Mike Tyson vs. Jake Paul - Mindenki a hamvaiból feltámadó „Főnixet” várja
1849
A „Sakál” nyerte a címegyesítő mérkőzést
2013. 04. 14. 06:44
A látványos küzdelem elmaradt, Guillermo Rigondeaux – a profi ökölvívás szellemiségétől eltérően – lényegében remek lábmunkájának köszönhetően, de nem érdemtelenül, megnyerte a Nonito Donaire elleni kispehelysúlyú címegyesítést.
A WBA bajnok Guillermo Rigondeaux (12 győzelem – 0 vereség) minden idők egyik legnagyobb amatőr ökölvívója volt, 24 éves korára már két olimpián is győzedelmeskedett, s csak a politika akadályozta meg, hogy ne gyarapítsa tovább ötkarikás aranyérmei számát. A WBO címvédő Nonito Donaire (31 győzelem – 2 vereség) négy súlycsoportban is vb-övet szerzett a profik táborában, súlycsoportoktól és világszervezetektől függetlenül a földkerekség tíz legjobb hivatásos bunyósa közt tartják számon.
Ilyen előjelek mellett a közönség érthetően nagyon várta a vasárnap hajnali összecsapást, de az végül nem hozta az elvártakat. Ennek oka, noha mindkét ökölvívó előzetesen fogadkozott, hogy igazi háborút varázsol a new yorki Radio City Music Hall-ban felállított szorítóba, valójában taktikus, a nagyközönség által nehezen érthető bunyót láthattak a szurkolók.
Pedig a kispehelysúlyú címegyesítő párharc első menetében úgy tűnt, hogy látványos küzdelemnek lehetünk szemtanúi, a „Sakál” becenévre hallgató kubai Rigondeaux és a filippínó Donaire gyorsan megtalálta egymást, ám az előbbi bunyós többször tisztán megelőzte ellenfelét. Aztán a folytatásban Rigondeaux remek lábmunkáját és gyorsaságát kihasználva hatástalanította, majd elbizonytalanította riválisát.
Nehezen pontozható menetek voltak, hiszen Rigondeaux nagyon kivonta magát a küzdelemből, keveset ütött, ám Donaire sem tudott aktívabb lenni, hiszen nem volt képes pozícióba kerülni, ráadásul láthatóan tartott attól, hogy ha kezdeményezni próbál, akkor a kubai megbünteti. Bántóan kevés ütés volt a mérkőzésen, Donaire hasztalan „nyomozta” ellenfelét, s ha mégis ütésre vállalkozott, akkor főleg a levegőt csépelte. Rigondeaux végig mozgásban volt, remek irányváltásokkal, elhajlásokkal dolgozott.
Donaire a 10. menetben „minden mindegy alapon” keményen ráment ellenfelére, és egy összekapaszkodást követően egy balossal padlóztatta a kubait. Rigondeaux nem volt megfogva, de kapott még pár ütést, ráadásul Donaire megpróbálta magára csalni, hogy ő kontrázhasson. De ez a terve nem hozott átütő sikert. A 11. menetben Donaire több hangsúlyos ütéssel dominált.
Úgy látszott, hogy a 12. menet parádés lesz, hiszen Donaire ismét szinte kirobbant a ringsarokból, ám Rigondeaux egy elemi erejű balossal gyorsan megállította. Donaire egyértelműen megsérült, talán meg is rendült a meccs legtisztább ütésétől. E sorok írásakor még csak találgatni lehet, de valószínűleg a jobb szemére átmenetileg el is vesztette a látását, hiszen a menet hátralevő részében kesztyűjével végig teljesen takarta a sérült részt. Rigondeaux – az előző tizenegy menettől eltérően – támadásba lendült, és keményen helyben hagyta Donaire-t.
A mérkőzést a kubai klasszis egyhangú pontozással (114-113, 116-111 és 115-112 arányban) nyerte, ezzel egyesítette a WBO és a WBA kispehelysúlyú vb-öveit. A monokli.com beszámolójának írója szerint Rigondeaux győzelme megérdemeltnek mondható, hiszen magabiztosabbnak látszott, és bár „nem dolgozta túl” ellenfelét, nem is talált kevesebbszer, mint Donaire. Ugyanakkor a kubai most bemutatott küzdőstílusa annyira idegen a profi ökölvívástól, annyira látványosan kivonta magát a küzdelemből, hogy egy kicsivel határozottabb Donaire könnyedén meggyőzhette volna a pontozókat.
