igaz erre a megméretésre nem készült külön.
A pekingi olimpia helyszíne ideális volt a mongolok számára, míg nagyon sok országnak komoly nehézségekbe ütközött az akklimatizáció, addig ők ilyen problémával nem kellett szembesüljenek a földrajzi közelség miatt.
Pekingben az első fordulóban a 17éves mexikói Oscar Valdez ellen kellett kesztyűt húznia, és bár nehezen indult az első menet számára, végül könnyedén, 15:4-re diadalmaskodott, majd egy újabb ifjú titán, az ír John Joe Nevin következett, és 9:2-re győzött a kiváló képességű szigetországi versenyző ellen.
Enkhbat Badar-Uugan.jpgAz éremért a meglepetésember, a botswanai Khumiso Ikgopoleng könnyed győzelmet jelentett számára, akárcsak az elődöntő, ahol a moldáv Veaceslav Gojan meglepetésre nem tudott Badar-Uugan ellen komoly ellenállást kifejteni. A döntőben folyamatosan javuló teljesítményének csúcspontját jelentette a kubai Yankiel Leon elleni diadal, a karibi versenyző abszolút nem érezte az ütéstávolságot, és hazája történetének első ökölvívó olimpiai bajnoka lett, és a második mongol, aki ötkarikás első helyet szerzett.
Badar-Uugan a pekingi játékok után hihetetlenül népszerű lett hazájában, megkapta a legmagasabb mongol sportolói kitüntetést, valamint a szocialista Munka Hőse érdemrendet is, mindamellett lakást, pénzt, és életjáradékot is biztosított számára a mongol állam. 2008 végén az AIBA ráadásul megválasztotta az év legjobb ökölvívójának, amely mongol ökölvívónak korábban sohasem sikerült.
Minden bizonnyal olyan lökést adott a mongol ökölvívósportnak a pekingi olimpián Badar-Uugan révén megszerzett arany, és a Purevdorj Serdamba által kiérdemelt ezüstérem, hogy az elkövetkező években számolni kell az ország ökölvívásával. Ezt mutatja, hogy az idén januári nemzeti bajnokságon már 160 bokszoló (!) vett részt a hárommilliós országban. Badar-Uugan egyelőre nem indult az olimpia óta versenyen, edzésben van, és a hírek szerint ott lesz a milánói világbajnokságon, ahol természetesen esélyes a végső győzelemre.
Kincses Tibor – monokli.com
Enkhbat Badar-Uugan 1985. június 3-án született Ulánbátorban, az ország fővárosában, amely a teljes népesség egyharmadát tömöríti, az egyetlen helyen, ahol lényegében Mongólia sportélete zajlik nagy vidéki városok hiányában.
Badar-Uugan 1997-ben kezdett el bokszolni a Suld nevű fővárosi klubban, éppen abban az évben, amikor Budapest rendezte a felnőtt világbajnokságot, és ahol honfitársa, Tumentsetseg Uitumen könnyűsúlyban ezüstérmet szerzett a maroknyi mongol szurkoló legnagyobb örömére. Egy-két évtizeddel korábban meglepő lett volna, ha egy mongol család bokszolónak neveli a gyermekét, hiszen az ország nemzeti ünnepén, a Naa-dam alkalmával csak három nemzeti sport – a birkózás, a lovaglás, és az íjászat – képviseltetheti magát, de az ökölvívás nincs közöttük. Az 1990-es évek azonban Mongóliában is új szeleket hozott, mind politikailag, mind társadalmilag.
Még csak öt éve bokszolt Badar-Uugan, amikor első alkalommal nyílott lehetősége megmutatni a nagyvilágnak kivételes tehetségét. Ez 2002-ben hazánkban, Kecskeméten történhetett volna a kadett világbajnokságon, de a mongol csapat végül anyagi gondok miatt nem tudott elutazni a versenyre.
Egy évvel később megnyerte hazája junior bajnokságát, majd 2004 márciusában még tizenkilencedik születésnapja előtt a felnőtt nemzeti bajnokságot is. A szakvezetőség ennek megfelelően elindította a harmadik ázsiai olimpiai kvalifikációs tornán az 51kilósok között a pakisztáni Karachiban, és rögtön első nagy nemzetközi megmérettetésén bronzérmet szerzett, amely ugyan nem ért athéni indulási jogot, de megmutatta, hogy a jövőben, és az elkövetkező években számolni kell vele.
Pechjére néhány hónappal később, egy héttel tizenkilencedik születésnapja után került sor a junior világbajnokságra a dél-koreai Csedzsu szigetén, amelyről életkora miatt lemaradt az AIBA akkor érvényben lévő szabályai miatt.
Az új olimpiai ciklust 2005-ben hazája bajnokságának megnyerésével folytatta, majd részt vehetett élete első világbajnokságán a kínai Mianjang városában, de mivel nagyon nehezen tudta hozni a súlyát, már az első mérkőzésén szoros pontozásos vereséget szenvedett a sokkal tapasztaltabb fehérorosz Bato-Munko Vankejevtől.
