A győri Vojnic Tunic Vlatko WPKC Európa-bajnok
Augusztus 7-én, Kézdivásárhelyen 22. alkalommal került megrendezésre Pap Ferenc Full Fight elnevezésű kickbox gálája. A szerb származású, de Győrben élő Vojnic Tunic Vlatko a WPKC szervezet Low kick Európa-bajnoki címéért kapott lehetőséget küzdeni, éspedig a 86 kg-os súlycsoportban. Az esemény supervisora a szervezet európai elnöke, Rozman István volt.
Ahogy várható volt, a bajnok erősen jött, hiszen ez a stílusa. Agresszív, kemény bunyós, aki a címét is K.O-val szerezte meg. A megbeszélt taktika ellenére, sajnos Vlatko bele ment a nagy adok-kapokba, ami miatt nagyon nyitott lett a védekezése és így volt egy-két nehéz pillanata. El is veszítette az első két menet. A harmadiktól, azonban már fegyelmezettebben bunyózott. Kezdett és gyűjtötte a pontokat külső és belső combokkal, amikre rendre rátette a kemény ütéseit is. Ez a menet már az övé volt, a negyedikben pedig kétszer is megrendítette ellenfelét, majd több tiszta jobbos után, egy bődületes bal horoggal törte Szabó orrát, ami csúnyán, szinte átkerült a bal arccsontjára. Nagy ütéseket kapott a bajnok, de nem ment le, keményen harcolt!
A menet végén, a szünetben orvost hívtak hozzá, aki a sérülést látva, azonnal beszüntette a küzdelmet, így Vlatko idegenben hódította el az Európa bajnoki övet, KO-val, a negyedik menetben.
Vlatko, mondj néhány szót az ellenfeledről és arról, hogy érezted magad a küzdelem napján?
Előzetesen csak annyit tudtam a cimvédőről, hogy magasabb nálam és fizikailag nagyon erős. Felvételt nem sikerült szerezni róla, így csak a hallottak alapján tudtunk készülni. Ami még nehezítette a felkészülést, az a négy időpontváltozás volt, de végül, elérkezett a küzdelem napja, amelyet ennyi halasztás után már kiéhezve vártam. Magabiztos voltam, még annak ellenére is, hogy az ellenfelem nekem ugrott az első két menetben, hiszen pont erre készültünk.
Milyen érzés volt Tibivel együtt dolgozni és a Team Warrior bunyósaként küzdeni?
Nagyon jó érzés volt! Kevés időnk volt a közös munkára, de a minőségi meló meghozta a gyümölcsét. Tibi most is aktív bunyós, ezért nem csak a Team Warrior harcosai segítettek a sparringok során, hanem Tibi maga is személyesen oroszlánrészt vállalt a küzdelemekből. Így még jobban megismerte a képességeim és ez alapján is tudott tanácsokat adni a ringsarkamban állva, ami szintén nagy löketet adott számomra.
Véleményed szerint miben sikerült fejlődnöd ez alatt a rövid közös idő alatt?
Zöldfülűnek számítok ebben a comrúgásos szabályrendszerben, ráadásul Tibi úgy véli, nagyon szétszórt a mozgásom. Sokat dolgoztunk azon, hogy összeszedetteb legyen összességében minden, és sokat gyakoroltuk a combrúgásokat különféle szituációkban, de természetesen ilyen rövid idő alatt nem lehet készségszintű fejlődésről beszélni. A kéztechnikát sikerült pontosabbá tenni, ami a küzdelemben ki is jött. Főleg az utolsó héten érztem azt, hogy hihetlenül dinamikusak és precízek az ütéseim. A meccs végeredménye is azt igazolta, hogy jól éreztem.
Lesz folytatása a közös munkának?
Mindenképpen lesz folytatása, mert még csak bepillantást sikerült nyernem a Team Warriror edzésmunkájába, de az, így is magával ragadott. Annak ellenére, hogy 120 km-es távolság van köztünk, minimum heti két alkalommal továbbra is szeretnék részt venni a Nagy Tibi által vezetett edzéseken. Mellette pedig Győrben es Pápán folytatom a szisztematikusan felépített edzésmenetet. Ezzel a címmel csak a kezdő lépéseket tettük meg nagy terveim felé. Ezúton viszont, szeretnék köszönetet mondani Tibinek, akinek nem kis érdemei vannak az eredményben. Köszönöm a budapesti Fila Fitness-nek (www.filafitness.hu), aki a Team Warrior számára, így az én felkészülésemhez is nagyszerű körülményeket biztosított, valamint Korpics Gábornak, aki a lakhelyemhez, Győrhöz közeli edzőtermekben szolgált edzéslehetőségekkel. Köszönöm Rozman Istvánnak a korrekt meccsszervezést, feleségemnek Petrának, kislányomnak Nada-nak és az Everlast Energy Drink KFT-nek.
Tibi, hogyan értékeled Vlatko győzelmét és a közös munkát?
Örülök Vlatek győzelmének, de annak még jobban, hogy a kevés közös munka alatt is változott. Új és szokatlan számára a combrúgásos meló, ezért ezen sokat dolgoztunk, de az ütéseire építve. Amikor Dunaújvárosban láttam bunyózni - nem sokkal azelőtt, hogy el kezdett nálunk edzeni -, egy jó vérű, ugyanakkor csiszolatlan Vlatkót láttam! Szinte nem rúgott és bár nem egyszer volt lehetősége befejezni a küzdelmet, az ütései borzasztó pontatlanok és lomhák voltak, kék-zöld volt a levegő az ellenfele körül! Ezen most sikerült javítani, de nem szeretném túlértékelni, hiszen nagyon sok tanulni és tapasztalni valója van ebben a szabályrendszerben. Remélem, a lelkesedése továbbra is megmarad és az idő haladtával egyre többet tudunk hozzátenni a bunyójához.