Ami biztos, hogy győzelme miatt Rigondeaux-ot a „szakma” még jobban el fogja ismerni, ám a közönség körében nem lesz népszerűbb. És a profi ökölvívásban a népszerűség, az eladhatóság szabja meg a bunyós lehetőségeit…
Ilyen előjelek mellett a közönség érthetően nagyon várta a vasárnap hajnali összecsapást, de az végül nem hozta az elvártakat. Ennek oka, noha mindkét ökölvívó előzetesen fogadkozott, hogy igazi háborút varázsol a new yorki Radio City Music Hall-ban felállított szorítóba, valójában taktikus, a nagyközönség által nehezen érthető bunyót láthattak a szurkolók.
Pedig a kispehelysúlyú címegyesítő párharc első menetében úgy tűnt, hogy látványos küzdelemnek lehetünk szemtanúi, a „Sakál” becenévre hallgató kubai Rigondeaux és a filippínó Donaire gyorsan megtalálta egymást, ám az előbbi bunyós többször tisztán megelőzte ellenfelét. Aztán a folytatásban Rigondeaux remek lábmunkáját és gyorsaságát kihasználva hatástalanította, majd elbizonytalanította riválisát.
Nehezen pontozható menetek voltak, hiszen Rigondeaux nagyon kivonta magát a küzdelemből, keveset ütött, ám Donaire sem tudott aktívabb lenni, hiszen nem volt képes pozícióba kerülni, ráadásul láthatóan tartott attól, hogy ha kezdeményezni próbál, akkor a kubai megbünteti. Bántóan kevés ütés volt a mérkőzésen, Donaire hasztalan „nyomozta” ellenfelét, s ha mégis ütésre vállalkozott, akkor főleg a levegőt csépelte. Rigondeaux végig mozgásban volt, remek irányváltásokkal, elhajlásokkal dolgozott.
Donaire a 10. menetben „minden mindegy alapon” keményen ráment ellenfelére, és egy összekapaszkodást követően egy balossal padlóztatta a kubait. Rigondeaux nem volt megfogva, de kapott még pár ütést, ráadásul Donaire megpróbálta magára csalni, hogy ő kontrázhasson. De ez a terve nem hozott átütő sikert. A 11. menetben Donaire több hangsúlyos ütéssel dominált.
Úgy látszott, hogy a 12. menet parádés lesz, hiszen Donaire ismét szinte kirobbant a ringsarokból, ám Rigondeaux egy elemi erejű balossal gyorsan megállította. Donaire egyértelműen megsérült, talán meg is rendült a meccs legtisztább ütésétől. E sorok írásakor még csak találgatni lehet, de valószínűleg a jobb szemére átmenetileg el is vesztette a látását, hiszen a menet hátralevő részében kesztyűjével végig teljesen takarta a sérült részt. Rigondeaux – az előző tizenegy menettől eltérően – támadásba lendült, és keményen helyben hagyta Donaire-t.
A mérkőzést a kubai klasszis egyhangú pontozással (114-113, 116-111 és 115-112 arányban) nyerte, ezzel egyesítette a WBO és a WBA kispehelysúlyú vb-öveit. A monokli.com beszámolójának írója szerint Rigondeaux győzelme megérdemeltnek mondható, hiszen magabiztosabbnak látszott, és bár „nem dolgozta túl” ellenfelét, nem is talált kevesebbszer, mint Donaire. Ugyanakkor a kubai most bemutatott küzdőstílusa annyira idegen a profi ökölvívástól, annyira látványosan kivonta magát a küzdelemből, hogy egy kicsivel határozottabb Donaire könnyedén meggyőzhette volna a pontozókat.
Ami biztos, hogy győzelme miatt Rigondeaux-ot a „szakma” még jobban el fogja ismerni, ám a közönség körében nem lesz népszerűbb. És a profi ökölvívásban a népszerűség, az eladhatóság szabja meg a bunyós lehetőségeit…
Mond el a véleményed
Legolvasottabb
Felkapott