A világszínvonal volt a mérce
Kubában két héten át a világszínvonal volt a mérce legjobb ökölvívóinknak – a szövetség kapitány Kovács László, Harcsa Zoltán, Csóka Nándor és Csötönyi Sándor értékelte a válogatott edzőtáborát.
Az edzések tizennégy napon át embert próbáló fordulatszámon pörögtek. Reggel hétkor 45 perces, nyolc kilométeres futás vezette be a napot a szálloda környékén, délelőtt rendszerint az úgynevezett „técnico-táctico” szerepelt az étlapon, amely a szentpétervári ifjúsági világbajnokságra készülő kubai válogatott keret tagjaival folytatott, technikai és taktikai elemek gyakorlását sulykoló kesztyűzést jelentette, amelyet két alkalommal pengeéles sparring színesített. Délutánonként pedig kondicionáló és erőfejlesztő foglalkozások váltogatták egymást piramisjellegű – 400, 800 és 1200 méteres távok teljesítéséből álló – maximális sebességű futásokkal a stadionban.
"Életem legcsodálatosabb négy menete volt a Julio La Cruzzal, napjaink legjobb amatőr ökölvívójával vívott kesztyűzés" – mondta a bakui Európai Játékok 75 kilós bronzérmese, Harcsa Zoltán. – "Tőle lehet tanulni igazán! Gyors, robbanékony, kiváló az egyensúlyérzéke, remek sportember, semmiféle nagyképűsködést nem tapasztaltam tőle. Ami a táborozás egészét illeti, az erőnlét fokozása szempontjából ideális volt, a nagy bajnokoktól rengeteget tanultunk, a fiatalokkal folytatott, életre-halálra menő csaták pedig a küzdőszellemünknek tettek jót. Ugyanakkor sokunkat gyötört a honvágy, mert kissé hosszú volt a két hét, úgyhogy tízes skálán hetesre értékelem a kubai napokat. De az biztos, hogy a február 3-án kezdődő Bocskai emlékversenyre, s az olimpiai selejtezőkre történő felkészülés szempontjából ideális időszak volt."
A 19 éves Csóka Nándor a tavalyi, bulgáriai Európa-bajnokság 52 kg-os bronzérmese áradozott az edzőtáborozásról: "Óriási élményt jelentett ez a két hét, sokat erősödtem fizikailag, kondícióban, remek ellenfelekkel kesztyűztünk, sparringoltunk, egyszóval a maximális tízes osztályzatot adom! Nekem a vártnál hűvösebb időjárással sem volt bajom, végtére is nem strandolni mentünk Kubába, hanem dolgozni, s azzel nem volt gond. Jómagam az 52 kg vb-ezüstérmesével, Yosvany Veitiával kesztyűztem a Birtokon, fantasztikus képességű bunyós, de ő nem vette olyan játékosra a figurát, mint több nagymenő is, nagyon odatette magát, szinte élesben ment a csata. Ez volt életem első hosszabb ideig tartó külföldi útja, már csak ezért is feledhetetlen marad."
"Amit elterveztünk, azt megvalósítottuk. A cél a fizikai képességek fejlesztése volt, ami egy alapozó jellegű edzőtáborban elsődleges, de emellett a technikai-taktikai képzésre is figyelmet fordítottunk, a fiatalokkal és a nagy bajnokokkal folytatott kesztyűzéseket, az ott elsajátított kreativitást semmi sem pótolhatta volna itthon. Összességében jól bírták a fiúk a sokuknak szokatlan intenzitású és erősségű edzéseket – végtére is idehaza nincsenek hozzászokva a napi háromszori tréninghez. Egy idő után természetesen fáradtságot tapasztaltam egyeseknél, és ezt az elektronikus eszközökkel folytatott mérések is visszaigazolták, de az lett volna a baj, hogyha nem fáradnak el ettől a munkától. Áhítattal figyeltük De La Cruz és társai szemkápráztató mozgását, a 17 éves „kicsiktől” pedig a küzdőszellemet tanulhattuk el. Úgy harcoltak, mintha az életük múlt volna a rajta, és képletes értelemben erről is van szó, mert a sanyarú kubai körülmények közül még manapság is szinte csak a sportbeli sikerek jelentik az egyetlen kitörési lehetőséget. Abban az országban, ahol havi 12 dollár az átlagfizetés, el lehet képzelni, mekkora távlatokat jelent egy olimpiai vagy világbajnoki szereplés kivívása!"
(MÖSZ info)