Edzője, Bandi Damdinjav tanácsára kategóriát váltott, és fellépett az 54kilósok közé, amely kiváló döntésnek bizonyult, hiszen a nemzeti bajnokság megnyerése után diadalmaskodott Halléban a Kémia Kupán, Isztambulban az Ahmet Cömert tornán, majd Kazahsztánban megnyerte a főiskolai világbajnokságot is.
2006-ban az év fő versenye a decemberi katari Ázsia Játékok voltak, ahova ilyen előzmények után már esélyesként utazott el, de végül be kellett érnie egy bronzéremmel, mert az elődöntőben erősen megkérdőjelezhető módon pontozásos vereséget szenvedett a dél-koreai Han Szul Csul elleni meccsen.
Egy kicsit az önbizalma is elment a vereség után, nem vett részt a hazai bajnokságon két hónappal később februárban fáradtságra hivatkozva. A tavasz folyamán sem ment minden olyan könnyen, mint egy évvel korábban, ezúttal nem tudta megnyerni sem a Kémia kupát, sem az Usti nad Labem tornát Csehországban.
Júniusban eljött a javítás lehetősége, hiszen saját hazájában, Mongólia fővárosában rendezték meg az Ázsia bajnokságot, ahol a tomboló közönség hangzavarában legyőzte az üzbég Orzubek Sajmovot a döntőben, és aranyérmes lett. A sikertől felbuzdulva kezdett el készülni az év sorsdöntő versenyére, a chicagói olimpiai kvalifikációs világbajnokságra.
Október végén a világbajnokság könnyed győzelemmel kezdődött a számára egy guyanai ökölvívó ellen, majd az olasz Vittorio Parrinello komoly fejtörést okozott neki, csak a végjátékot tudta megnyerni, de továbbjutott, ha nehezen is. A legjobb nyolc közé jutásért, az olimpiai kvótáért a magyar Oltványi Dávid ellen pontozással győzött, de alakulhatott volna az eredmény akár fordítva is, mindenesetre a diadallal már biztos pekingi indulónak mondhatta magát egyedüli mongolként.
A venezuelai Hector Manzanilla, majd az angol Joseph Murray felett aratott diadal már a döntőbe jutást jelentette számára, ahol a tőle is fiatalabb orosz Szergej Vodopjanov várt rá. A fináléban ugyan 16:14-re vereséget szenvedett, de a szakma az eredményt igencsak megkérdőjelezte.
Az olimpia évében egyetlen felkészülési versenyen indult, az AIBA Elnök kupáján Tajvanban, de rögtön az első fordulóban vereséget szenvedett az üzbég Hursid Tadzsibajevtől, igaz erre a megméretésre nem készült külön.
A pekingi olimpia helyszíne ideális volt a mongolok számára, míg nagyon sok országnak komoly nehézségekbe ütközött az akklimatizáció, addig ők ilyen problémával nem kellett szembesüljenek a földrajzi közelség miatt.
Pekingben az első fordulóban a 17éves mexikói Oscar Valdez ellen kellett kesztyűt húznia, és bár nehezen indult az első menet számára, végül könnyedén, 15:4-re diadalmaskodott, majd egy újabb ifjú titán, az ír John Joe Nevin következett, és 9:2-re győzött a kiváló képességű szigetországi versenyző ellen.
Enkhbat Badar-Uugan.jpgAz éremért a meglepetésember, a botswanai Khumiso Ikgopoleng könnyed győzelmet jelentett számára, akárcsak az elődöntő, ahol a moldáv Veaceslav Gojan meglepetésre nem tudott Badar-Uugan ellen komoly ellenállást kifejteni. A döntőben folyamatosan javuló teljesítményének csúcspontját jelentette a kubai Yankiel Leon elleni diadal, a karibi versenyző abszolút nem érezte az ütéstávolságot, és hazája történetének első ökölvívó olimpiai bajnoka lett, és a második mongol, aki ötkarikás első helyet szerzett. Badar-Uugan a pekingi játékok után hihetetlenül népszerű lett hazájában, megkapta a legmagasabb mongol sportolói kitüntetést, valamint a szocialista Munka Hőse érdemrendet is, mindamellett lakást, pénzt, és életjáradékot is biztosított számára a mongol állam. 2008 végén az AIBA ráadásul megválasztotta az év legjobb ökölvívójának, amely mongol ökölvívónak korábban sohasem sikerült.
Minden bizonnyal olyan lökést adott a mongol ökölvívósportnak a pekingi olimpián Badar-Uugan révén megszerzett arany, és a Purevdorj Serdamba által kiérdemelt ezüstérem, hogy az elkövetkező években számolni kell az ország ökölvívásával. Ezt mutatja, hogy az idén januári nemzeti bajnokságon már 160 bokszoló (!) vett részt a hárommilliós országban. Badar-Uugan egyelőre nem indult az olimpia óta versenyen, edzésben van, és a hírek szerint ott lesz a milánói világbajnokságon, ahol természetesen esélyes a végső győzelemre.
Kincses Tibor – monokli.com
Mond el a véleményed
Legolvasottabb
Felkapott