A nagyszájú Dávid legyőzte a szerény Góliátot
Új királyt avattak szombat este Nürnbergben, ugyanis a nagyszájú angol fenegyerek, észlelhető különbséggel, pontozással legyőzte minden idők legnehezebb és legmagasabb profi nehézsúlyú ökölvívó bajnokát, éspedig egy kifejezetten unalmas, kevés látványos találatot hozó mérkőzésen.
David Haye furcsa egyéniség, ezt talán mindenki tudja, hiszen a nehézsúlyú karriere megkezdése előtt többször nagy tisztelettel beszélt a legjobbakról, így a Klicsko-testvérekről is, ám amikor vitathatatlan cirkálósúlyú világbajnokként végre súlycsoportot váltott, nem éppen szépirodalmi stílusban nyilatkozott leendő riválisairól: kezdte a „dagadt nehézsúlyúakról” szóló mesékkel, majd folytatódott a Klicskók elleni verbális hadjárattal, amely érdekesen végződött, mivel egyik ukránnal sem lépett ringbe. Sokan a mai napig gyávának tartják emiatt az angolt, ám Vlagyimir Klicsko ellen sérülés miatt nem bokszolhatott, és végül éppen a WBO/IBF nehézsúlyú világbajnoka volt az, aki nem várt Haye felépülésére, és „passzolta” az egykori cirkálósúlyút bátyjához. Aztán a Vitalij Klicsko – David Haye meccs sem realizálódott, sőt, ott még a szerződéskötés előtt elakadtak, mivel a WBC bajnoka olyan kontraktust tolt kihívója elé, amit az nem volt hajlandó aláírni. Tehette bizonyára azért, mert időközben a Sauerland Event egy kevésbé előnytelen szerződéssel kínálta meg az angolt, ráadásul – és ez sem egy utolsó szempont – Nyikolaj Valujevtől nagyságrendekkel könnyebbnek tűnt vb-címhez jutni, mint az ukránoktól.
Így Haye hiába fejezte le „virtuálisan” mindkét Klicskót, egy egyoldalú nyilatkozatháború után az orosz égimeszelő ellen szólították ringbe Nürnbergben, amely küzdelem – már csak a fizikai különbségek miatt is – igen érdekes mérkőzésnek ígérkezett. A kérdés ugyanis az volt, hogy Haye képes lesz-e dominálni a nála 22 cm magasabb, 45 kilóval nehezebb ellenfelét, vagy átengedi a ring közepét Valujevnek, és gyorsabb kézsebességét kihasználva, beugrásokkal operál? A küzdelem során az utóbbi forgatókönyv realizálódott, amely játékstílusból adódott, hogy Haye – ígéreteivel ellentétben - nem ezen a mérkőzésen szándékozott felkavarni a nehézsúly állóvizét.
Az állóvíz felkavarása annyira nem sikerült, hogy az elmúlt évek talán legunalmasabb nehézsúlyú vb-meccsére került sor, bár ezzel a kijelentéssel óvatosan kell bánni, ugyanis mindig a legfrissebb csalódás a legintenzívebb.
Haye a mérkőzés minden menetében körbetáncolta ellenfelét, és bár ellentámadásai igen hatékonyban bizonyultak, csak ritkán ütött, s teljesen átengedte a kezdeményezést ellenfelének. Tette mindezt az angol legtöbbször leengedett kézzel, ugyanis Valujev Haye mellett olyan volt, mint a lassított felvétel, így az orosz próbálkozásai sokszor iszonyat „homályba” mentek. Megfordítva a képletet mindez úgy nézett ki, hogy Valujev üldözte ellenfelét, és igyekezett minél több támadást indítani, ám Haye szinte minden esetben jól vonta ki magát ellenfele ütőtávjából.
Haye menetenként csak 3-4 alkalommal kísérelt meg ellenfele közelében maradni, és ezekből a lehetőségekből jó hatékonysággal ért el találatokat, ám több ütéses kombinációkra csak ritkán vállalkozott. Ennek ellenére a „nagy semmiből” az angol ütései legalább értékelhetőek voltak, nem elfelejtve a profi ökölvívásban ismert pontozási szisztémát, miszerint a találatok száma mellett az aktivitást is figyelembe kell venni, ami szorosabb menetek esetében Valujevnek kedvezett.
A mérkőzés igazából a 9. menettől dőlt el, addig lényegében fej-fej mellett haladtak a versenyzők, hisz Haye néhány kemény horgára Valujev menetenként 1-2 balegyenessel azért válaszolni tudott. Ám Valujev a meccs hajrájára láthatóan elbizonytalanodott a sok célt tévesztett „luft” miatt, míg Haye aktívabb lett, és egyre többször vállalkotott beugrásokra. A meccs egyetlen igazán izgalmas jelenetére a 12. menet hajrájában került sor, amikor Haye balhorog-jobbhorog-balhorog összetételt ütött, melyből az utolsó elem keményen Valujev állán csattant, aki ettől megtántorodott, de nem ment le. Haye vércse módjára ugrott rá megsebzett ellenfelére, hiába, mert bár a köteleknél még bevitt 1-2 ütést, padlóra nem tudta leküldeni az orosz óriást.
A mérkőzés 12 menete után egyértelmű volt, hogy Haye mutatott többet, és észlelhető különbséggel felülmúlta ellenfelét, ám „láttunk már karón varjút”, legutóbb például, amikor Valujev tavaly decemberben Holyfield ellen bokszolt. Mert hát valljuk meg őszintén, Haye nem verte látványosabban az oroszt, mint azt a boxnagypapa tette, úgyhogy a mérkőzés legizgalmasabb pillanatainak kétségtelenül az eredményhirdetés számított. Ám szerencsére ezúttal tényleg a jobb győzött, még ha nem is egyhangú pontozással: a végeredmény 114-114, 116-112 és 116-112 David Haye javára, vagyis a brit kihívó többségi döntéssel hódította el a WBA nehézsúlyú címet.
Hogy merre folytatódik Haye karrierje? Bizonyára sokan spekulálnak a Klicskók elleni mérkőzésre, ám őket egyelőre le kell hűtenünk: Haye mindenképp John Ruiz ellen fog bokszolni, hisz már a Valujev-Haye küzdelem is csak úgy jöhetett létre, hogy a tengerentúli bunyós – mint hivatalos kihívó - ehhez a hozzájárulását adta, miután a WBA elrendelte a kötelező címvédést az orosz óriásnak.
Következik tehát a Haye-Ruiz küzdelem, valószínűleg a Sauerland Event promótálásában, mert ne higgye senki, hogy a német vállalkozás mindenfajta záradék nélkül ajánlott mérkőzést Haye-nak Valujev ellen. Tegyük gyorsan hozzá, hogy a Sauerland Event, amely saját irodát tart fent Londonban is, kiterjedt kapcsolatrendszerének segítségével az új nehézsúlyú bajnok csak jól járhat, legalábbis egyelőre.
A mérkőzés utolsó menete - videó >>>
A fotók a mérkőzésről - galéria >>>